Erdő Péter nyilatkozata a Magyar Nemzetben Mindszenty Józsefről és 1956-ról

A Magyar Nemzetben (Mindszenty-rádiószózat 5. o.) Erdő Péter bíboros-prímás, Esztergom-budapesti érsek nyilatkozik annak alkalmából, hogy az 1948-ban bebörtönzött, és csak 1956. október 30-án kiszabaduló Mindszenty József hercegprímás pontosan 50 esztendeje mondta el a magyar néphez intézett legendás rádiószózatát. Az MKPK elnöke kifejtette: „Éppen az üldöztetés miatt nem volt a magyar katolikus egyház abban a helyzetben, hogy komoly politikai szerepet játszhasson az 1956. esztendő során. Olyannyira meg volt fosztva intézményeitől, bevételi lehetőségeitől, olyan nagymértékű volt a papok, szerzetesek bebörtönzése – jó néhány gyilkosság is történt –, olyan sok volt az egyháziak elleni per, hogy ha akart volna sem tudott volna kezdeményezőként fellépni… 1956-ban a katolikus egyház, bár messzemenően egyetértett a demokratizálódás, illetve a nemzeti függetlenség igényével, jobbára csak követte az eseményeket, hiszen a papság majdnem fele börtönben volt. Ennek is elsősorban nem politikai, hanem inkább humanitárius jellege volt. Varjú Imre atya a Budavári Nagyboldogasszony-templom plébánosa számolt be pár héttel ezelőtt az Új Emberben arról, hogy fiatal papok, papnövendékek azt érzékelték, sok a sebesült és a haldokló, foglalkozni kell velük… Az egyház és a papság a felkelés napjaiban a sebesülteket, a betegeket ápolta, lelkileg ellátta, akit pedig éppen üldöztek, azt igyekezett bujtatni. Elsősorban forradalmárokat, esetenként akár ávósokat is. Vagyis az a különleges nyomás, amit az egyháznak át kellett élnie a késői 50-es és a korai hatvanas években, enyhén szólva nem volt arányban a magyar október idején játszott, amint érzékeltettem, követő jellegű, főként direkt embermentő magatartással.”

Mindszenty József hercegprímás rádióbeszédéről a magyar katolikus egyházfő kifejtette: „Ismétlem, az ötvenes években a papság majdnem fele láthatta a börtönt belülről. Bizonyos, hogy az emberek általában szerették, tisztelték Mindszentyt. Fotó maradt fenn arról: a forradalom kitörésekor a villamos oldalára óriási betűkkel felírták: ’Mindszenty vissza’… Szinte jelszó volt, hogy ki kell szabadítani. Ne feledjük azt sem: Mindszenty Józsefnek a forradalom kitörése előtt, az elbizonytalanodás időszakában megígérték, hogy szabadon bocsátják amnesztiával, csakhogy ő azt nem fogadta el. Ragaszkodott ahhoz, hogy ő nem követte el mindazt, amiért elítélték. Nem amnesztiát kért tehát, hanem rehabilitációt! Erre azonban a forradalom előtt nem volt meg a hatalom hajlandósága… A rendszerváltozás után magam is hallottam a beszédnek a hangfelvételét, amihez 1990-től könnyedén hozzá lehetett férni. A beszéd valóban jóval kevésbé volt kemény és radikális, mint amilyennek azt feltüntették utána. A rádióbeszéd általános elvi felhívásokat tartalmazott, de olyan konkrét elemeket, amelyek alapján az emberek elkezdtek valami konkrét politikai akciót, aligha.” Erdő Péter emlékeztet rá, hogy Mindszenty József próbálta lecserélni a papság soraiból a fontos beosztású békepapokat. E tevékenységének a nagyobbik része már az amerikai követségi időszakra esik. Hogy mennyire lehetetlen volt onnan intézkedni, kormányozni az egyházmegyét, azt többek között az is jelzi, hogy Turchányi Egont, aki időleges titkáraként közvetítette rendelkezéseit, életfogytiglani börtönre ítélték emiatt.” A bíboros-prímás arra is kitér, hogy az Apostoli Szentszék próbálta kihasználni a lehetőséget, amit fényesen bizonyít XII. Piusz pápa három kiadott enciklikája. Három enciklikát egy nép ügyében, egy éven belül: ez szinte példátlan a történelemben. Beszédeiben is mindenütt szolidaritást vállalt a magyar néppel, hitet téve szabadságunk ügye mellett. De az ezek hivatalos szövegét tartalmazó Acta Apostolicae Sedist be sem engedték az országba… Így ezek a megrendítő pápai megnyilatkozások legfeljebb külföldi rádiókon keresztül, illetve stencilezett röplapok formájában válhattak némileg ismertté Magyarországon…”

Magyar Kurír