Erdő Péter szentbeszéde az Onkológiai Intézetben

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Betegek miséjét mutatjuk be a mai napon. Mit is jelent ez? Alkalmat, felhívást mindannyiunk számára, hogy az emberi betegségről elmélkedjünk keresztény hitünk fényében. Manapság, de hát mindig is, mióta ember az ember, a betegséget valami rossznak, valami félelmetesnek, valami kerülendőnek ismerjük fel. Igen, egészségesnek lenni jó, és ezt igazán csak a betegek tudják, mert az egészséges ember nem is eszmél rá, hogy milyen nagy kincs az egészsége, hogy milyen nagy ajándéka Istennek, hogy használhatja minden képességét. Csak amikor az egészség elvész, vagy amikor eleve betegséggel jön világra az ember, és látja a többieknek a nagyobb lehetőségeit, akkor villan bele, hogy mit is jelent betegnek lenni, milyen érték az emberi egészség.

De mégis ez az érték nem a legnagyobb érték a földön, nem az ember értékmérője, hiszen Isten egyenlő méltóságra alkotta meg az összes embert, egészségest, beteget, haldoklót, magzatot és csecsemőt egyaránt. Az emberi életnek, az élő emberi személynek adott istenképiséget, azaz igazi, emberi méltóságot. Manapság mégis divat arról beszélni, hogy a túl nagy fájdalom, a hosszú haldoklás, a nagyon súlyos betegség, ellenkezik az emberi méltósággal. – Mondják egyesek, de hát mit mondtunk az előbb? Honnan ered az emberi méltóság fogalma? Istenképiségünkből. A Szentírás első lapjain találjuk: „Alkossunk embert, a mi képünkre és hasonlatosságunkra”. Az embernek értelme és szabad akarata van, teremtett mivoltánál fogva arra hivatott, hogy viszontszeresse az Istent. Ez az istenképiség az, ami a méltóságunkat adja.

Akkor hát nézzük meg, hogy emberi testben hogyan viselkedett az Isten? És előttünk áll Jézus Krisztus személye, aki valóságos Isten és egyben valóságos ember. És azt látjuk, hogy vállalta értünk a legnagyobb emberi szenvedéseket is, vállalta értünk a kereszthalált is, ami nem hirtelen halál volt, hanem nagyon kínos, nagyon fájdalmas, nagyon erőszakos halál. És ezek közben, a méltósága nem csökkent. Sőt Õ maga azt mondja, hogy: „Ha felmagasztaltatik az Emberfia”. Tehát a méltósága felragyogott a szenvedésben és az Isten akarata szerint elvállalt halálban is. De hát az ember méltóságát sérti az, ha másoknak igazságtalanul szenvedést okozunk, de aki elszenvedi, annak a méltósága ettől nem sérül. Nem sérül akkor, ha Krisztust követve viseli el a szenvedését. Nem pusztán arról van szó, hogy eltűrjük, elfogadjuk, hogy nem lázadunk ellene, ennél sokkal többről van szó. Arról, hogy betegség és a szenvedés, mint az élet minden más nehézsége is, alkalom nekünk arra, hogy csatlakozzunk Krisztushoz. Krisztushoz, aki az életnek minden fájdalmát és helyzetét végig próbálta értünk, Krisztushoz, a szenvedőhöz, Krisztushoz, aki még az életét sem kíméli másokért. Ha ezt meg tudjuk tenni, ha egyesülni tudunk a saját betegségünkben Krisztussal, akkor nemcsak hogy kevesebbek nem leszünk tőle, hanem erő sugárzik ki belőlünk. Ajándék leszünk az Egyház és az emberiség számára. Hiszen, ki tudja azt, hogy az Anyaszentegyház lelki kincstárába ki milyen csodálatos gazdagságot tud elhelyezni. Azt mondjuk, hogy a szentek egyességének a dogmája alapján – amit megvallunk a Hiszekegyben minden alkalommal, mikor beszélünk erről – a szentek közössége alapján tudunk segíteni a szenvedőkön, a szenvedő lelkeken, tudunk imádkozni egymásért. Tudjuk kérni az üdvözült szentek közbenjárását. Mert van az Egyháznak egy lelki kincstára, és ebből a kincstárból mások érdemei alapján is, néha váratlan segítséget kap az ember. Tehát lehet felajánlani szenvedést, betegséget, fájdalmat és szomorúságot is másokért. Élőkért és megholtakért és nem tudjuk, hogy az aktívnak, az egészségesnek, a sikeresnek, vagy az erősnek látszó emberek közül kit kinek a szenvedése és az imádsága támogat. Tehát hatalom birtokosa a beteg ember, a szenvedő ember. Krisztushoz kapcsolódva hatékonyan segíthet élőkön és elhunytakon.

Ilyen hittel éljük meg saját betegségünket, ilyen tisztelettel és segítőkészséggel forduljunk beteg testvéreink felé.

A mai napon az Egyház a Lourdes-i Szűzanyát ünnepli, aki gyógyulást hozott sok beteg embernek. Az ő közbenjárását kérjük a betegek számára, de mindazok részére is, akik odaadóan állnak mellettük. Anyai szeretetével ő álljon betegeink mellett, de támogassa az orvosok, ápolók, rokonok, barátok és lelkészek munkáját is. Adjon nekik kitartást, reményt, erőt és világosságot. Ezt kérjük a mai szentmisében. Amen.