Erdő Péter szentbeszéde a Karizmák Ünnepén Máriaremetén

Krisztusban Kedves Testvéreim!

A mai szentmise olvasmányában azt olvassuk, hogy „Amikor elérkezett Pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak” (ApCsel 2,1). Bár a pünkösdi csodát ábrázoló képeken általában csak a tizenegy apostolt látjuk Máriával, de a szentírási elbeszélés szövege mintha ennél többre utalna. Néhány sorral előbb, ha nem is pont Pünkösd napjáról, azt olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben, hogy a tizenegy tanítvány, Mária, az asszonyok, és Jézus rokonai mindnyájan együtt voltak az emeleti teremben, és ott „egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak” (ApCsel 1,12-14). Így lehetett ez Pünkösd napján is, ha egyszer „mindnyájan együtt voltak”. Az egy szívvel-lélekkel végzett közös imádság talán éppen az akkor még mintegy száz-százhúsz főből álló teljes Egyháznak, a Krisztushoz hű tanítványok egész körének az esedezése volt. Az egész közösség egy lélekkel végzett imádságát – mint Aranyszájú Szent János mondja – megbecsüli az Isten . Maga Jézus is azt ígéri: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól” (Mt 18,19). Hát még ha egy egyetértő sokaság fordul kérésével Istenhez! A körmenetek és a templomban imádkozó népes közösség ennek a hitnek a kifejezései. Két évvel ezelőtt, a városmisszió alkalmával, de azóta is többször – például szombat este, a West End City Center tetején, a Gospel fesztiválon - tapasztalhattuk, hogy ha Isten ügyében jövünk össze, velünk van a Szentlélek.

Ilyen különleges élményben volt része tizenöt évvel ezelőtt azoknak, akik Esztergomban részt vehettek a Főegyházmegyei Zsinaton. Gondoljuk meg: ez volt az 1940-es évek eleje óta az első egyházmegyei zsinat Magyarországon. Mindannyian tudtuk, hogy II. János Pál pápa 1991 augusztusi magyarországi látogatásán külön is buzdította a Püspöki Kart, hogy tartsanak egyházmegyei zsinatokat. Annyi évtized után át kellett tekintenünk a hit helyzetét hazánkban, egyházi életünk külső feltételeit, és lelki tartalmát. Rá kellett állnunk a Világegyház hullámhosszára, hiszen az utolsó egyházmegyei zsinatok óta egyetemes zsinatot tartott a Világegyház, számos tanító dokumentumot adott ki az Apostoli Szentszék, apostoli buzdításokat kaptunk a pápától, megújult az egyházi jog – szóval mindezt figyelembe kellett vennünk, mikor a saját állapotunkról és lelkipásztori feladatainkról gondolkoztunk. Ki kellett dolgozni az Egyházmegyei Zsinat megtartásának a mi körülményeinkre alkalmazott módszerét. Évekig tartott az előkészület. Igyekeztünk ebbe bevonni a plébániákat, a lelkiségi mozgalmakat, az intézményeket, a papok, a szerzetesek, a világiak minél szélesebb körét. Így adódott, hogy egyfajta mozgás, üdvös pezsgés volt érezhető az Egyházmegyében.

Mégis volt, aki tartott ettől a találkozótól, a népes összejöveteltől. Nem lesznek-e az Egyház tanításával vagy fegyelmével ellentétes törekvések? Nem lesznek-e esetleg az elmúlt időszak politikai történetével kapcsolatos keserű viták, nem a megosztottság fogja-e jellemezni ezt az első találkozót? – Mindnyájan, akik ott voltunk, átéreztük, hogy nagy a lehetőségünk és nagy a felelősségünk is. És felszabadító élményként megtapasztaltuk, hogy velünk van a Szentlélek, aki nem hagyja el az Egyházat, hanem segíti, hogy püspökök, papok, világiak valóban Krisztus akarata szerint találkozzanak a közös küldetésben. Ilyen pünkösdi élmény volt az Egyházmegyei Zsinat. Ennek a hatásai mutatkoztak meg később a referensek munkájában, vagy akár a plébániai missziókban és a városmisszión.

Ugyancsak az elevenítő Szentlélek jelének érzem, hogy szakértők hosszú munkája után, éppen az idén tavasszal készült el Erzsébet asszony Lelki Naplójának és a Szeretetláng-imaközösség szabályzatának felülvizsgálata. Úgy találtuk, hogy ez a mozgalom, amely a világon számos egyházmegyében püspöki elismeréssel működik, és keletkezésének helyén, itt, Magyarországon is elevenen él, hitelesen katolikus lelkiséget és Mária-tiszteletet hordoz. Kapjon hát Egyházmegyénkben is elismerést, járuljon hozzá hívő közösségünk és népünk lelki megújulásához. Most szombaton, június 6-án, 11 órakor a Kispesti Jézus Szíve templomban fogjuk a jóváhagyást ünnepélyesen kihirdetni.

A mai napon itt, Máriaremetén megint közösségben vagyunk, együtt adunk hálát az elmúlt tizenöt évért, és közösen, egy lélekkel kérjük a Szentlélek megújító erejét magunk, Egyházmegyénk és egész népünk számára. Hisszük és tapasztaljuk, hogy megkapjuk tőle az erőt hitünk bátor megvallására és a Krisztus tanítása szerinti életre. Bármilyenek az anyagi körülmények, bármilyen válságokkal kell is szembenéznünk a mindennapi életben, a mi örömünk és optimizmusunk sokkal szilárdabb valóságra épül. Istent és egymást szeretni mindig lehet. És Isten a helytállásunkat nézi, nem pedig azt, hogy milyen kellemes körülmények között éltünk. Kérjük az aratás Urát, hogy terjedjen a halálon győztes Krisztus hite az emberek szívében, és a hit nyomán erősödjék köztünk a szeretet. A Szentlélek ugyanis szereti az egységet és a békét. Ha meg akarjuk kapni a Szentlelket, ne viszálykodjunk egymással, hanem egyetértő szeretetben kérjük kegyelmeit . Mert ha ő kiárasztja ránk ajándékait, ha lelkünkbe költözik, más emberekké tesz minket: szeretetreméltókká válunk Isten előtt, megszabadulunk a földi dolgoktól való félelemtől, de gyermeki szeretettel tiszteljük az Istent. Eltávoztatja tőlünk a kegyetlenséget, és barátságos tiszteletre indít embertársaink iránt. Bölcsességet ad az anyagi dolgok kezeléséhez és a természet titkainak felismeréséhez. Távol tartja tőlünk a járatlanságból fakadó, elhamarkodott döntéseket, segít, hogy minden nehézséget és bajt bátran elviseljünk, és ha betegek vagyunk is, ne rettegjünk a haláltól. Józan ítélőképességet ad nekünk, hirtelen és zavaros események idején tanácsával eligazít. Megvilágítja értelmünket, hogy megértsük a Szentírás titkait, megadja, hogy a gonosz lelkek zaklatása és lelkünk háborgása idején is világosan tudjuk megítélni a helyzeteket. Fölemeli lelkünket, hogy az isteni dolgokat szemlélni tudjuk. Ha pedig hálásan követjük útmutatásait, megérezteti velünk, hogy jó érzés és öröm a helyes úton járni. Ami erény, ami kegyelem, ami igaz tudomány és józan ítélőképesség csak van bennünk, ami jót csak megteszünk, azt mind a vigasztaló Szentlélek ajándékaként kapjuk. Mert ő elűzi a sötétséget, széttöri a gyűlölet burkát, megoldja a vitákat, rendezi az erkölcsöket, kivezető utat talál a nehéz ügyekben, irányítja a gondolkodásunkat, megtisztítja az érzelmeinket, előre jelzi a jövendőt, eligazít a jelenben, megadja, hogy felismerjük, mi a hasznos, megbocsátja tévelygésünket, visszahív a kegyelem forrásához, és elvezet az örök dicsőségre . Ezeket az ajándékokat adja meg ma mindenkinek a vigasztaló Szentlélek. Amen.



________________________________________