Erdő Péter szentbeszéde a Œwiety Krzyz kolostorban

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Mai szentmisénket Szent Imre herceg tiszteletére ajánljuk fel. Ünnepi alkalom hozott minket, magyar zarándokokat ide Lengyelországba a Szent Keresztről elnevezett kolostorba. Ez az ősi lengyel szentély az idén fennállásának ezredik évfordulóját ünnepli. A hagyomány szerint keletkezése, vagy legalább az a Szent Kereszt ereklye, amit itt őriznek és tisztelnek, Szent Imre hercegnek, első, szent királyunk fiának személyével kapcsolatos. Az egyik ősi hagyomány úgy tartja, hogy Szent Adalbert püspök vértanúhalála után néhány évvel, 1006-ban, fia, Szent Imre herceg elzarándokolt Szent Adalbert sírjához. Hogy Szent Adalbertet Szent István személyesen is tisztelte és szerette, azt jól tudjuk a történelemből. Tudjuk azt is, hogy Esztergomban sokáig Szent István vendége volt. Az is ismeretes, hogy Adalbert szerzetestársai közül néhányan a magyar egyház első szervezői és vezetői lettek. Az is történelmi igazság, hogy Adalbert vértanúhalála megrendítette a kortárs uralkodókat. III. Ottó császár udvarával együtt elzarándokolt a sírjához, az esztergomi bazilika pedig Szent Adalbert nevét viselte. Szent Imre zarándoklatának ideje, részletei bizonytalanok, ám a hagyomány szerint tőle származik az a Szent Kereszt ereklye, amelyet ebben a kolostorban ősi idők óta tisztelnek. Ez a tény pedig ma is aktuális kapcsolatot teremt a lengyel hívők és a magyar katolikus közösség között.

Szent Imre herceg életében és tiszteletében az a megrendítő, hogy ez az ígéretes és az egész magyar nép számára olyan fontos fiatalember nagyon korán, váratlanul hunyt el. A mai szentmise ószövetségi olvasmányában a Bölcsesség könyvéből hallottunk egy részletet. Ebben a részletben a Szentírás a fiatalon meghalt igaz ember sorsáról elmélkedik. „Az igaz ember akkor is elnyeri a teljes boldogságot, ha fiatalon ragadja el a halál. Az emberi élet értékét ugyanis nem a hosszú öregkor adja meg, és nem az évek számával mérik érdemét.” Nagy kérdés volt ez a régi ember számára, hiszen sokan úgy gondolták, hogy az igaz élet jutalma még ezen a földön beteljesedik. A szerencse, a jólét, a tisztességgel szerzett gazdagság, a jó egészségben megélt, hosszú öregkor, a szép család, a gyermekek és az unokák jelentik az igaz ember jutalmát. De az életben sok példát látunk ennek az ellenkezőjére, amikor kiváló és becsületes embereket szerencsétlenség, szenvedés, szegénység, korai halál sújt. Jób könyve is ezzel a nagy kérdéssel foglalkozik. A Bölcsesség könyvének most felolvasott szakaszában azonban nem csak a lelki tisztaságban töltött fiatalság múlhatatlan értékére utal a szent szerző. Nem csak azzal magyarázza a fiatalon meghalt igaz ember halálát, hogy kimentette őt az Isten a bűnös világból, hanem azt is hozzáfűzi: „nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte őt az Úr biztonságba.” Ez a kijelentés azonban már a túlvilági életre, biztonságra és boldogságra vonatkozik. A fiatalon meghalt igaz ember sorsa ablakot nyit a halál utáni élet igazságára.

2. De Szent Imre herceg esetében nem csak az egyéni sorsa okozhat problémát a számunkra. A kiváló, keresztény neveltetést kapott Imre herceg, élete vége felé már Szent István király egyetlen életben maradt fia, az újonnan keresztény hitre tért magyarság reményét is hordozta. Miért engedte meg a Gondviselés, hogy az a Szent István, aki a magyar nép azonosságának és történetének értékeit egyesítette az európai népek kultúrájával és a szomszédokhoz fűződő barátsággal, aki határozott, kiegyensúlyozott, népét szerető és keresztény hitre vezető uralkodó volt, utód nélkül haljon meg, és építő uralkodása a bizonytalanságnak, a rend felbomlásának és a polgárháborúknak adja át a helyét? Ha a történelmet pusztán evilági szemmel nézzük, talán nem találjuk a választ erre a kérdésre. De ha megtanuljuk Szent Istvántól az isteni gondviselés iránti bizalmat, azt a bizalmat, amellyel a hagyomány szerint országát a Szűzanyának ajánlotta, akkor az ilyen váratlan történelmi fordulatok is új fényben jelennek meg. A népek története és a keresztény közösségek sorsa része az emberiség és az Egyház történelmének. Istennek váratlan, kiúttalannak tűnő helyzetekben is gondja van Egyházára és az emberiségre.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia idén imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért. Erre az alkalmat főként két nagy évforduló szolgáltatta, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója és az 1456-os nándorfehérvári (belgrádi) győzelem évfordulója, amely annak idején megmentette Közép-Európa népeit a török hódítóktól. Ennek a győzelemnek az emlékét hirdeti mindmáig a déli harangszó.

Az 1956-os emlékek pedig ma is elevenek nemzedékünk és az idősebb nemzedékek lelkében. Nem feledhetjük, hogy 1956 budapesti eseményeinek kezdetén ott áll az poznani eseményekkel és a lengyel néppel való szimpátia motívuma is. Azt sem feledjük, hogy a forradalom alatt és után az önzetlen adományok és emberi segítség igazi szeretettel és szimpátiával áramolt Lengyelországból Magyarországra. Édesapám például nem csak szükségből, de érzelmi ragaszkodásból több mint tíz évig hordta azt a télikabátot, amelyet 1956-ban egy lengyel segélycsomagból kapott.

De miért függ össze a nagy történelmi események emléke a lelki megújulással? Elsősorban azért, mert a kudarcok, a kilátástalanság, a múlt szenvedéseinek emlékei csüggedést, reménytelenséget hagyhatnak örökségül egyének és közösségek lelkében. Népünknek, de egész Európának is szüksége van arra, hogy megújuljon a reménységben és bizalommal tekintsen a jövőbe. Ezért választottuk a 2007-re tervezett budapesti Városmisszió jelmondatául Jeremiás próféta szavait: „Reményt és jövőt adok nektek”.

„O Crux, spes unica!” – Krisztus keresztjében van az egyetlen reményünk. Ez az igazság erősítsen bennünket itt, a Szent Kereszt ereklyéje előtt, a Szent Kereszt ezer éves kolostorában. Közös történelmünk üzenete számunkra a gondviselő Isten szeretetéről szól. Arról, hogy Õ nem értelmetlen sodródásra és céltalanságra teremtette az embert, hogy gondviselő szeretetével kísérte a népek kultúrájának, sajátos arculatának kialakulását, hogy egyénileg és közösségeinkben is nagy érték vagyunk az Isten szemében.

3. A megújuló Európa, benne az Európai Unió, amelyhez Lengyelország és Magyarország is néhány évvel ezelőtt csatlakozott, nem a földi paradicsom. Mégis, lehetővé teszi, hogy az emberek közötti személyes kapcsolatok szabadabbakká, erősebbekké váljanak, hogy eredményesen fáradozzunk a kiengesztelődés szolgálatán társadalmainkon belül és a térség népei között. Lehetővé teszi azt is, hogy támogassuk egymás hitét, bátorítsuk közös bizalmunkat a jövőben. Ha Szent Imre herceget a Gondviselés akaratából fiatalon ragadta is el a halál, lehet, hogy közbenjáró imádságaival többet használt a nemzetnek, mintha földi uralkodóként működött volna. Kérjük az ő közbenjárását Egyházunk és népeink számára. Ámen.

Magyar Kurír