Erdő Péter szentbeszéde a Œwiety Krzyz kolostorban (jún. 11.)

Krisztusban Kedves Testvérek!

Az Anyaszentegyház ma a Szentháromság titkát ünnepli. A mai ünnepi szentmise, melyen nagy örömmel veszek részt a magyarországi zarándokokkal együtt, egyben hálaadás ennek a csodálatos ősi kolostornak az ezer éves fennállásáért.

1. Szent Máté evangéliumának felolvasott szakaszában Jézus búcsúbeszédét és a missziós parancsot halljuk. Már ebben az ősi szövegben ott áll a felszólítás, hogy kereszteljék meg azokat, akik tanítvánnyá lettek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Mintha a keresztelés szertartásának formuláját hallanánk magától az Üdvözítőtől. Mégis az ősi hagyomány kifejezett hittétellé csak évszázadok vitáiban csiszolódott, hiszen olyan titok kinyilatkoztatásával találta szemben magát az Egyház, amelyet puszta emberi értelemmel felfogni nem lehet.
Csírájában jelen van a Szentháromság igazsága már az Ószövetségben is. Az Isten Lelkéről, az Isten bölcsességéről, az Isten igéjéről olvasunk már a Krisztus előtti kinyilatkoztatásban is. Jézus már másképpen szól a Szentháromság titkáról. Õ többször mondja: "Én és az Atya egy vagyunk". Máskor pedig kijelenti: ami az Atyámé, az az enyém is. Megdicsőít engem a Szentlélek, mert az enyémből veszi, amit hirdet nektek.

A Szentháromság tanítását aztán az Újszövetség kijelentései alapján fokozatosan értette meg az Egyház. Sőt a mai kultúrának a személy fogalmát is a Szentháromsággal kapcsolatos töprengések és viták között dolgozta ki az emberiség.
Mert mi az, ami Istenben egy, és mi az, ami három benne? Arra, ami három, arra találták meg a személy fogalmát. Ma mennyire tiszteljük a személyt és a személy méltóságát! Az emberről sem tudunk szebbet és nagyobbat mondani, mint azt, hogy személy.
Így van ez valahogy a megértéssel. A Szentírásban, Jézus tanításában, ott a teljes igazság, de a Szentlélek segítségével egyre mélyebben meg kell, hogy értsük, fel kell hogy dolgozzuk azt. De teljesen akkor vagyunk az igazságban, ha nem pusztán elmélkedünk róla, hanem életre is váltjuk. A Szentháromság igazságának életre váltása elsősorban azt kívánja tőlünk, hogy kapcsolódjunk be a szentháromságos Isten szeretetközösségébe, hogy teremtsük meg magunk körül a szeretettől átjárt emberi közösségeket.

2. Az ószövetségi olvasmányban arról hallottunk, hogy Mózes felszólítja a népet, kutassák a régi időket, mert a választott nép sorsa, a világ története Istenről tanúskodik. Az Õ parancsainak követése hordozza azt az ígéretet, hogy a választott nép sok nemzedéken át éljen azon a földön, melyet az Úr ad nekik. A történelem tehát az ószövetségi ember számára Isten létének, szabadító szeretetének és hűségének bizonysága volt, és az marad a mi számunkra is. Az Egyház történetéről úgy tartjuk, hogy igazi teológiai ismeret forrása a számunkra, mert tanúskodik Krisztus szabadító művéről az emberiség történetében.

Ennek a híres kolostornak az ezer éves alapítási évfordulóját az idén ünnepeljük. Ha vallatjuk a történelmi hagyományt, az első, ami feltűnhet a mai embernek, hogy az írott források szűkszavúak, hogy az ezredik év táján történt eseményekről a mi régiónkban, Lengyelországban éppúgy, mint Magyarországon, főként későbbi krónikák, és legendák, hagyományok tanúskodnak. Márpedig a régi keresztény legendák – ahogyan Gertrud von Le Fort olyan klasszikus szépséggel megfogalmazta – nem riportként tudósítanak a múlt eseményeiről, de általában meglepően híven és erőteljesen tükrözik a régi szituációk hangulatát, lényeges elemeit és igazi mondanivalóját. Van tehát sajátos történeti forrásértékük is.

Az ősi hagyomány úgy tartja, hogy ezt a Szent Keresztről elnevezett kolostort 1006-ban Vitéz Boleszláv lengyel király alapította, és hogy az alapítás illetve a kolostor összefüggött Szent Imrének, Szent István magyar király fiának személyével. Az összefüggés emléke két formában él. Az egyik, hogy a Szent Kereszt ereklyét valamikor Szent Imre adta ajándékba, még ha az az alapítás után, valamikor később került is a monostorba. A másik változat szerint Szent Imre herceg a kolostor alapítása idején Magyarországról ezen az úton zarándokolt Szent Adalbert vértanú püspök sírjához. Ez a hagyomány úgy tartja, hogy ezzel az úttal függött volna össze az ereklye adományozása és a kolostor alapítása. Noha a mai történettudomány is bizonytalan Szent Imre születésének pontos időpontját illetően, a legvalószínűbb nézet szerint ő csak 1007-ben látta meg a napvilágot. Ám a magyar történettudomány számon tartja Imre herceg Ottó nevű bátyját is, aki eredetileg a trónörökös lehetett, és aki még Szent Imre életében meghalt. Így a bencés szerzetesek körében nevelkedő Szent Imre vált trónörökössé.

De térjünk vissza a zarándoklat és Szent Adalbert motívumához. Történeti tény, hogy a magyar és a lengyel nép megkeresztelkedésére egyidejűleg, mai szóval úgy mondhatnánk, szinte egyetlen nagy európai akció keretében került sor. E két nép evangelizációjának előmozdítása miatt tartotta magát III. Ottó német császár apostoli fejedelemnek. Minden bizonnyal az egyidejű megtérés a legrégebbi történelmi alapja annak, hogy a magyar és lengyel nép testvérnek tartja egymást. Szent Adalbert személye pedig a mi számunkra is különösen fontos és kedves. Hosszú hónapokat töltött Esztergomban Szent István társaságában, közvetlen munkatársai, szerzetestársai pedig később a magyar egyház vezetői lettek. Szent István királyt megrendítette Szent Adalbert vértanúhalálának a híre. De megrendítette a hír III. Ottó császárt is, aki udvarával együtt zarándoklatra indult a vértanú püspök sírjához.

Az ezredik év tájéka nagyon intenzív időszak volt népeink kereszténységének történetében. A gnieznói és az esztergomi érsekség alapítása egyaránt az ezredik év táján történt. Az alapítás után pedig székesegyház épült, melynek román stílusú romjaiból néhány szép darabot esztergomi múzeumaink őriznek. Ezt a székesegyházat Szent Adalbert tiszteletére szentelték. Így az esztergomi bazilika az egész középkoron át az Ecclesia Sancti Adalberti (Szent Adalbert egyháza) nevet viselte. Nagyon is a kor lelkiállapotát, hangulatát jellemzi tehát az a lengyel hagyomány, amely szerint már igen korán királyi rangú zarándok érkezett Magyarországról Szent Adalbert sírjához. És nagyon valóságszerű, nagyon is annak a kornak az atmoszféráját tükrözi a hagyománynak az az eleme is, amely az ereklye adományozásról szól. A kor embere számára egészen különleges vonzása és tekintélye volt a szentek ereklyéinek. Magáról Szent Istvánról tudjuk, hogy egy balkáni hadjárata során bolgár cári ereklyekincset zsákmányolt a saját királyi kápolnája számára. A Szent Kereszt ereklyét adományozó Szent Imre alakja tehát nagyon is beleillik a XI. század elejének világába.
A hagyomány üzenete pedig rendíthetetlenül hiteles: a magyar és a lengyel nép közötti testvériség érzése az újonnan megtalált keresztény hit örömében.

3. A Szent Kereszt kolostor és Szent Imre történeti öröksége ma is aktuális. Az újra evangelizáció, hitünk örökségének újra felfedezése és megélése erősíti népeink között a testvériség érzését. Ez pedig nem puszta érzelem, hanem a hétköznapi barátság és együttműködés ezer részletében nyilvánul meg. Nagy öröm volt számunkra, amikor Dziega püspök úr az itteni Szent Kereszt ereklyét elhozta Budapestre és megáldotta vele a hívőket. Ugyanilyen örömmel és szeretettel hoztuk el mostani zarándoklatunkra Szent Imre herceg ereklyéjét, aki a tiszta élet példaképe az egész magyar ifjúság számára. De a testvéri kapcsolatok ezer szálon szövődnek a sandomierzi és az esztergom-budapesti egyházmegye között, a lengyel és a magyar nép, benne a lengyel és a magyar egyház között. Bár ma is fennáll az a helyzet, ami ezer évvel ezelőtt jellemző volt, vagyis hogy térségünk népei nyugat felé tekintenek, de fontos és örvendetes, hogy egymás felé is baráti figyelemmel fordulnak. Különösen hálásak vagyunk a sandomierzi egyházmegyének azért, hogy fiatal papokat küldött Budapestre lelkipásztori szolgálatra. De a kulturális és sportesemények, valamint az egyházi felsőoktatás területén bontakozó együttműködés különböző formái is jelzik ennek a barátságnak a mai tartalmát.

Örömmel adom hírül, hogy Esztergomban a volt nagyszeminárium hatalmas épületét, melyet a korábbi évtizedekben a szovjet hadsereg használt, tizenöt év munkájával idén sikerült felújítani. Az ünnepélyes megáldásra és átadásra szeptember 2-án kerül sor. A megújuló épület különböző oktatási, kulturális, tudományos és lelkiségi intézményeknek ad helyet, neve pedig Szent Adalbert központ lett. Ebben a központban is különös szeretettel várjuk lengyel, szlovák, cseh és már közép-európai kutatók és oktatók érkezését, akik azon fáradoznak, hogy közös keresztény hitünk alapján teljesebb és gazdagabb képet alakítsanak ki népeink közös történelméről.

4. Hálát adok Istennek a Szent Kereszt kolostor ezer éves történetéért, azért a szellemi és lelki kisugárzásért, amely erről a szent helyről árad mindmáig. Kérem a Szentháromság áldását arra a barátságra és együttműködésre, amely népeinket és hívő közösségeinket összefűzi. Kérem Szent Imre herceg közbenjárását a magyar és a lengyel népért. Ámen

Magyar Kurír