Erdő Péter szentbeszéde Salkaházi Sára boldoggáavatásán

Kedves Testvérek!

1. „Szenteltessék meg a te neved!” – ez az első kérés, ami legfontosabb imádságunkban, a Miatyánkban elhangzik, abban az imában, amelyre maga Jézus tanított minket. Az isteni név megszentelése a legfőbb kérésünk, a legfőbb kívánságunk. Ez az, ami különleges esetekben még azt is megkövetelheti tőlünk, hogy az életünk árán teljesítsük Isten akaratát. Ha ezzel a gondolattal olvassuk a Miatyánk további kéréseit, világos képet kapunk arról, mit jelent hitünk szerint Isten nevének megszentelése. „Jöjjön el a te országod!” – vagyis jöjjön el Isten uralma az életünkben, mutatkozzék meg akarata a közösség és az egyén életében ezen a világon és az idők beteljesedésével az örökkévalóságban is. Aki szeret engem, megtartja parancsaimat – mondja Jézus. Amikor a Miatyánkban azt kérjük, hogy teljesüljön Isten akarata, nagy dologra kötelezzük el magunkat: arra, hogy mi magunk is mindent megteszünk az ő akaratának követésére.

Szent Jakab apostol leveléből olvastuk az imént: „Mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, belőle fakadó tettei azonban nincsenek… a hit is, ha tettek nem származnak belőle, magában holt dolog.” Keresztény hitünk tehát elemi erővel szólít fel minket az embertársaink iránti szeretet konkrét gyakorlására. Ez a szeretet pedig kívánhat munkát, nagylelkű adakozást, személyes figyelmünk, törődésünk felajánlását a másik embernek. Megkívánhatja azt is, amit önmegtagadásnak szokás nevezni, vagyis, hogy lemondjunk valamiről, amihez kedvünk lenne, amit a magunk számára kellemesnek, hasznosnak, szórakoztatónak, vagy akár szükségesnek találunk.

De Isten akaratának követése néha együtt jár a szenvedéssel is. Izajás könyvéből olvastuk a mai szentmisében: „Az Úr megnyitotta fülemet. Én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg. Hátamat odafordítottam azoknak, akik vertek, arcomat pedig azoknak, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek.” Ebben a drámai értelemben hangzanak el az evangélium szavai. Jézus saját kortársainak várakozásaitól függetlenül mondja meg, hogy kicsoda ő. Nekünk pedig nem marad más, mint tanulni tőle. Ezt megtanulni, így elfogadni, és eszerint építeni a magunk életét. Ha azt mondjuk, hogy elfogadtuk őt, hogy mi is a tanítványai közé tartozunk, akkor nem a saját önkényes elképzelésünk szerint kell járni azon az úton, amiről úgy hisszük, hogy az övé. Hanem figyelemmel kell szemlélnünk Jézus személyét. Újra és újra megfontolni, hogy ténylegesen mi is az ő útja. Hogy valójában mit is kíván tőlünk. És lehet, hogy ez nem lesz olyan tetszetős, mint amilyet szerettünk volna. Lehet, hogy nehezebb is lesz, de ha biztosan megérezzük, hogy ez az út az övé, akkor örömmel fogunk tudni ragaszkodni hozzá. Jézus mondja: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megtalálja azt.”

2. Amikor a mai ünnepi szentmisében Salkaházi Sára szociális testvért Szentatyánk, XVI. Benedek pápa döntése alapján boldognak hirdetjük, személyében példaképet és közbenjárót kapunk.

Példaképet a Krisztus melletti tanúságtételről, hiszen ez a keresztény mártírium legősibb értelme. Ez a tanúságtétel pedig, mely egyben Isten nevének megszentelése, megvalósul az élet számtalan tettében, de főként és visszavonhatatlanul, a szó legszorosabb értelmében megvalósul a Krisztus iránti hitből és hűségből vállalt halálban. Salkaházi Sára intelligens, kereső, tehetséges és nyitott lelkű ember volt, tanítói diplomát szerzett, újságírással, szépirodalommal, közélettel foglalkozott. Különleges hivatást érzett arra, hogy életét a szociális szükséget szenvedők szolgálatának szentelje. Ezért fogadta el a szerzetesi hivatást, ezért jelentkezett a szociális testvérek társaságába, amely az 1920-as és 30-as évek fordulóján a megszentelt élet egyik legmodernebb formájának számított. Újságírói tevékenységében, szervezői munkásságában a legszegényebbek segítése mellett, az ingyenkonyhák működtetésén túl különleges szerepet töltött be a nők méltóságának elismerése, az akkori idők női sorsának átérzése. Sára testvér tiszta keresztény tekintete felismerte, hogy a munka, a család, a társadalom terhei iszonyú súllyal nehezednek a gyermekeiket nevelő, dolgozó asszonyokra, a szegényebb néposztályok tagjaira. Foglalkozott Sára testvér a leányifjúsággal, sőt alapítója volt a Katolikus Nőszövetségnek. Ideiglenes fogadalmát 1930-ban, örökfogadalmát csak mintegy tíz évvel később tehette le. Érezte a misszió hivatását is, nemcsak a hittől távolabb álló emberek felé, hanem a távoli világrészekre is. Ezért brazíliai munkára jelentkezett. Erre azonban már nem kerülhetett sor. A hazai szükségletek és nyomorúságok egyre intenzívebb munkát követeltek tőle. Számos helyen működött, így különlegesen nehéz körülmények között Kárpátalján is.

Közben egyre mélyült benne a vágy, hogy egész életét mintegy áldozatul Istennek ajánlja. 1943-ban tette meg azt az önfelajánlását, amelynek szövege ránk maradt. Áldozatul akarta felajánlani magát a szociális testvérek társaságáért, ha az egyházat, a társaságot vagy a nővéreket üldöztetés éri. Drámai dolog az emberi lélek és Isten kapcsolatában egy ilyen önfelajánlás. Sok szent élete mutatja, hogy Isten személyesen figyel ránk, hogy adott esetben, ha szeretetének és bölcsességének úgy tetszik, mintegy szavunkon fog bennünket, és felajánlásunkat a szó szoros értelmében elfogadja. Krisztus szeretete késztette Sára testvért arra, hogy előbb politikai üldözötteket, majd a menekülő, üldözött zsidókat rendházába befogadja, és menedéket adjon számukra. Ha pusztán emberi együttérzésből tette volna ezt, már az is tiszteletreméltó lett volna. Õ azonban Krisztus tanítása nyomán a főparancsra figyelt, a legfőbb parancsra a Törvényben: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. A második pedig ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Nem magányos harcosa volt ennek a szeretetnek. Más kiváló egyházi személyekkel együtt, például Boldog Apor Vilmossal, Mindszenty Józseffel, főként pedig saját elöljárójával, Slachta Margittal és nővértársaival vállalta a kockázatot az üldözöttekért. A Szociális Testvérek Társaságának más házaiban is szervezetten folyt a mentés. Kolozsvári házukban például sok üldözött nőt öltöztettek be a rend ruhájába, a Thököly úti központi házban pedig maga Slachta Margit adott menedéket sokaknak, még férfiaknak is, akiknek olykor a padláson kellett bujkálniuk, akár egy ládában meghúzódva. A nagy félelem napjai voltak ezek, azé a félelemé, amely évtizedekkel később is, akár agóniájuk során napokig tartó kiáltásban tört fel azokból, akik átélték. De a félelem napjai voltak ezek a kockázatot vállaló nővérek számára is. Sára testvér és társai származásuk alapján nem tartoztak az üldözöttek közé. Embermentő akciójuk viszont veszedelmes volt. Ezért féltette Sára testvér a társait, erre is gondolhatott, amikor életét a megmenekülésükért ajánlotta. De gondolt azokra a hírekre is, amelyek a Szovjetunióból érkeztek papok és szerzetesek megkínzásáról és legyilkolásáról.

Méltán mondja Salkaházi Sáráról az Apostoli Szentszék határozata, hogy őt, mint Krisztus hűséges tanítványát gyilkolták meg: cselekvő hitéről életével tett tanúságot. Amikor 1944. december 27-én a Dunába lőtték Bernovics Vilma hitoktatónővel és azokkal a személyekkel együtt, akiket a Bokréta utcai házban rejtegetett, méltóságteljes, lassú, nagy keresztvetéssel fogadta a gyilkos golyót. Azt tanította korábban a fiatal lányoknak is, hogy ne elkapkodva, tessék-lássék vessenek keresztet, hanem öltözzenek bele a megfeszített Krisztusba, azonosuljanak azzal, akire ez a jel emlékezteti őket.

3. Salkaházi Sára vérével tett tanúsága ma is aktuális. Nem úgy aktuális, mint egy hírlapi szenzáció, nem úgy aktuális, mint egy világra szóló látványosság, hanem annál sokkal mélyebben: teremtett emberségünk alapjait tárja fel. Mikor azon a banális, piszkosszürke téli napon elérte a halál, csend maradt utána. Üresen maradt a helye. Élőszóval, de suttogva terjedt a híre, hogy igen, őt is a Dunába lőtték. És előbb a nővérek között, majd mások körében is végigborzongott a felismerés: hiszen akkor vértanú lett! De azután más idők jöttek és más félelmek. Mód sem mindig volt arra, hogy Magyarországról kiindulva egy hivatalos egyházi boldoggáavatási eljárást el lehessen kezdeni. De az idő újabb és újabb bizonyítékokat hozott elő a csendből, és felhangzottak, eleinte halkan, a hála, a meghatottság és az elismerés hangjai. És megjelent a neve a világ igazainak sorában, és megindult 1996-ban a boldoggá avatás hivatalos eljárása is az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében. Mert ötven év múltán is feltárult az emlékezet, mert időszerűnek éreztük, hogy személyében mennyei pártfogóhoz folyamodhassunk és feltekinthessünk egy hitelesen keresztény példaképre. Egy olyan példaképre, amelyet nem messzi évszázadok legendáiból ismerünk csupán, egy olyan példaképre, amely nem uralkodói vagy előkelő környezetben kellett, hogy megvalósítsa a mindenütt nehéz keresztény életet. Olyan példakép ő, aki közel áll hozzánk, aki egyszerű körülmények között élt, aki megtapasztalta a XX. század magyar történelmének nagy viharait, aki az életszentség női példáját adta.

Szükségünk van Sára testvér példájára az idei jubileumi évben különlegesen is. Nemzetünk lelki megújulásáért imádkozunk az engesztelés és a kiengesztelődés jegyében. Azért a megújulásért, amely csak igazságban, igazságosságban és szeretetben lehetséges, azért a lelkületért, amely a leggyengébbekben és a legszegényebbekben is észreveszi az embert, aki mégis csak a legnagyobb érték minden idők minden társadalmában. A megújulásra és kiengesztelődésre pedig égető szükség van társadalmunkon belül, de a népek között is, itt, a Kárpát-medencében és az egész világon. Katolikus hitünk útmutatás és erőforrás számunkra. Ha Krisztust feltétel nélkül követjük, életünk érték lesz környezetünk és egész népünk számára, érték a világtörténelem számára is. A szentek alakjában Krisztus arca ragyog ránk az emberi élet millió helyzetében, a történelem számtalan pillanatában. Férfiak és nők, fiatalok és idősek, minden földrész és minden nemzet gyermekei megjelenítik ezt az örök arcot. Krisztus jelenléte pedig békességet, elpusztíthatatlan reményt és örömet ad a világnak. Az örök élet dicsőségének ígéretét és biztosítékát.

Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk! Boldog Salkaházi Sára vértanú, könyörögj érettünk! Mennyei Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Ámen.