Erdő Péter szentbeszéde Torontóban, a Szent Erzsébet magyar plébánián

Excellenciás Püspök Úr, Főtisztelendő Oltártestvérek, Krisztusban Kedves Testvérek!

1. A mai vasárnap evangéliuma az emmauszi tanítványok visszatérésének és a feltámadt Krisztus jeruzsálemi megjelenésének eseményeit tárja elénk. Húsvét és Pünkösd között az Anyaszentegyház liturgiája, különösen a vasárnapi szentírási szövegekben, a feltámadás titkának nagy és központi igazságát bontja ki, annak egy-egy szempontjára hívja fel a figyelmet. Mikor az emmauszi tanítványok felismerik a feltámadt Krisztust, nem elégszenek meg azzal, hogy megtartsák örömüket saját maguknak. Még azzal sem elégszenek meg, hogy az életüket gondolják át ennek fényében. Hanem azon nyomban megfordulnak és visszatérnek Jeruzsálembe, hogy a feltámadás rájuk szakadt nagy felismerését, újonnan fellángolt hitük fényét, megosszák a többiekkel is.

Húsvét titkának talán ez az egyik legelső tanítása számunkra. Krisztus feltámadása elemi erejű élmény és tapasztalat volt a tanítványok számára. Gondoljuk meg, hogy mit éreznénk ma, ha családunk egyik több nappal korábban meghalt tagja egyszerre csak megjelenne nekünk, mint élő ember. Ennél jóval kevesebb is elég, hogy kezünkbe ragadjuk a mobiltelefont, vagy odaüljünk a számítógép elé és minden ismerősünknek azonnal értesítést küldjünk erről a fantasztikus eseményről. Az igazi keresztény hit tehát szükségképpen missziós jellegű. Ha nem érezzük az indítást magunkban, hogy ismerősöknek, barátoknak, gyerekeknek és felnőtteknek továbbadjuk ezt, akkor méltán megkérdezhetjük magunktól, hogy valóban hiszünk-e?

2. A második figyelemre méltó hatása a hitnek a belső közlési kényszer mellett a közösségteremtő erő. Hiszen a tanítványok közösségét keresik az Emmauszból visszatérők is. Csakhogy ez a közösség nem pusztán hasonlóan gondolkodó emberek együttese. A tanítványok körében megjelenik maga a feltámadt Krisztus. Õ az, aki valóban jelen van Egyházában, aki – Szent Pál szavaival szólva – feje az Egyháznak. Az ószövetségi ember szentül hitte, hogy ahol többen összejönnek imádkozni, főleg ha együtt van a tíz főből álló gyülekezet, ott van közöttük az Úr, és imájuk nem csupán a hívő személyes fohászkodása, hanem magának a választott népnek párbeszéde Istenével. Erre az ősi gondolatra utal Jézus, amikor azt ígéri: ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük. Saját magát említi olyan összefüggésben, amikor a régiek a Mindenhatóról beszéltek. Krisztus személyében maga Isten van jelen imádkozó keresztény közösségeinkben, az együtt imádkozó családokban is, különösen pedig a szentmisében.

A feltámadt Krisztus személyében való isteni jelenlét sugárzik a mai evangélium sejtelmes szavaiból is: „Békesség nektek!... Én vagyok. Tapintsatok meg, és lássátok!” Az örök Én, aki a csipkebokorban mutatkozott be Mózesnek, Krisztus személyében valódi ember arcával mosolyog ránk, akinek kezét és oldalát meg lehet tapintani, aki közös étkezésre telepszik le a tanítványokkal. Az Egyház közösségében tehát magával Krisztussal találkozunk.

3. A tanítványoknak megjelenő Krisztus üdvözlete minden evangéliumban így hangzik: „Békesség nektek!” És valamilyen formában majdnem mindig hozzáfűzi azt is: „Ne féljetek!” A mai szakaszban így szól: „Miért ijedtetek meg és miért támadt kétely a szívetekben?”

A békességet kívánó jézusi köszöntés nem pusztán a régi és mai keleti ember udvariassági formulája. Hiszen a félelemtől való megszabadulás és az isteni jelenlét megtapasztalása így együtt csodálatos dolog. Manapság néha hajlandók vagyunk Isten szeretetét és barátságát evilági módon elképzelni, szinte a pajtáskodás szintjén. Pedig mindörökre igaz, hogy Istennel találkozni egyszerre elbűvölő és ijesztő dolog. Az ószövetségi ember már azt is csodálatra méltónak tartotta, ha valaki találkozott az Úrral és életben maradt. Isten ma is ura a létnek és a nemlétnek, az életnek és a halálnak, a világmindenségnek, a természetnek és a történelemnek. Ha körülnézünk világunkban, ha a környezetszennyezés, a klímaváltozás, az emberi gazdaság és társadalom nagy jelenségeivel találkozunk, ne fogjon el bennünket a tehetetlen félelem érzése. A világmindenség ura az, akinek gondja van ránk, akinek – a mi tőle ajándékba kapott szellemi adottságaink és jószándékú igyekezetünk révén is – gondja van az emberiségre és a világra. Ez az alázatos magabiztosság és optimizmus jellemzi a keresztény ember magatartását.

4. Az eddig mondottakból szinte logikusan következik a bűnbánatra való felszólítás, a bocsánat és a megtérés hirdetése és a Szentlélek ígérete. Annak az örömnek az erejében, amely eltöltötte a tanítványok szívét, meg kell újítani életünket és felelős szeretettel kell fordulni mások felé is. Nemcsak a természet, a növények és állatok különböző fajai jelentenek értéket a Teremtő szemében, és méltók ezért a mi megbecsülésünkre is, hanem még sokkal nagyszerűbbek és tiszteletre méltóbbak az egyes népek nyelvének, kultúrájának, szellemiségének, történelmi tapasztalatainak értékei is. A Teremtő iránti tiszteletből szeretettel becsülnünk, őriznünk és fejlesztenünk kell népünk azonosságát és kulturális értékeit, de ugyanezért tisztelettel kell tekintenünk minden más nép sajátos arculatára és értékeire is. A keresztény ember a Húsvét örömében bizakodó és optimista. A tanítványok szívét – mint olvastuk – öröm járta át. És vannak az életnek és a történelemnek olyan emelkedett pillanatai, amikor hitünk szemével nézve a világot, különösen is jó érzés és öröm magyarnak lenni. Tegnapelőtt Szentatyánk, XVI. Benedek pápa, jóváhagyta Salkaházi Sára szociális testvér boldoggá avatási határozatát. Sára testvér Kassán született és Budapesten halt vértanú halált.Újságírói és szépirodalmi tevékenységével, odaadó szociális munkásságával, amelyet különösen Kárpátalja szegény népének javára végzett, majd az üldözöttek mentésével és rejtegetésével, melyet az általa vezetett rendházban Slachta Margit elgondolása szerint szervezett meg, megmutatta azt, hogy hogyan lehet hitelesen katolikusnak lenni a történelem legnehezebb helyzeteiben is. Amikor pedig védenceivel együtt végzett vele a gyilkos golyó a pesti dunaparton, vére – mint korábban másoké – megfestette a Duna szürkéssárga vizét. Néhány napja Velencében fejezhettem ki tiszteletemet a vértanú Szent Gellért előtt, akit hajdan a budai oldalról taszítottak a Dunába, és akiben Budapest védőszentjét szoktuk tisztelni. Most egy újabb vértanú terjeszti ki pártfogását városunkra és népünkre, Salkaházi Sára testvér, akit a pesti oldalról lőttek a Dunába.

5. Az idei esztendőben püspöki konferenciánk imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért. Tettük ezt megemlékezésül az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója és a nándorfehérvári győzelem 550. évfordulója alkalmából. Különös örömmel és hálával köszönöm meg Miklósházy Attila püspök úr és az itteni magyarok csatlakozását a nemzeti imaévhez. Tisztelettel és szeretettel adok hálát Istennek és mondok köszönetet személyesen a püspök úrnak sok évi hősies munkájáért, amelyet a világon szétszórt magyar katolikusok egész közössége érdekében végzett. Jutalmazza meg őt érte Isten bőséges áldásával. Amikor most az Apostoli Szentszék külön leirata értelmében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közvetlenül veszi át a nyugati magyar pasztoráció koordinálását, szervesen folytatni kívánja azt az apostoli munkásságot, amelyet Miklósházy püspök úr mindmostanáig végzett. Nekünk, magyaroknak – Magyarországon és szerte a világban – szükségünk van a lelki megújulásra. Szükségünk van az egymással való kiengesztelődésre, a kölcsönös megbékélésre a környező népekkel, de különösen szükségünk van az optimizmusra és a jövő szeretetére. Újuljunk hát meg a gondviselő Istenbe vetett bizalmunkban. Az ő szeretete kíséri az emberiség és az egyes népek életét, ő az, aki minden emberi személyt arra a megdicsőült életre hív, ahová a feltámadt Krisztus már az egész emberiség képviseletében eljutott. A feltámadt Krisztus arcának ragyogása mindannyiunk arcán meg kell, hogy jelenjen. Ebben példaképeink a szentek, ebben kell nekünk is itt és most megújult optimizmussal, megújult összetartozással és szeretettel fáradoznunk. Isten áldja meg Torontó magyar katolikus közösségét, a testvéregyházakhoz tartozó honfitársainkat, akiknek a képviselőit örömmel üdvözlöm sorainkban. Isten áldja meg az egész kanadai magyarságot! Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk! Szent István király, könyörögj érettünk! Amen.

Magyar Kurír