Erdő Péter ünnepi szentmisét mutatott be Budapesten

Budapest:- Erdő Péter prímás, esztergom-budapesti érsek beiktatása óta hivatalosan most találkozott először a fővárosi hívőkkel, amikor ünnepi szentmisét mutatott be vasárnap Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, a budapesti Szent István-bazilikában.
Homíliájának első részében Erdő Péter Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéről megemlékezve elmondta: Urunk bemutatása olyan hitbeli igazságot tár fel, mely megvilágítja a papság és a püspökség misztériumát is. Jézus bemutatása a templomban az üdvösség történek vonulatába tartozik. Az Ószövetség köszön ebben a mai evangéliumban a Jézus Krisztus személyében megjelenő Újszövetségnek. Az ószövetségi törvény szerint minden elsőszülöttet az Úrnak kellett szentelni. Az emberét is, de nem emberáldozat formájában, hanem helyette galambot, bárányt áldoztak Izrael Istenének. Ezt a törvény teljesíti Mária, amikor bemutatja Jézust a templomban. Az agg Simeon várja az Úr fölkentjének a megjelenését. A Szentlélek sugallatára felismeri Jézusban: Õ az, akiben eljött az ígéretek beteljesülése. Ezt halljuk Simeonnak az énekéből, az Atya Jézust, mint elsőszülöttet fogadja el áldozatul. Elfogadja Krisztus teljes odaadását, teljes életáldozatát, aminek lényege nem a szenvedés, hanem a szeretet és az engedelmesség nagysága volt.
Az érsek homíliájának további részében az odaadás, az életáldozat gondolatát kibontva a püspöki, papi küldetésről beszélt. Mint mondta, ha a papok Krisztust hitelesen akarják képviselni, akkor a közfelfogástól távol álló értékek mellett kell kiállniuk. S mindezt úgy kell megtenniük, hogy a másképp gondolkodó, és élő embert is szerető megértéssel szólítsák meg. „Itt kezdődik minden misszió és evangelizáció: először bele kell helyezkedni a másik ember világába, meg kell próbálni az ő szemével látni, meg kell érteni, és át kell érezni, milyen emberi és társadalmi terhek, személyes és közösségi nyomorúságok és kilátástalanságok tesznek valakit érdektelenné vagy ellenségessé hitünk tanítása iránt.”
Erdő Péter rámutatott arra, hogy napjainkban a kultúra és a társadalom erősen elvilágiasodott Magyarországon és a nyugati világban egyaránt Ez a kultúra és társadalom reményért kiált, mert "civilizációnk fejlődése belső határokba ütközik". Mint mondta: a túlszervezettség és a bürokrácia sokszor áttekinthetetlenné, nehézkessé, végül is kaotikussá teheti az életünket. A környezetszennyezés és az iskoláztatás gondjai mellett felhívta a figyelmet arra, hogy egy-egy civilizáció előbb-utóbb eljut energiaforrásainak, természetes erőforrásainak kimerítéséhez. Érthető hát a mai ember szorongása. De kitől, honnan kapja a reményt? – tette fel a kérdést. "ha minden világnézet szubjektív, ha minden vallás csupa kételkedés, akkor az asztrológia és az összes bizarr hiedelmek egyformán jók arra, hogy lekössék, elkábítsák az embert. Ha a kereszténység is csak a közgondolkodást tükrözné vissza, csak a közízléshez igazodna, ha beérné azzal, hogy egy legyen a sokféle vélekedés közül, nem tudna reményforrás lenni az emberek számára” – fogalmazott. Az érsek hangsúlyozta, hogy napjainkban a hit és tudomány között feloldódik az a látszólagos ellentét, amit az előző évszázadokban sok, nem hívő ember felfedezni vélt. Hozzátette: a hitnek és az emberi tudásnak párbeszédben kell állnia egymással.
A beszéd befejező részében Erdő Péter arról szólt, hogy Budapestnek van sajátos, hívő katolikus lelkülete, hagyományai, amelyeket megújítva megújulhatnak a hívő közösségek. Példaként említette a karitászcsoportokat, amelyek nagy érzékenységgel, odafigyeléssel tudnak segíteni közvetlen környezetük bajain. Végezetül az érsek kérte a plébániák, az egyházmegyében dolgozók összefogását, lelki megújulását, Isten áldását és békéjét súlyosan fenyegetett világunkra, hazánkra és városunkra. MK