Erkölcs és profit: a cégek társadalmi felelőssége

A professzor elsősorban azt vizsgálja, mit jelent a valóságban a vállalkozások etikus magatartása. Mint írja, tudatában van annak, hogy a témának gazdag szakirodalma van, számos különféle hozzáállást tükröző példa létezik.

A cégek társadalmi felelősségének témája összetett, különféle kérdéseket foglal magába: munkakörülmények a fejlődő országok gyáraiban; gyerekmunka; méltányos ár garantálása a mezőgazdasági termelők részére; környezetvédelem; emberi jogok..

Vogel hangsúlyozza, hogy különféle okok késztethetik a vállalkozókat arra, hogy korrekt módon folytassák tevékenységüket. Vannak, akik opportunista módon egyszerűen el akarják kerülni a lejárató reklámot, de vannak olyanok is, akik valódi elkötelezettségből vállalják az etikus üzletpolitikát.

A szerző helyzetfelmérésében megállapítja, hogy van ugyan piac a vállalkozások etikus üzletpolitikája számára, de csak korlátozott mértékben. Bizonyos körülmények, a kereslet-kínálat mechanizmusai megkövetelhetik az erkölcsös hozzállást, ugyanakkor nagy lehetőségei vannak a kevésbé felelősségteljes versenytársaknak is.

A kapitalista gazdaság pozitív és negatív jellemzői határozzák meg a felelősség kérdését is. Pozitívum, hogy a vállalkozások olyan újításokat vezetnek be, amilyeneket csak akarnak, az állampolgárok viszont befolyásolhatják a vállalkozói döntéseket, hiszen ők döntik el, mit vásárolnak, mibe fektetnek be. Negatívum, hogy a vállalkozások ki vannak szolgáltatva a piac törvényeinek és az erkölcsre alapozott üzletpolitika is csak egy a választható lehetőségek közül, amit csak akkor választanak, ha gazdasági előnnyel jár.

Növekvő aggodalmak

Az utóbbi években az elhatalmasodó globalizáció és az alulszabályozott gazdaság miatt láthatóan nőttek az erkölcsi kérdésekkel kapcsolatos aggodalmak. Vogel megállapítja, hogy a fejlődés hatására fokozódott az anyagi jólét, de a negatív hatások miatt erősödött az elégedetlenség is.

Léteznek olyan civil szervezetek, amelyek hangot adnak az elégedetlenségnek, kampányt indítanak az olyan cégek ellen, amelyek nem etikusan működnek. A világmárkák terjedésével és az információs technológia fejlődésével a vállalkozásokat egyre érzékenyebben érinti a bojkott és a lejárató reklámkampány.

Vogel szerint a fogyasztók egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a felelős viselkedésnek, és ez tükröződik fogyasztói szokásaikban is. Felhívja azonban a figyelmet arra is, hogy óvatosan kell kezelni a felméréseket, amelyek arról tanúskodnak, hogy a népesség széles rétegei készek változtatni vásárlási szokásaikon. A reklámhűség még mindig fontos tényező és a fogyasztók gyakran nem hajlandók megváltoztatni szokásaikat.

A kormányok is érintettek a kérdésben. Vogel megjegyzi könyvében, hogy Nagy Britanniának 2000 óta külön minisztere van a vállalkozások társadalmi felelősségének felügyeletére, és van hat olyan európai kormány, amely hangsúlyt fektet arra, hogy a nyugdíjalapból származó beruházások szem előtt tartsák a társadalmi érdekeket is.

Az üzleti világ is hozzájárul a felelősség növekedéséhez. Az Egyesült Nemzetek környezetvédelemről folytatott csúcsértekezlete után 170 vállalkozás kezdeményezésére megalakult World Business Council for Sustainable Development (Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért). Az ENSZ szerződéshez több mint 1300 cég csatlakozott. Ezen túl pedig idén már 2000 cég teszi közzé környezetvédelmi és szociális célú tevékenységéről szóló beszámolóját, holott 1999-ben még csak ötszázan tették meg ezt.

Üzleti haszon?

Az üzleti vlágban sokan úgy tartják, hogy a jó állampolgárként viselkedő vállalkozások számára viselkedésük üzleti haszonnal jár. Vannak viszont olyanok, akik szerint a vállalkozások egyetlen célja, hogy a részvényesek meggazdagodjanak. Vogel szembeszáll ezzel az elhatároló jellegű érveléssel, szerinte a haszonelvűség és a nem anyagi jellegű célok együttesen, egymást kiegészítve lehetnek jelen a vállalkozások életében.

Rávilágít arra, hogy a vállalkozások társadalmi felelősségéről írott könyvek szinte mind csak a pozitív anyagi következményekről szólnak, olyan cégek példáját hozzák fel, amelyek gazdasági sikereket értek el felelősségteljes üzletpolitikájukkal. Hangsúlyozzák továbbá, hogy amikor egy cég saját kezdeményezésből kidolgoz egy belső szabályzatot, később, amikor az állam elfogad egy hasonló értelmű normatívát, előnyösebb helyzetbe kerül a többiekkel szemben. Megállapítják, hogy a nagyobb felelősségérzettel bíró vállalatot kevésbé fenyegeti a veszély, hogy a fogyasztók bojkottálják termékeiket, vagy a részvényesek kifogásokat emelnek viselkedésükkel kapcsolatban.

Vogel pontosítja ezeket a megállapításokat: mindez nem jelenti azt, hogy a nagyobb társadalmi felelősségérzettel bíró vállalatok magasabb profitot érnek el. Nem lesz nagyobb a vonzerejük csak azért, mert tartják magukat erkölcsi célkitűzéseikhez. Több mint 120 akadémiai kutatás foglalkozik az erkölcs és a profit összefüggésének témájával, és nagyon különböző kövekeztetéseket vonnak le: némelyik pozitív összefüggésről beszél, mások negatívról, ismét mások szerint az összefüggés csak véletlenszerű.

Vogel megállapítja, hogy ezekből a tanulmányokból nehéz általános következtetéseket levonni már csak a vizsgálati módszerek különbözősége miatt is. Átnézett 95 tanulmányt, ezekben 70 féle módon és 49 fajta könyvelési rendszer szerint értékelték a pénzügyi teljesítményt. Elmondja továbbá, mennyire fontos, hogy észrevegyük: lehetetlen bármilyen ok-okozati viszonyt felfedezni a vállalkozások viselkedésmódja és a fogyasztókra gyakorolt vonzerő között. Nem egyértelmű, hogy a nagyobb társadalmi felelősséggel működő cégek-e azok, amelyek jobb eredményeket mutatnak, vagy pedig a jobb eredményeket mutató cégeknek egyszerűen több pénzük van arra, hogy korrekt üzletpolitikát folytathassanak.

Még nehezebb kérdés, hogy vajon a felelősségteljes hozzáállás javítja-e a cég megítélését. A megítélésnek csak egy eleme a társadalmi felelősség, ehhez járulnak még olyan tényezők, mint a fogyasztók elégedettsége és a pénzügyi teljesítmény.

A nagyobb és a kisebb felelősségérzettel rendelkező cégeknek is tartani kell a versenyt az egyre nagyobb kihívást jelentő piacokon. Mindkét fajta vállalkozás ki van téve a fogyasztói igények ingadozásának. Az olyan vállalkozások számára, amelyek gazdasági válságba kerülnek, nehézséget okoz az etikus, korrekt üzletpolitika folytatása.

Erkölcs és gazdaság

Vogel úgy véli, hogy jobban lehetne őrködni a szociális érdekek felett, ha létezne nemzeti és nemzetközi szabályozás, amely meghatározná a cégek hozzáállását. Mindaddig amig egy ilyen szabályrendszer – ami egyelőre nem valószínű –, a szerző úgy véli, hogy ha vállalkozások etikus üzletpolitkája csak másodlagos a fontossági sorrendben, még az is jobb, mint a semmi.

Felsorol néhány olyan területet, ahol az etikus magatartás pozitív eredményeket hozott. Ezek között szerepel a gyermekmunka visszaszorulása; a játékgyártó és textilipari cégeknél a biztonságosabb munkakörülmények megteremtése; néhány mezőgazdasági termék – főként a kávé – felvásárlási árának emelkedése a fejlődő országokban; környezetvédelmi megfontolások bevezetése.

Ezekben az esetekben is nagyon nehéz tényszerűen megállapítani a változásokat, a szabályozások önkéntesek és egyediek, nagy változatosságot mutatnak.

Vogel külön kiemeli, hogy a felelősségvállalás nem csak a vállalkozások dolga. Ha a fogyasztók készek lennének arra, hogy többet fizessenek a termékekért, akkor a fejlődő országokban dolgozó emberek magasabb munkabért kaphatnának. És amíg bizonyos országok kormányai maguk is elvárják a csúszópénzt, addig nehéz a korrupció kiküszöbölése.

A szerző végül megállapítja: Nem könnyű olyan projekteket kidolgozni és megvalósítani, amelyek képesek tenni valamit a társadalmi egyenlőségért és az emberibb világért. Mindenesetre meg kell próbálni, hogy megmaradjon az erkölcs, és hogy a gazdasági tevékenységnek valóban értelme legyen.

Zenit/MK