Errazuriz Ossa bíboros, Latin-Amerika hangja

A chileieket meglepte, hogy Francisco Javier Errazuriz Ossa bíborosra esett a pápa választása. A főpásztor püspöksége tizennégy éve alatt nagyon sokat tett országában a nemzeti megbékélésért, Santiago de Chile érsekeként eltöltött utolsó éveit azonban a „Karadima-ügy” beárnyékolta. Karadima a chilei főváros egyik papja volt, akinek esetében pedofil tettek nyertek bizonyítást. Errazuriz érseknél az áldozatok már 2003-ban panaszt tettek, de az érsek halogatta a média által kedvelt Karadimával kapcsolatos vizsgálatok lefolytatását. 2011-ben azonban az érsek nyilvánosan is bocsánatot kért az áldozatoktól: „azokért a szenvedésekért, amiket akaratlanul okoztam nekik”, illetve azért mert „kezdetben nem adtam hitelt a panaszaiknak”.

„Úgy vélem, hogy Chilében ma az Errazuriz érsekről alkotott képet a Karadima-ügy erősen beárnyékolja – nyilatkozta áprilisban a jezsuita Antonio Delfau a La Tercera című chilei napilap hasábjain. – Sajnos emiatt az ügy miatt sokan megfeledkeznek az erényeiről.”

Minden bizonnyal éppen ez játszott közre Ferenc pápa döntésében, aki régóta ismeri Errazuriz érseket. A 90-es évek második felében Bergoglio és Errazuriz Dél-Amerika két jelentős fővárosának érsekei voltak, II. János Pál ugyanaznap kreálta bíborossá őket, a 2000-es években pedig szoros együttműködésben dolgoztak a Latin-Amerikai Püspöki Tanácsban (Celam).

Míg azonban a pápa egy piemonti származású, egyszerű családban született, Francisco Javier Errazuriz Ossa egy neves navarrai dinasztia sarja, akik a XVIII. században telepedtek le Chilében, és négy köztársasági elnököt, több minisztert, illetve szenátorokat és püspököket adtak az országnak. Errazuriz Ossa kezdetben mérnöknek tanult, majd Mario Hiriarttal, a chilei Schönstatti Mozgalom alapítójával való megismerkedését követően kezdett érdeklődni a papság iránt. Európában végezte teológiai tanulmányait, majd visszatért hazájába, és a Schönstatti atyák élére állt, majd 1971-től három évig a generálisuk is volt.

Ez alatt az újabb európai tartózkodása alatt szerzett tapasztalatokat a kúriáról, melynek tagjaival a szerzetesi életért felelős dikasztérium titkáraként megosztotta ismereteit a frissen alakult közösségekről. A kúriáról az a benyomása alakult ki, hogy túl Európa-centrikus: „Negyven európai püspök dolgozik a Szentatyával az Egyház irányításán, ez így egy kicsit sok” – nyilatkozta a többi földrész képviseletét hiányolva.

Csak 1996-ban tért vissza Chilébe, ahol előbb Valparaiso, majd Santiago de Chile püspöke lett. Előbb a chilei püspöki konferencia elnöki pozíciójába került, majd beválasztották a Celam tagjai közé is.

A 80 éves Errazuriz Ossa bíboros párbeszédre és konszenzusra törekvő személyiség. A chilei diktatúra alatt a felsőbb körökben való ismeretségeire támaszkodva elősegítette a nemzeti megbékélést, és mindig erősen hallatja hangját, ha úgy véli, hogy a szekularizáció veszélybe sodorja a keresztény értékeket. Nyíltan állást foglalt több társadalmi kérdésben is, mint például az egyneműek házassága vagy az abortusz kérdésében. Az Egyházon belül pedig külön figyelmet szentel az elvált és újraházasodott híveknek, igyekszik tekintetbe venni azt az emberi és spirituális fájdalmat, amit egy válás okoz, és segít az egyedül maradottaknak, hogy újra fel tudják építeni az Istennel való kapcsolatukat.

La Croix/Magyar Kurír