Érseki levéltárosra emlékeztek Veszprémben

Az eseményen Körmendy József kozzátartozói és a helyi tudományos élet számos jeles személyisége is részt vett. Körmendy József kilenc évtizedes földi életútja során a lelkipásztori teendők mellett helytörténészként, néprajzkutatóként is beírta nevét a Veszprémi Egyházmegye neves személyiségeinek sorába mindazzal a gazdag lelkiségi és tudományos örökséggel, amelyet a ma élő és a jövendő nemzedékekre hagyott. Olyan alkalmat szerettünk volna teremteni, amelyen ő is szívesen venne részt, akár előadóként, akár hallgatóként – mondta bevezető köszöntésében Hermann István levéltérigazgató, aki, mint elmondta, maga is mentorának tekinti Körmendy atyát, hiszen ő egyengette útját annak idején a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban kezdőként.

A megemlékezés egy archív dokumentumfilmből bejátszott részlettel kezdődött, amelyben Körmendy József pályafutásának kezdetét idézte fel. Külsővaton, mélyen hívő földműves családban született, környezetéből hozta magával a történelem szeretetét. Megélte a XX. századot, megélte, amikor besorozták az első honvédeket a háborúba 1914-ben, s az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly koronázását. Ott volt a Don-kanyarban is, látta a tragédiát mint tábori lelkész. Sok próbatétel várta az életében, de nem vált elkeseredetté, nem vesztette el reménységét a megaláztatások, az igazságtalanságok közepette sem. Isten hívását kora ifjúságában meghallotta, 1935-ben szentelték pappá. Már szeminaristaként  bejárt  a püspöki levéltárba, a történelem szeretete, a kutatómunka kezdettől vonzotta. Mikor püspöki meghívásra pár évig a Váci Egyházmegyében szolgált, munkája mellett a Pázmány Péter egyetem egyháztörténeti kurzusait is látogatta, s jogot tanult, majd kánonjogi doktori címet szerzett. Építkező pap volt, szolgálati helyein felújíttatta a templomot, bővíttette az iskolát, kápolnát épített a legnehezebb időkben is, saját pénzével és adományokkal teremtve meg hozzá a fedezetet – vállalva mindezért a retorziókat az egyházüldözés éveiben. 1972-től lelkipásztori szolgálatával párhuzamosan megbízták a püspöki levéltár vezetésével is. Ekkor már nemcsak Veszprémben, hanem az Országos Levéltárban is kutatott, sőt ösztöndíjjal a bécsi udvari, az osztrák állami és a Vatikáni Levéltárba is eljutott. Kutatásainak eredményét az Akadémiai Kiadó publikálta. Megírta többek között az egyházmegye fa- és sövénytemplomainak XVI. századi történetét, a felsőörsi préposti kúria históriáját, írt a nyárádi népszokásokról, Mindszenty Józsefről, Vetési Albert és Volkra János Ottó püspökről. Tudományos munkatársként egészen haláláig az érseki levéltárban dolgozott.

A megemlékezés  után levéltártörténeti konferencia kezdődött, melynek során Karlinszky Balázs, a veszprémi érseki és főkáptalani levéltár mai vezetője; Heizler Gábor, Sashalmi István és Tóth Gábor, a Pannon Egyetem Levéltára munkatársai, valamint  Somfai Balázs főlevéltáros, a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa mutatták be intézményeik történetét, működésük célkitűzéseit, távolabbi terveiket. Az ünnep alkalmából reprezentatív kiállítást is rendeztek a megyei levéltár gazdag forrástörténeti értékeiből, melyet Horváth Zsolt országgyűlési képviselő nyitott meg. A programot Jakab Réka kiállítás-ismertetője zárta.

Toldi Éva/Magyar Kurír