William Hague brit külügyminiszter, valamint az ENSZ menekültügyi főbiztosságának jószolgálati nagyköveteként Angelina Jolie amerikai filmsztár is részt vesz a brit fővárosban zajló megbeszélésen, amely az e témával foglalkozó eddigi legnagyobb értekezlet. A négy napig tartó konferencián száz országból mintegy kilencszáz katonai, jogi szakértő, nem kormányzati szervezetek, humanitárius társulatok és különböző vallások képviselői vesznek részt.
A londoni csúcsértekezlet azt akarja elérni, hogy a háborúban elkövetett nemi erőszakot úgy tekintsék, mint rendkívül súlyos nemzetközi bűntényt, amelyet ugyan a genfi konvenció 1949 óta tilt, de amelyet csak 1996 óta ismernek el mint háborús bűntényt. A XX. század világháborúi során a konfliktusban résztvevő minden hadsereg követett el szexuális erőszakot. A közelmúltban ilyen bűntények ezreit számolták össze a volt Jugoszláviában zajló háborúk során. Bosznia-Hercegovinában 20–30 ezer az áldozatok száma, akiket saját otthonaikban, az utcán, szemtanúk előtt erőszakoltak meg, úgy, hogy ez háborús tettnek számítson, hogy terrorizálja a civil lakosságot, és az etnikai tisztogatás eszköze legyen. Ruandában több száz ezer nő ellen követtek el erőszakos cselekedetet, ahol a hutu törzs katonái erőszakolták meg az ellenségnek tekintett tuszi törzshöz tartozó nőket. A nemzetközi büntető törvényszék ezzel az afrikai konfliktussal kapcsolatban kimondta: a nemi erőszak a népirtással volt azonos ebben az esetben. Az áldozatok számát 250–500 ezerre becsülték.
A XXI. század első 14 évében az Amnesty International dokumentumai szerint Szíriában, Kolumbiában, Irakban, Csecsenföldön, Afganisztánban, Szudánban, Csádban, és a Demokratikus Kongói Köztársaságban a szexuális erőszaknak számtalan nő és férfi áldozata volt. A háborús eszközként alkalmazott nemi erőszaknak elképesztő társadalmi vonzata van; megsemmisíti a megerőszakoltakat, akiknek a többsége nő, de vele együtt a közösség tagjait is. Az erőszak elszenvedése sokszor együtt jár a nemi betegségeken kívül a társadalmi megbélyegezettséggel is.
John Kerry amerikai külügyminiszter szavai szerint a londoni konferencia célja az, hogy a nemi erőszakot a történelmi évkönyvek kategóriájába szorítsa vissza. Az amerikai politikus, aki június 13-án zárja le a londoni megbeszélést, kifejtette: „Mindannyian azt reméljük, hogy e tűrhetetlen tettek elkövetői ne ússzák meg büntetlenül, amint eddig történt. A kormányok ne adjanak menedéket a nemi erőszakot elkövetőinek.”
Az Egyesült Királyság szentszéki nagykövete, Nigel Baker nyilatkozott a londoni értekezletről a Vatikáni Rádiónak. Elmondta: Bosznia, Szíria, Kongó és Ruanda – ami ezekben az országokban történik és történt, nem csupán háborús cselekmény, hanem olyan tett, amelyet rendszeresen alkalmaznak milíciák, kormánycsapatok, lázadók; azaz, a nemi erőszak normális háborús fegyverré vált. A brit kormány szövetségeseivel és különböző szervezetekkel, vallási hálózatokkal, köztük a katolikus szervezetekkel együtt, mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy véget vessenek e rettenetes erőszaknak. Ki kell mondani, hogy ebből elég volt. El kell ítélni e tettek elkövetőit. Az áldozatokat nem lehet félre tenni; választ kell találni a kérdésre helyi és nemzetközi szinten. A most folyó értekezlet, a legnagyobb, amit valaha is erről a kérdésről tartottak, azt a célt tűzte ki, hogy megtalálja a gyakorlati módját annak, hogy véget vessenek ennek a gyalázatos bűncselekménynek – fejtette ki Nigel Baker.
E konferencia egy folyamat része, amely 2013 szeptemberében kezdődött. Akkor benyújtottak egy nyilatkozatot az ENSZ-nek, amelyet a mostani konferencián 150 ország, azaz a tagországok háromnegyede aláírt.
A londoni megbeszélésen bemutatnak egy nemzetközi protokollt, amely tervezetet tartalmaz a kormányok és nemzetközi intézmények számára azzal kapcsolatban, hogy minként válaszoljanak a háborús helyzetek e drámai aspektusára. „Reményeink szerint a politikai akaratot reális, konkrét tettekre váltják.” Az erőfeszítések folytatódnak annak érdekében, hogy megállítsák a nemi erőszakot a világban zajló háborúkban – hangzott el Nigel Baker nyilatkozatában.
Magyar Kurír