Az első emberi bűn, nem tudjuk, hogy mi volt, súlya azonban rendkívüli, hiszen az első rendbontás Isten és ember harmóniájában. Az első bűn okozta kár nem helyrehozhatatlan, de önerőből nem tudjuk áthidalni, mert olyan hatása van, hogy lelassult az értelmünk és akaratunk. A második isteni személy Jézus Krisztusban eljött közénk, hogy kigyógyítson ebből a dermedt állapotból. Õ soha nem a bűnnel azonosul, hanem a bűnös emberrel. A kettő nem keverendő, mert az embernek van léte, a bűnnek viszont nincs, hanem olyan, mint egy fertőzés. A fertőzésnek sincs külön léte. Csak akkor látható, ha már valamit megfertőzött.
Ha egy betegséget gyógyítunk, egyre jobban tudjuk, hogy nem elég nekirontani a kártékony bacilusnak egy erős antibiotikummal, hanem arra is figyelni kell, hogy melyek a mellékhatások. A betegség és a gyógyítása nem egy olyanfajta csata, amely egy egészséges emberben zajlik. Az egész ember beteg, és az egész embernek kell gyógyulnia. Ugyanígy vagyunk a bűnnel is, lelki vonalon. Ha valaki vétkezik, egész léte rongálódik, nemcsak a keze, a tüdeje, az idegzete, hanem az értelme és az akarata is, összességében az egész istenképisége kopik meg.
A gyónás az egyetlen gyógymód, ahol fölöslegessé válik a felszólítás: kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. A megtérésnek nincs mellékhatása.
Sánta János