Estéink és éjszakáink – 2007. október 18.

Hazai – 2007. október 18., csütörtök | 0:07

Valakitől hallottam, hogy olyanok vagyunk, amilyenek az estéink, és az éjszakáink. Este letesszük a napi szereposztást, kilépünk az intézményes világból, s felszínre kerül igazi énünk.

Érdekes, hogy a feltámadott Jézus először reggel találkozik emberekkel, de a Szentlelket mégis este ígéri meg, amikor a zárt ajtók ellenére megjelenik a tanítványoknak. Az emmauszi tanítványok is marasztalni akarják azt a különös útitársat, aki velük volt az úton, már este van, s amikor eltűnik, akkor veszik észre, hogy ki volt, nyilván a Szentlélek ismertette fel velük.

Esti és éjszakai bűneinket jobban röstelljük, mint a nappaliakat, mert este és éjszaka természetesebbek vagyunk, míg nappal intézményesebbek. Az esti bűnöket nehezebb másra fogni, mint a nappaliakat. Az estékhez jobban kell a Szentlélek átmentő ereje, mert fáradtak vagyunk. Szétszórtabb az értelmünk és az akaratunk, és hajlamosabbak vagyunk haszontalanságokra is.

Szokták azt is mondani, hogy aki alszik, nem vétkezik. Ez lehet igaz, mert értelmünk és akaratunk egy időre ki van kapcsolva, de ha valaki haragot tartva fekszik le, az vétkezik a mulasztása miatt.

Nem véletlen az Egyház ajánlása: Ha valakit napközben megbántottunk, attól legkésőbb este kérjünk bocsánatot.

Sánta János