Esti beszélgetés Görömbei András akadémikussal

Görömbei András professzor Trianon tragédiájára utalt, melynek következtében 3,5 millió magyar szakadt a határainkon túlra. A kiszolgáltatottá vált kisebbségi magyarság azonnal elkezdte megszervezni önmagát, koncepciókat alakított ki a megmaradás érdekében (Kós Károly, Fábri Zoltán, Szenteleky Kornél), ugyanakkor megfogalmazta az önazonosság elemi jogát, kimondva, hogy az identitástól elválaszthatatlanok a sajátosságok (Sütő András, Gál Ernő). Az irodalom, a kultúra is szembeszállt azzal a gondolattal, hogy „a kettős űrbe dobott földönfutók sorsa a szabadesés". Megmutatta, hogy az emberi jogoknak egyformáknak kell lenniük, nincs alsóbb- és felsőbbrendű nép.

A nemzeti összetartozás legfontosabb köteléke a magyar anyanyelv, amely, mivel nem hasonlít a szomszédos országok nyelvéhez, lehetőséget ad a karakter őrzésére – hangsúlyozta a professzor, majd rámutatott: Nehéz a helyzetünk, de nem reménytelen. Mindent el kell követnünk, hogy az európai jogrend érvényesüljön a magyarság életében is, hogy szétszórtságunk értékként jelenjen meg. Ezért lenne rendkívül fontos, hogy Magyarországon az erkölcsiség uralkodjék, ne a hazugság és az anyagi érvényesülés legyen a legfőbb politikai tényező. Hogy egy közösség megmaradhasson, morálisan emelkedettnek kell lennie. Az irodalom és a vallás egymást kiegészítve vállalhat szerepet ebben a morális tartományépítésben.

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye/Magyar Kurír