Észak-Korea hadiállapotot hirdetett

Néhány hónappal ezelőtt a kettészakadt ország egyesítése még viszonylag közelinek tűnt, az új helyzetben teljesen reménytelenné vált – mondta Rosella Ideo.

A Vatikáni Rádió körképet adott a dél-koreai egyházról: arról, hogy a közelmúltban hogyan reménykedtek a kiengesztelődésben a térség keresztényei a 38-as szélességi fokon innen és túl.

A koreai egyház fiatal egyház, alig több mint 200 éves múltra tekinthet vissza. Evangelizálása nem misszionáriusok, papok, szerzetesek, hanem világi hívek nevéhez fűződik. Néhány koreai filozófus és diplomata, akik Pekingben ismerkedtek meg a kereszténységgel, megtértek, és hazájukba visszatérve, terjeszteni kezdték az evangélium örömhírét. Dél-Korea a világ technológiailag és gazdaságilag legfejlettebb 15 országa közé tartozik.

A keresztények számát tekintve a Fülöp-szigetek, India és Vietnam után a negyedik ázsiai ország; a megkereszteltek a lakosság egyharmadát teszik ki, a katolikusok körülbelül 5 millióan vannak. Az utóbbi tíz évben számuk 2-3 százalékkal növekedett. Dél-Korea azzal büszkélkedhet, hogy a világon első helyen áll a felnőttkori megkeresztelkedéseket illetően. 2011-ben több mint százezren vették fel a keresztség szentségét.

Tavaly novemberben a Vatikáni Rádió olasz munkatársa, Davide Dionisi tíz napot töltött a kelet-ázsiai országban, Korea szentszéki nagykövetségének meghívására, és alkalma nyílt a helyi egyház helyzetének beható tanulmányozására.

Az állam és az Egyház együttműködéséről kérdezte a külföldi médiával való kapcsolatok felelősét, a kultúra, sport és turizmus minisztériumának munkatársát: Chung In-Kyuu elmondta, hogy az 1950-53-as polgárháborút követően a Katolikus Egyház fontos vonatkozási pontot, valóságos támaszt, vigaszt jelentett a koreai nép számára. A ’60-as és ’70-es évek nehéz időszakában, a katonai diktatúra idején egymást követték a tiltakozó megmozdulások, kemény összecsapások a hatalom és a demokráciára szomjazó koreai állampolgárok között. Stephen Kim Sou-hwan, az első koreai bíboros és vele együtt számos pap szembeszáll a katonai diktatúrával. Többször is befogadták a szöuli Myeong-dong székesegyházba a tüntetőket. Az Egyház hiteles tanúságot tett az emberi jogokról és a demokráciáról.

Az állam és az Egyház között folyamatos az együttműködés, mivel az Egyház nagy segítséget nyújt a szegényeknek – fejtette ki az állami képviselő. A pápa üzenete leginkább a karácsonyi időszakban jut el a koreaiakhoz és érinti meg szívüket, amikor a tömegtájékoztatási eszközök nagy teret szentelnek tanításának. Az év többi részében főleg a püspökök és a papok követik tanítóhivatalát. A koreai állam nem avatkozik bele a Katolikus Egyház tanításába és tevékenységébe, az állam és az Egyház teljesen különvált.

A minisztérium vallásügyi részlegének főigazgatója, Jang Woo-Il a Vatikáni Rádiónak adott interjúban felidézte II. János Pál pápa 1984-es apostoli látogatását, amelyre a helyi egyház fennállásának 200. évfordulója alkalmából került sor. A látogatás mindenki számára felejthetetlen maradt. A pápai szertartásokon rekord számban vettek részt a hívek. A hatalmas tömeg ellenére minden a legnagyobb rendben zajlott, a katolikusok mindenkinek példát mutattak viselkedésükkel. A pápalátogatást követően jelentősen megnövekedett a keresztségek száma.

Észak és dél egysége a helyi egyházi vezetés reménye, amelyben osztozik minden koreai. Ezért létrehoztak egy ad hoc bizottságot, amelynek neve: az újraegyesítésért.

„Ha nincs hazám, nem létezem” – ezt a mondatot vésték bele abba a kőtömbbe, amelyet a világ minden részéről érkező turisták felkeresnek, és amely ékesszóló tanúja egy megosztott nép drámájának. A 38-as szélességi fok a koreaiak számára nyílt seb, amely halálról és kétségbe esésről szól. A híres DMZ – demilitarizált zóna – 900 négyzetkilométeres térség, amely ázsiai Berlini Falként választja ketté Koreát; egy népet, amely egyetlen nemzetet alkot.

Az Egyház számára ez a fal soha nem létezett – nyilatkozta a határmenti egyházmegye egyik papja. Gerard Hammond, a MaryKnoll misszionárius rend tagja amerikai útlevéllel rendelkezik, és évente kétszer-háromszor átlépheti a 38-as szélességi fokot.

A Eugene Bell nemzetközi protestáns alapítvány égisze alatt van rá lehetősége, amely megengedi, hogy katolikusok és ateisták is csatlakozzanak az észak-koreaiakat megsegítő csoporthoz. Elsősorban gyógyszereket és élelmiszer segélyeket visznek át a határon túlra.

Felmerül a kérdés: ki ellenzi az újraegyesítést? Természetesen Kínának sem érdeke, hogy Észak-Korea megszűnjön. A nemzetközi közvélemény közömbösen tekint a kérdésre. Fontos, hogy a két Korea közötti párbeszéd erősödjön – hangoztatja Hammond, rámutatva, hogy csak a két fél békés találkozója oldhatja meg a kérdést, ami idáig még nem sikerült a nemzetközi diplomáciának.

A DMZ-hez legközelebb eső egyházmegyében működő, a kiengesztelődést előmozdító bizottság tagja, Lee-Eun-Hyung atya a következőket nyilatkozta: „Bizottságunk egyik legfontosabb célkitűzése Észak-Korea evangelizációja, mivel az országban nincs vallásszabadság”. Segítik az Észak-Koreából menekülőket, akik rettenetes állapotban, életük kockáztatásával jutnak át a határon. Számukra megélhetési lehetőséget keresnek Dél-Koreában.

A bizottság fontos tevékenysége az imádkozzunk együtt kezdeményezés, amelyet megállás nélkül folytatnak: minden szerdán a demilitarizált övezethez legközelebb eső templomban gyűlnek össze a hívek, hogy imádkozzanak Észak-Koreáért. A határ közelében teljesíteni a lelkipásztori szolgálatot, megerősíti hivatásomat – fejtette ki Hyung atya, majd ismételten leszögezte: „a katolikusok számára a legfontosabb az újraegyesítés és Észak-Korea evangelizációja”.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír