Európa az Egyház szívében – Kránitz Mihály írása

Kránitz Mihály

Európa az Egyház szívében

(Ötven éve írták alá a Római Szerződést)


1. Az európai kereszténység gyökerei

Európa és az Egyház kapcsolata tulajdonképpen a feltámadt Jézus Krisztus szavaira vezethető vissza: „Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket!” Az evangélisták számára fontos volt a küldés szempontja: az emberek Istenhez való elvezetése. Jézus mennybemenetele napján így szól az apostolokhoz: „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek Jeruzsálemben és egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” A finis terrae akkor Hispánia legszélső pontjára, tehát Európa nyugati szélére vonatkozott.

Pál apostol és munkatársai missziós útjaik során megtapasztalták a Szentlélek működésének erejét: „Az egyházak megerősödtek a hitben és a hívők száma napról napra nőtt.” A kis-ázsiai missziós út kezdetén döntő esemény történt, ami a későbbiekben meghatározta az Egyház terjedésének irányát, és az új népek bekapcsolódását a megtérések áramkörébe. Pál apostolnak Troászban látomása volt: „Egy macedón férfi állt előtte és kérte: Gyere át Macedóniába és segíts rajtunk! A látomás után rajta voltunk, hogy mielőbb útra keljünk Macedóniába, mert biztosak voltunk benne, hogy az Isten oda rendelt minket hirdetni az evangéliumot.”

Ennek az új területnek a neve akkor is és ma is: Európa. A Szentlélek ösztönzésére tehát Pál apostol az első keresztény hithirdető, aki Európa földjére tette a lábát, jóllehet valószínűleg Rómában a pünkösdöt követő események után a „Rómából való zarándokok” már elvitték Krisztus örömhírét a birodalom fővárosába. A szervezett misszió azonban csak Pál apostol és segítőtársai munkájával kezdődött meg.

2. A keresztény Európa egysége és megosztottsága

Az evangélium igehirdetése révén a kereszténység meghódította Európát, és emellett a föld más területein is eredményesen hirdette Krisztus üzenetét. Európa történelme szorosan kapcsolódik a gondolkodás történetéhez, és benne az európai ember identitásának kialakulásához. A népvándorlás idején megtért barbár és pogány törzsek az európai földrészen letelepedve felvették a kereszténységet, majd a görög és a latin kultúrkincs felhasználásával saját kultúrvilágot teremtettek. Ez a fejlődés és ez a történelem nagymértékben a kereszténységnek volt köszönhető. A városok és az országok kialakulása együtt járt az a keresztény művészet megszületésével.

Mint jó anya, a kereszténység mindent megadott gyermekének, Európának, a földrész – kamaszkorába lépve – mégis igyekezett saját egyéniségét szabadon és önállóan alakítani. A humanizmus, a felvilágosodás, az iparosodás, és végül a modern technika megjelenése az embert olyan indivuduummá formálta, amely azzal áltathatta magát, hogy a saját lábán is meg tud állni. Létrejött egy pszeudovilág, amelyben nemcsak az embert szolgálják ki a technikai eszközök, hanem az ember maga is géppé válik. Az Isten-felejtés korszaka, a kicsinyke jólét ideje az embert látszólag naggyá tette, mégis meg kell tapasztalnia törékenységét, és rászorultságát az Élet Urának segítségére, mert Európának nemcsak gazdaságra, hanem lélekre is szüksége van.

3. Az Európai Unió kezdetei

1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter nyilatkozatot tett közzé egy közösség létrehozására Nyugat-Európában, a béke szolgálatára. Ezt követően 1951-ben jött létre az Európai Szén- és Acélközösség (CECA), mely kezdeményezésből indult el maga az Európai Unió. Ez a lendület fejlődött tovább a törvényjavaslatokon át az intézmények kiépüléséig.

A schumani nyilatkozat és az azt követő Római Szerződés új korszakot nyitott Európa történelmében. Egyrészt megtörtént – ha csak részben is – az európai nemzetek összefogása, és megszűnt Francia- és Németország történelmi szembenállása. Más keresztény államfők, mint Alcide de Gasperi és Konrad Adenauer szintén hasonló szellemben gondolkodtak.

1957. május 26-án történelmi jelentőségű aláírásra került sor Rómában, amikor megfogalmazódott és ténylegesen elindult először Nyugat-Európában a földrészt alkotó országok összefogása. Az elmúlt ötven év eseményei gyakran megosztották Európa nyugati és keleti felét, de a jóakaratú emberek és nem utolsósorban a római katolikus Egyház kiállása az emberi jogok és a szabadság mellett 1989-re megszüntette a szembenállást.

4. A Római Katolikus Egyház Európa megújulásáért

A Katolikus Egyház Európával és a világgal való kapcsolata új fordulatot vett a II. Vatikáni Zsinaton. A Zsinat nagy dokumentumai közül kiemelkedik az Ad Gentes határozat (1965), amely az Egyház missziós tevékenységéről szól. A misszió általános hanyatlásával együtt járt az európai hitélet és vallási gyakorlat hanyatlása is. A modern ember kényelme már nem segítette elő a hitét bátran vállaló keresztény hivatás megszületését. Példa erre Hollandia, amely a II. világháború előtt százával küldte papjait a missziókba, mára pedig templomai konganak az ürességtől és a keresztény életstílus csak egy a sok modern irányzat között.

Katolikus részről a nehézségek leküzdésére újabb és újabb ösztönző dokumentumok születtek, mint például az Evangelii nuntiandi, VI. Pál pápa apostoli buzdítása a mai világ evangelizálásáról (1975), a Redemptoris missio, II. János Pál pápa körlevele az Egyház minden időre érvényes missziós megbízatásáról (1990) és a Párbeszéd és Igehirdetés kezdetű dokumentum (1991), a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának kiadványa, mely szem előtt tartja a vallásközi dialógus fontosságát Krisztus evangéliumának hirdetésével együtt. Az 1997-ben a Nemzetközi Teológiai Bizottság által kiadott dokumentum a Kereszténység és a vallások címmel a különböző nézetek tisztázását tűzte ki célul.

5. II. János Pál pápa és Európa

Négy évvel ezelőtt látott napvilágot II. János Pál pápa Az Egyház Európában (Ecclesia in Europa, 2003) kezdetű apostoli buzdítása, amely az Egyházban élő Jézus Krisztusról mint a remény forrásáról szól Európa számára.

A pápa ebben a dokumentumában szinte megrendítő hangon szól a keresztényekhez és Európa vezetőihez Európa megújulása érdekében: „Az európai intézményektől és minden egyes európai államtól kérem, ismerjék el, hogy a társadalom rendjének igazi etikai és polgári értékekben kell gyökereznie, melyek különböző testületek örökségei. Nagyon fontos, hogy az intézmények és az egyes államok ismerjék el, hogy a testületek közé tartoznak az egyházak, az egyházi közösségek és a többi vallásos szervezet. Főként mivel az európai nemzetek megalakulása előtt léteztek, nem tekinthető pusztán magánügynek, hanem sajátos intézményes formákban működnek, melyeket komolyan tekintetbe kell venni.”

6. A keresztény egyházak elkötelezettsége Európa mellett

Európa és az Európai Unió megújításában külön szerepet kérnek maguknak az egyházak. 2001. április 22-én Strasbourgban az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (KEK) a Charta Oecumenica aláírásával elkötelezte magát egy kibontakozó, de keresztény alapokra épülő Európa mellett. Az európai egyházak a közös európai felelősségről szóltak, amely nélkül nem létezhet igazi összefogás. Ez a dokumentum mintegy megelőzte a földrész országainak újraegyesítését, és a sajátos eszközeivel előmozdította és folyamatosan ösztönözte az Európát alkotó egyházak egységtörekvéseit. Erre a Chartára reflektált az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottságának (COMECE) legújabb dokumentuma, Az Európai Unió jövője és a katolikusok felelőssége (38. pont). A keresztény ökumené nehéz és hosszú folyamatának tapasztalata szerény eszközeivel megvilágíthatja az európai építkezés útját, mely egy konfliktusos múlt alapjain épül fel. A társadalmi és vallási valóságok összetettségével számolva az ökumenikus folyamat napról napra megtanít minket a másik különbözőségének elfogadására, a toleranciára és a párbeszédre.

Az Ökumenikus Charta gyümölcsei máris láthatóak. A 2001-es kezdetet követően 2002 januárjában Hollandiában, majd 2002 októberében Magyarországon és 2003 júniusában Németországban is aláírták ezt az új ökumenikus szöveget. A Charta alaplátása, hogy „az egyházak előmozdítják az európai kontinens egyesülését. Közös értékek nélkül ugyanis nem alakítható ki tartós egység, mert a kereszténység lelki öröksége inspiráló erőt jelent Európa gazdagítására.”

A Charta és az azt aláíró egyházak elkötelezték magukat arra, hogy tudatosan képviselik álláspontjukat az európai közéleti intézmények előtt. Ez azt jelenti, hogy tájékoztatják az Európa arculatát meghatározó hivatalos irányító közegeket saját álláspontjukról. Ez is a kétezer évvel ezelőtt elkezdődött keresztény misszió új európai megnyilvánulása.

A Charta kiáll az alapértékek védelme, vagyis a béke, az igazságosság, a szabadság, a türelem, az esélyegyenlőség valamint a szolidaritás mellett. Vállalja, hogy ellenáll minden olyan kísérletnek, amelynek célja a vallás és az egyházak felhasználása etnikai vagy nacionalista célok szolgálatára.

Az ötvenedik évforduló alkalmával és a múlt tapasztalatával még határozottabban vállalni kell az „alapító atyák” eredeti szándékát, a keresztény alapokra épülő új Európát.

Magyar Kurír