Európa nem hallgathat a vallásüldözésről – szeminárium a vallásszabadságról

Kitekintő – 2010. október 13., szerda | 13:25

Brüsszelben, az Európai Parlament székhelyén október 11-én szemináriumot rendeztek Vallásszabadság Európában: mit tegyenek a vallási szereplők, és mi az Európai Unió szerepe? címmel. A tanácskozás az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa (Comece) kezdeményezésére ült össze az Iszlám, kereszténység és Európa címmel megrendezett szeminárium-sorozat második szakaszában.

„A Lisszaboni Szerződés tartalmazza, hogy az Európai Unió a harmadik világgal való kapcsolataiban előtérbe helyezi saját értékeit és részt vesz az emberi jogok védelmében” – magyarázta a Comece képviselője. A vallásszabadság kérdése tehát nem pusztán az EU-n belül kérdés, hanem a nemzetközi kapcsolatokban is fontos téma, különösen azért, mert nincs mindenhol kellőképpen biztosítva.

A SIR hírügynökség beszámolt a tanácskozásról, amelyet Tőkés László püspök, az Európai Parlament alelnöke nyitott meg. Hangsúlyozta, hogy Európa nem hallgathat, amikor a vallási kisebbségek még a XXI. században is üldözésnek és elnyomásnak vannak kitéve a világ számos országában. Tőkés püspök határozottan kijelentette, hogy Isten emberei nem tagadhatják meg senkitől a választás szabadságát. Felhívta a figyelmet arra, hogy a vallási vezetők nagy felelőssége, hogy hitvallásuk szellemében igyekezzenek előmozdítani a demokrácia és a béke ideáljait. A vallásszabadság joga teljesen megfelel az európai eszménynek: minden embernek joga van ahhoz, hogy saját vallási meggyőződését, hitvallását megvallja és gyakorolja, illetve ha úgy gondolja, megváltoztassa.

Emlékeztette hallgatóságát, hogy a vallási üldözések áldozatainak 75%-a keresztény, és a statisztikák tanúsága szerint a világban minden évben több mint 100 millió ember szenvedi el az üldöztetést hitvallása miatt. Hozzátette, hogy az elszenvedők természetesen nem csak a keresztények közül kerülnek ki, néhány muzulmán fundamentalista rezsim például üldözi a hindukat és a buddhistákat. Sok olyan ország van még mindig, ahol törvényileg korlátozzák a vallásszabadságot: Afganisztán, Szaúd-Arábia, Egyiptom, Irán, Szomália, Jemen, Oroszország, Kína, Azerbajdzsán, Észak-Korea, Kazahsztán, Kirgizisztán, Laosz, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán e Vietnám.

Tőkés László hangsúlyozta: “Mindent meg kell tennünk, hogy ezek az alapelveink, ez a szellemiségünk egyre jobban uralja a keresztény-iszlám kapcsolatokat Európában, valamint Európa és az úgynevezett harmadik világ országai között.

Andrea Pacini, a Vallások Közti Kapcsolatok Pápai Tanácsa keretében működő, muzulmánokkal folytatott vallási kapcsolatok bizottságának tanácsadója arról beszélt, mi a szerepe a vallási szereplőknek a béke és a demokrácia építésében. Elmondta: „a vallási vezetők fontos szerepet tölthetnek be a vallásszabadság előmozdításában, amennyiben meg vannak győződve arról, hogy a valláshoz tartozás személyes döntés gyümölcse, és magának a vallásnak az érdeke, hogy biztosítsa a választás jogát”. Beszélt arról, milyen nehéz helyzetben élnek ma a keresztények a Közel-Keleten és Törökországban, ahol már csak a lakosság 6%-át teszik ki, mert inkább külföldre vándorolnak. A közel-keleti államok modern alkotmányai pedig hiába ismerik el a minden állampolgárt egyformán megillető jogokat, ha bizonyos előírások és a társadalmi szokásrendszer megakadályozza ezen jogok teljes megvalósulását. Ilyenek a házasságra, a lelkiismereti szabadságra vonatkozó előírások és a vallásgyakorlatra vonatkozó megszorítások.

Hangsúlyozta, hogy a vallásszabadság kérdése a lelkiismereti szabadság kérdéskörébe tartozik, és mint ilyen, a keresztények és a muzulmánok számára egyaránt fontos. Nem csupán a vallási kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáról van tehát szó, hanem a teljes jogú állampolgárság biztosításáról és az alapvető emberi jogokról. A keresztények a Közel-Keleten állampolgárok akarnak lenni, nem pedig védett személyek. A keresztényeknek, valamint az emberi jogok és a vallásszabadság kérdésére nyitott iszlám csoportoknak közösen kell tevékenykedniük. Hangsúlyozta, hogy nem csak a törvényhozás terén van szükség változtatásokra, hanem kulturális és oktatási téren is. Fontos, hogy a szabadságot elismerjék az alapvető társadalmi értékek között.

Magyar Kurír