Európai alkotmány felé?

Vatikán: Ez volt a témája annak a római értekezletnek, amelyet június 20-23. között tartottak az európai katolikus egyetemek neves képviselői, kb. 250 egyetemi tanár. Az értekezletet a római egyházmegye helynöksége szervezte, az Európai Katolikus Egyetemek Közössége, az Európai Közösség Püspökkari Bizottsága és az Olasz Püspöki Kar közreműködésével. Az ünnepi megnyitót csütörtökön a Kapitóliumon tartották, míg a megbeszélések színhelye a római Szent Szív Katolikus Egyetem kongresszusi központja volt.
A megnyitó ünnepségen részt vett Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnök, az európai integráció jeles támogatója. Köszöntötte a megjelenteket Walter Veltroni római főpolgármester. Gassiot Matas professzor arról beszélt, hogy az öreg kontinens az utóbbi évtizedekben átélt nagy tragédiák után az elmúlt években hatalmas fejlődést élt meg. Most eljött annak a pillanata, hogy Európa bátran támogassa egy új polgárság megszilárdítását.
Paul Poupard bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke előadásában a pápák tanítását mutatta be, akik a második világháborút követő időszaktól napjainkig rendkívül pozitívan viszonyultak a közös európai ház építéséhez. Hosszabban méltatta II. János Pálnak a kérdésben elhangzott számos megnyilatkozását, amelyekben sürgette Európa keresztény gyökereinek elismerését és a keresztény erők tényleges együttműködését. Poupard bíboros megjelölte a földrész számára közös értékeket, köztük az emberi személy szent jellegét, az alapvető emberi jogok és a szolidaritás védelmét és az unió kormányzásában való részvétel jogát.
A pápa üzenete a kongresszushoz
„Az Európai Unió kibővítése, vagy még inkább az egész földrész európaizálódásának folyamata, amelyet én több ízben is sürgettem, elsődleges feladat, amelyet bátran és gyorsan meg kell valósítani, tényleges választ adva azon milliók elvárásaira, akik tudják, hogy közös történelem szálai kapcsolják őket össze, és remélik, hogy egység és szolidaritás lesz osztályrészük” – olvasható a szentatyának a tanácskozás résztvevőihez intézett üzenetében.
A pápa leszögezte: az európai folyamat különféle lehetséges megoldásaival szemben, az egyház hűen önazonosságához és evangelizáló küldetéséhez, ugyanazt az elvet alkalmazza, mint az egyes államokkal szemben. Nincs rá jogcíme, hogy kifejezze egyik vagy másik intézményes vagy alkotmányos megoldás iránti tetszését, és következetesen tiszteletben kívánja tartani a demokratikus rend törvényes önállóságát. Ugyanakkor éppen önazonossága és küldetése erejében, nem maradhat közömbös azokkal az értékekkel szemben, amelyek a különféle intézményes választásokat inspirálják. A választásoknak ugyanis mindig van erkölcsi vonatkozása is. Az egyház tökéletesen tudatában van annak a jogának és kötelességének, hogy sajátos hozzájárulását adja, emlékeztessen a személy méltóságára és annak minden következményére, amelyeket a katolikus szociális tanítás magába foglal.
Ebben a távlatban az új rend keresése, amely az Európa Tanács 2001. decemberében Laekenben létrehozott konvenciójának célkitűzése is, pozitív lépés. Az új európai rendnek, ahhoz, hogy valóban megfelelő módon járuljon hozzá a valódi közjó előmozdításához, el kell ismernie és védelmeznie kell azokat az értékeket, amelyek az európai humanizmus legértékesebb örökségét jelentik. Ez az örökség, miként a múltban is, ma is biztosítja Európa sajátos kisugárzását a civilizáció történelmében. Ezek az értékek képviselik leginkább azt az intellektuális és lelki hozzájárulást, amely az évszázadok során az európai önazonosságot kialakította és amely a földrész saját kulturális kincstárának része. Ezek közé tartozik a személy méltósága, az emberi élet szent mivolta, a házasságon alapuló család központi szerepe, az oktatás jelentősége, a gondolat-, a szólás- és vallásszabadság, a munka, mint személyes és társadalmi jó, a politikai hatalom, mint szolgálat, amely alá van vetve a törvénynek és az értelemnek, és amelyet a személy, valamint a népek jogai korlátoznak.
A szentatya figyelmeztetett: különösen szükséges minden helyzetben a személy méltóságának és vallásszabadságnak az elismerése és védelmezése. Ez utóbbit a maga hármas dimenziójában kell tekinteni: mind egyéni, mind közösségi, mind pedig intézményes szinten. Helyet kell adni továbbá a szubszidiaritás elvének vízszintes és függőleges dimenziójában, csakúgy, mint a társadalmi és közösségi kapcsolatok olyan felfogásának, amely a szolidaritás kultúrájára és etikájára épül. Az előbb említett értékek kialakulásának számos kulturális gyökere van, a görög szellemiségtől kezdve a római kultúráig, a latin, a kelta, a germán, a szláv és finnugor népek közreműködésén túl a zsidó és az iszlám kultúráig – hangsúlyozza üzenetében a pápa. Hozzátette: ezek a különböző tényezők a zsidó-keresztény hagyományból merítettek erőt ahhoz, hogy összhangba hozzák, megszilárdítsák és előmozdítsák a felsorolt értékeket. Elismerve ezt a történelmi adatot, Európa új intézményes rendje felé haladva nem lehet figyelmen kívül hagyni a földrész keresztény örökségét, mivel az evangéliumi üzenet hatja át az általa létrehozott művek nagy részét a jog, a művészetek, az irodalom, a filozófia terén. „Anélkül, hogy engednénk valamiféle nosztalgikus kísértésnek, vagy megelégednénk azzal, hogy mechanikusan lemásoljuk a múlt modelljeit, alkotó hűséggel kell visszafordulni az európai történelmet megjelölő keresztény gyökerekhez, megnyílva korunk kihívásaira. Ezt kívánja meg a történelmi emlékezet, valamint Európa küldetése, amely ma is az, hogy a valódi haladásban élen járva a szolidaritást a globalizációban valósítsa meg, hogy járuljon hozzá az igazságos és tartós békéhez, mind saját határain belül, mind az egész világon, hogy különféle kulturális hagyományok összefonásával olyan humanizmust keltsen életre, amelyben a jogok tiszteletben tartása, a szolidaritás, a teremtő képesség minden ember számára lehetővé teszi, hogy megvalósítsa legnemesebb vágyait.”
A pápa megállapítja: nem könnyű az európai politikusok feladata. Arra van szükség, hogy a politikai intézmények helyesen értelmezett világi mivoltát tiszteletben tartva, elismerjék a fent említett értékek transzcendens gyökereit, amely a vallási dimenzió felé való nyitásban fejeződik ki. (Ez lehetővé teszi többek között, hogy a politikai intézményeket és a közhatalmat ne abszolutizálják, éppen azért, mert a személy mindenekelőtt Istenhez tartozik, akinek képmása kitörölhetetlenül bele van vésve minden férfi és nő természetébe.) Ha ez nem történne meg, akkor azt kockáztatnák, hogy törvényesítenék az Isten és a természeti erkölcsi törvény kizárásához vezető laicizmust, agnosztikus és ateista szekularizmust, elvilágiasodást. Ennek tragikus következményei – mint ahogy ezt maga az európai történelem bebizonyította – elsősorban a földrész polgári együttélését sújtanák. Ebben a folyamatban el kell ismerni és meg kell óvni az egyházak és a vallási felekezetek sajátos önazonosságát és társadalmi szerepét. Ezek továbbra is meghatározó szerepet töltenek be az értékekre való nevelésben, az élet értelmére adott válaszadásban, a kultúra, a népek önazonosságának előmozdításában. Nem lehet az egyházakat magánszférába szorítani, hanem el kell ismerni és jogilag érvényre kell juttatni intézményes jellegüket, tiszteletben tartva azt a statútumot, amelyet az unió egyes tagállamaiban élveznek. Le kell küzdeni azt a kísértést, hogy az európai együttélés építéséből kizárják a vallási közösségek hozzájárulását. A szentatya kifejezte kívánságát, hogy egészséges együttműködés jöjjön létre az egyházi közösségek és a politikai közösség között.
A pápai üzenet arra szólít fel minden Krisztus-hívőt, hogy lépjenek széles körű kulturális akcióba. Mutassák meg, hogy mindenki számára előnyös, ha az új Európát a keresztény hagyományokban gyökerező értékekre építik. VR/MK