Európának szüksége van a keresztény gyökerekre

Le Goff kifejtette: Európa a IV. században jelenik meg, a Római Birodalom népeinek és a barbároknak az összeolvadásával, hála a kereszténységnek. A jogi struktúra a római törvényre épült. A kánonjog is alapvetően fontos a középkorban. Az a tény, hogy az egyház fenntartotta saját maga számára a törvényhozás jogát bizonyos területeken, mint például a házasságkötés esetében, bizonyos időszakban vitathatatlanul a haladást jelentette.

A lateráni zsinat például 1215-ben előírta, hogy a nő beleegyezése szükséges a házasság érvényességéhez. Ez kétségtelenül kedvezett a női méltóság elismerésének, és elméletben a férfiak és nők egyenjogúságát mondta ki. Európa legfőbb ideológiai alapja a kereszténység. Természetesen más alkotóelemek is hozzájárultak az európai eszmeiség megalakításához, amelyeket a kereszténység gyakran magáévá tett. „A görög gondolatvilágra utalok, különösen a kritikai szellemre, az etikának, a demokráciának tulajdonított jelentőségre. Utalok a római jogra, amely Európa egyik alapvető eleme. Sajnos a kereszténység képtelen volt arra, hogy leküzdje a már a Római Birodalomban meglévő megosztottságot, különösen, ami Kelet és Nyugat viszonyát illeti. A nyelv, majd a kormányzás különbözősége még hangsúlyozottabbá vált, amikor Konstantinápolyba helyezték át a fővárost. Az ellentétet még jobban kiélezte a latin és a görög-ortodox egyház megosztottsága. Ez ma is az egyik probléma: ahhoz, hogy Európa létrejöjjön, túl kell végre jutni ezen az ellentéten.”

A francia történész idéz az evangéliumból: „Add meg a császárnak, ami a császáré.” Szerinte ez a legszebb ajándék, amit Krisztus a keresztényeknek adott. „Nézzük meg közelebbről, hogy mi történik azokban a teokratikus országokban, amelyekben nem válik külön az állam és az egyház. Mindkettőnek szabadságra van szüksége. Európában konfliktusokat és nehézségeket tapasztaltunk meg, de végül eljutottunk egy olyan rendszerhez, ami működik: ez sikerének alapvető eleme.”

Jacques La Goff úgy véli: a tér megszervezésének komoly problémája, hogy a holnap Európája államok szövetsége legyen-e, vagy egy nagy közösség, amelyben kifejeződésre jutnak a regionális szükségletek. Európa nagyon szerencsés. Jelentős demográfiai és gazdasági eszközökkel rendelkezik egy viszonylag szűk, de jó fekvésű térségben. Nagy földrajzi változatossággal van megáldva, amely lehetővé tette a nagy kulturális különbözőség fejlődését: egyedülálló eset a világban, amelyet meg kell őrizni. Az uniformizmus nem lehet megvalósítandó eszme. Sajnos a Brüsszeli Bizottság gyakran vétett ezen a téren. Már a XIII. században a pármai Salimbene megjegyezte Krónikájában, hogy a domonkos kolostorok sör-és borkolostorokra voltak felosztva. Ezek olyan kulturális különbözőségek, amelyeket tiszteletben kell tartani. „Nem értem, egyesek miért állítják szembe a nemzeteket Európával? A valóságban egyáltalán nem állnak ellentétben egymással, mivel egy időben születtek. Ezért hiszem, hogy a nemzetek az európai egység megteremtésének legszilárdabb és abszolút szükséges alapjait képezik. Természetesen nyitott nemzeteknek kell lenniük, amelyek mentesek a nacionalizmusoktól, és amelyek készen állnak rá, hogy delegálják szuverenitásuk egy részét.

A híres francia történész rámutatott: az új Európa alapító atyáinak – olyan keresztény politikusok, mint Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi vagy Robert Schuman – erőfeszítései ellenére ma a szekularizált demokrácia került előtérbe. Európa kénytelen összehangolni egymással különböző örökségeit, különösen, ami a kereszténységet és a szekularizációt illeti. Ezt részben a reneszánszból, de még inkább a felvilágosodásból örökölte. Az európai állampolgároknak fel kell fegyverezniük magukat bátorsággal és meg kell valósítaniuk kulturális, szociális és gazdasági modelljüket, amely tiszteletben tartja a társadalmi vívmányokat. Az egyház, amely számos tévedéséért bocsánatot kért, gyakran volt közömbös a munkások érdekeivel szemben. „Anélkül, hogy elmenne Porto Alegrébe, a Szociális Világfórumra, ma mutassa meg bátorságát és hallassa hangját: váljon a társadalmi haladás egyik központjává. Életbe vágóan fontos lenne Európa számára, és csodálatos tervet jelentene” – mondta a Zenitnek adott interjújában Jacques Le Goff francia történész.

VR/Magyar Kurír