Evangélium és szolidaritás

A karitász és a globalizáció egymással kompatibilis fogalmak?

Igen, sőt, ami ennél is több: maga a karitász kell, hogy globalizálódjon. Krisztus meghagyta nekünk, hogy szeressük felebarátunkat. II. János Pál azt mondta, hogy a gazdasági globalizáció világában szükség van a szolidaritás globalizálására, és a szolidaritás legmagasabb szintű megnyilvánulása a szeretet.

Milyen felelősséggel tartoznak a fejlett országok a fejlődő országokért?

Kölcsönös felelősséggel tartozunk egymásnak. Nem kell humanitárius segélynek hívnunk a karitászt, nevezzük nyugodtan a nevén. XVI. Benedek legelőször arról beszélt, hogy „Isten a szeretet”, és nem kell félnünk kimondani a dolgok nevét: a karitász a kereszténység csúcspontja.

 

Milyen kapcsolat van az igazságosság és a környezet között?

A Nemzetközi Karitász nem pusztán az ökológia terén folytat kampányt, hiszen önmagában ez is csak egy ideológia, amely gyakorta panteizmusba hajlik, és így ellenkezik a kereszténységgel. A Karitászban mi arról beszélünk, hogy igazságosan kell bánnunk a teremtéssel, a környezettel. A koppenhágai csúcs ilyen szempontból bukott vállalkozás volt, mert a világ nagyhatalmai nem akarnak felelős elkötelezettséget vállalni a teremtett világ iránt. Mi azt gondoljuk, nem elég aggódni a környezetért. Isten nem azért adta a kezünkbe, hogy despotaként uralkodjunk felette, vagy hogy visszaéljünk vele. Megfelelően, igazságosan kell igazgatnunk.

Melyek a világ legproblémásabb részei igazságosság és béke szempontjából?

Nehéz határvonalat húzni, hiszen ahogy a pueblai dokumentum is mondta, mindenki szívében ott húzódik a határ jó és rossz között, és a világ minden helyén létezik az egyenlőtlenség. Őrködnünk kell felette, hogy be tudjuk azonosítani a rossz szellemet és le tudjuk győzni a jóval. A megtérésre szóló meghívás mindenkié.

Mit kell tennünk nekünk, katolikusoknak, hogy a béke és az igazságosság együtt növekedjenek a világban?

Először is észre kell vennünk, hogy a karitász és az igazságosság nem ellentétes fogalmak. XVI. Benedek pápa is erről beszél az első enciklikájában.
A hetvenes években uralkodó szocialista ideológia szerint nem szabad szeretetből adni ott, ahol igazságosságnak kell uralkodnia. Téves elképzelés volt ez: a szeretet és az igazságosság együtt járnak. Ahol igazságosság van, ott béke van, és nem lehet békét építeni az igazságtalanságra, a gyűlöletre.

Ön szerint mi, katolikusok tudatában vagyunk az egyház szociális elkötelezettségének?

Tudatában vagyunk, ugyanakkor tanulnunk is kell. A keresztény közösségnek meg kell tanulnia, mit jelent a karitász társadalmi szinten.
A Szentatya beszélt nekünk az individualizmusról, mint olyan viselkedésről, amely ellentétes Isten tervével, mert ő közösségben, Isten népeként szabadít meg minket. Ennek a megállapításnak mély társadalmi vetülete van. Nem mondhatjuk, hogy szeretjük Istent, aki nem látunk, ha nem szeretjük felebarátunkat, akit látunk. Ezért adta nekünk az egyház a társadalmi tanításának kompendiumát, amelyet minden keresztségen átesett embernek el kell sajátítania és gyakorlattá kell tennie.

Ismerünk olyan helyi Karitász szervezeteket, amelyek leginkább arra törekednek, hogy hatékonyan, profi módon segítsenek, és közben elvesztik a szeretet lelkületét. Mit lehet tanácsolni nekik?

Az európai Karitász szervezetek kongresszusán érintettük ezt a problémát is. A legtöbb helyi szervezetre nem ez jellemző. Sokan szerény gazdasági támogatottságot élveznek, tagjaik legfőképpen önkéntesek. Spanyolországban például hatezer plébánián szerveződött Karitász és mindenhol önkéntesek százai dolgoznak. A mi feladatunk az, hogy megértessük velük, mi nem egyszerűen egy segélyszervezet vagyunk, hanem hitből szolgáljuk felebarátainkat. Jövő májusban, a következő összejövetelünkön megfelelő választ adunk majd arra a kérdésre, hogyan lehet egyesíteni a szeretetet és a hatékony segítséget.

Milyen szerepe van a Karitászban az önkéntességnek?

Alapvető szerepe van. A karitász nem létezhetne önkéntesek nélkül. A Karitász egyik fő feladata, hogy megtanítsa a keresztényeknek a szeretet társadalmi vetületét, megmutassa, hogy a kereszténységet nem lehet bezárkózva, individualista módon megélni. Az ideális állapot az lenne, ha minden plébánián lenne szociális pasztoráció és ebbe a Karitász is be tudna illeszkedni.

Milyennek kell lennie a Karitásznak a XXI. században?

Ugyanolyannak, mint kezdetben, hiszen a szeretet nem változik. Ha valaminek mégis változnia kell, az a szeretetben való növekedés, hiszen aki sok szeretetet ad, annak még több marad.
Isten terve szerint a teremtés kezelői, Isten gyermekei és felebarátaink testvérei vagyunk. A világ szemében Isten ellenség, a felebarát ellenfél, a teremtés pedig kihasználható. Ennek meg kell változnia: növekednünk kell az egymás iránti felelősségben, a szolidaritásban, a szeretetben.

Magyar Kurír

(tzs)