Évközi 10. vasárnap, 2002. június 9.

1. Pénzre és gazdaságra nem lehet felépíteni emberhez méltó életet.
Mindig vannak, akik azt hiszik, hogy a pénzre és gazdaságra fel lehet építeni emberi egzisztenciát, egy országot, sőt egy világrendszert is. Ilyen ember volt Máté, a vámos, akiről a mai evangéliumban hallottunk. Jól menő vállalkozása volt a határhoz közel fekvő Kafarnaum városában. Gazdag ember lévén úgy gondolhatta, mindent elérhet az életben, amire csak vágyik. Persze, tévedett, mert hiszen a pénz elvakít és beszűkíti a gondolkodást. Valószínűleg nem vette észre – vagy ha észrevette, elsiklott felette –, hogy ha csodálják is őt gazdagsága miatt, de nem szeretik. A vámosokat ugyanis nem szerették Izrael földjén. A zsidók szemében tisztátalan volt a foglalkozásuk, mert a vámosok a megszálló pogány római hatalmat szolgálták, ráadásul az előírtnál több adót szedtek be, a többletet pedig zsebre vágták. A vámosokat renegátoknak – a zsidóság elárulóinak – tartották, vagyonszerzési módjuk miatt bűnös embernek, és éppen ezért mélyen megvetették. A vámosokat nem szerették! Hiába volt sok pénzük, szeretetet nem lehet vásárolni az emberektől, azt csak kiérdemelni lehet. Máté szíve mélyén ott éghetett a vágy, melyet költőnk így fogalmazott meg: „Szeretném, ha szeretnének!” (Ady Endre, 1909) Máté saját tapasztalatából már tudhatta, hogy pénzre és gazdaságra nem lehet felépíteni emberhez méltó életet.
2. Irgalmas szeretetre lehet építeni emberi egzisztenciát.
A kafarnaumi vámos életének kegyelmi pillanata az, amikor Jézus meglátta őt. Az evangélista igen szűkszavúan írja le a jelenetet. „Jézus szólt neki: Kövess engem! Az felállt és nyomába szegődött.” (Mt 9,9) Az evangélista hasonló szűkszavúsággal írja le Péter és András meghívását is (vö. Mt 4,20), de mindenki tudja, hogy a fáradságos halászmesterséget elhagyni nem ugyanaz, mint egy jól jövedelmező vámos foglalkozást elhagyni. Hogy Máté mégis első szóra követi Jézus, annak nyomós érve lehetett. Mi lehetett ez a nyomós érv?
Az, hogy a bűnökre van bocsánat! A történet folytatásából ugyanis ez derül ki. Máté búcsúvacsorát rendez, mielőtt végleg Jézushoz csatlakozik. Vendégei a saját baráti köréből állnak: vámosokból. És láss csodát, Jézus is asztalhoz telepedik tanítványaival együtt. Jézus egy asztalhoz ül a közmegvetésnek örvendő bűnös emberekkel. Egy farizeus nem tett volna ilyet. Nem is hagyják szó nélkül az esetet. Õk nem mennek be a vendégek közé, de mivel az akkori szokások szerint az étkezés a szabadban folyt, arra jártukban meg is kérdezik Jézus tanítványait: „Miért eszik Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta a beszólást és azt válaszolta: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek…, nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem, hogy a bűnösöket.”
Ez a vitabeszéd rávilágít arra, hogy micsoda óriási távolság volt Jézus és a farizeusok szemléletmódja között. A farizeusok elvetették a bűnös embert, Jézus viszont megkereste és felemelte. A farizeusok irgalmatlanok voltak a bűnösökkel szemben, Jézus pedig irgalmas.
Máté, a vámos ezt az irgalmas szeretetet érezte meg Jézus meghívásában. Ez a megmentő és felemelő szeretet végleg levette a lábáról, pontosabban pénz- és gazdaságközpontú életszemléletéről. Felismerte, hogy a bűnökre van bocsánat, és ez számára többet ért minden vagyonnál. Ez volt az a nyomós érv, ami miatt első szóra követte Jézust. Felismerte, hogy irgalmas szeretetre fel lehet építeni emberi egzisztenciát.
3. A meghívás nekünk szól!
Mindig vannak – ma is vannak –, akik azt hiszik, hogy a pénzre és gazdaságra fel lehet építeni emberi egzisztenciát és országot. Tévednek!
Máté történetéből látjuk, hogy a pénz és jól menő vállalkozás nem elégíti ki az embert. Jézus hitet, természetfeletti remény és irgalmas szeretetet kínált fel neki, mert tudta, hogy ebben hiányt szenved.
Valljuk meg, hogy a mai társadalom is hiányt szenved ezekben. Éppen ezért ez a meghívástörténet a mai emberekhez is szól. Vajon felismerjük-e, hogy a teljes emberi élethez nem csak pénzre van szükség, de hitre, reményre és szeretetre is? Felismerjük-e, hogy csak pénzzel sem emberi egzisztenciát, sem országot, sem uniót nem lehet felépíteni. Arról nem is szólva, hogy Isten országát még kevésbé lehet pénzzel felépíteni. Jézus bemutatta, hogy az emberi társadalomnak szüksége van az irgalmas szeretetre is. Aki felismeri ezt – úgy mint Máté –, az kövesse Jézust! Ámen. Verőcei Gábor/MK