ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP, 2004. június 20. „C” év

1. Lehet szeretni a keresztet?
Mel Gibson tavasszal bemutatott filmjében – A Passió – elgondolkodtató jelenet az, amikor Jézus megkapja a keresztet, és feltűnő módon simogatja, ölelgeti azt. A meglepő gesztust azzal is kiemeli a rendező, hogy az egyik lator szájába adja a néző fejében is felötlő kérdést: mit ölelgeted a keresztet, hiszen erre fognak felfeszíteni?! Jogosnak tűnik a kérdés – lehet szeretni a keresztet? –, különösen a most hallott jézusi megállapítás kapcsán: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen” (Lk 9,23). Ha a Krisztus-követés kereszthordozást jelent, akkor milyen lelkülettel kell viselni? Szeretettel vagy panaszkodva?
Szent Josemaría Escrivá írja: „Igen, Krisztus követése valóban azt jelenti, hogy hordozni kell a keresztet… Õ maga mondta. Ennek ellenére, mégsem hallom szívesen, ha olyan emberek, akik szeretik az Urat, túl sokat beszélnek a keresztről és lemondásról: mert aki szeret, az örömmel hoz áldozatot akkor is, ha nehezére esik…” (Barázda 249).
Úgy is mondhatnánk, hogy aki szeret, azt nem fogja tehernek érezni az áldozatot és a kereszthordozást. Vegyük például a házasság kötelékét. Lemondást és önkorlátozást jelent a házasság? Igen. De aki szereti a családját, a házastársát, az nem fogja felemlegetni, hogy mennyi terhet jelent ez neki és milyen rabságot szenved a családban. Nem panaszkodik, mert szeret. Ha pedig panaszkodik, akkor baj van a szeretettel. A szeretet ugyanis arra való, hogy betakarja a mindenkiben meglévő hibákat, hiányosságokat. Ha a házasságban előtérbe kerülnek és felfeslenek a hibák és hiányosságok, az csak azért lehetséges, mert megcsappant a szeretet. A hiányos és fogyatékos szeretet pedig már nem tudja betakarni a hibákat.
„Aki szeret, az örömmel hoz áldozatot akkor is, ha nehezére esik” – mondja Szent Escrivá. Jézus is szeretettel hordozta keresztjét. Fontos azonban megjegyezni, hogy
2. Jézus nem a szenvedést szerette, hanem a megváltás ügyét szerette. A szenvedés gondolatába ő is beleremegett. Az emberiség megváltásának ügyét azonban szerette. Mel Gibson filmjében nem annyira a bitófát ölelte magához, mint inkább a megváltás ügyét. A kívülálló lator persze ezt nem érthette, és bolondnak tartotta Jézust a kereszt simogatásáért, de a Jézussal együtt gondolkodó hozzátartozók – Mária, János és a hívő ember – tudatában van annak, hogy ez a szerető simogatás és ölelés nekünk szól, az emberiségnek. Jézus a megváltás ügyét ölelte magához, és ehhez mindvégig hűséges maradt. „Engedelmes volt mindhalálig, éspedig a kereszthalálig” (Fil 2,8).
3. Mit jelent a kereszt naponkénti felvétele?
Jézus arra buzdítja követőit, hogy vegyék fel keresztjüket mindennap. Itt nem valamiféle pszichikai önkínzásról, szenvelgésről van szó, még kevésbé arról, hogy nekünk kellene kitalálnunk valamilyen szenvedést. Nem! Itt az élet elkerülhetetlen helyzeteinek vállalásáról van szó. Arról van szó, hogy „bevállalom-e” a történelemben bontakozó isteni terv rám eső részét? Arról van szó, hogy Jézushoz hasonlóan hűséges maradok-e az isteni tervhez? Ha igen, akkor az istenszeretetem jele. Ha pedig nem, akkor az önszeretetem jele. Jézus mindhalálig vállalta a megváltás ügyét, s erről kereszthalálával tanúskodott. Az ember nem attól lesz Jézus-követő, hogy ismeri az ő tanítását, hanem attól lesz „Krisztus-követő” – azaz keresztény –, hogy szeretettel vállalja-e azokat a helyzeteket, melyekkel az élet mindennap terheli őt. Örök sorsom végső soron azon fordul meg, hogy mit vállalok mindennap: az istenszeretetet – mely elmegy önmagam megvetéséig –; vagy az önszeretetet –, mely elmegy Isten megvetéséig. Ámen. Verőcei Gábor/MK