Évközi 15. vasárnap, 2002. július 14.

1. Bűnhír és mennyei hír
Czakó Gábor Velünkjáró című könyvében arról ír, hogy a médiából bugyog a bűnhír: fölrobbantotta, megnyúzta, leölte. Ugyanakkor a médiacárok szerint mennyei hírek nincsenek. Igazak az író észrevételei. Az információk valóban szinte megmerítenek a keserűségben, sikertelenségben, és kevés felemelő, reménnyel kecsegtető hírrel találkozunk. Úgy tűnik, mintha Jézusnak a magvetőről szóló példabeszéde is ebbe a kategóriába illenék bele. Útfélre eső magról, köves talajba hulló magról és tövisek közé hulló magról hallottunk, melyekből nem lesz termés. Az Isten országáról szóló példabeszéd is szinte megmerít a sikertelenségben.
Papok, hívek egyaránt számtalan példával tudják megerősíteni Jézus példázatának igazát. Az egyházon belül is sok a bűnhír: elsőáldozás után elmaradt gyerekekről, kibérmálkozott és élettársi viszonyban élő fiatalokról, megfáradt hitű szülőkről bőven hallunk. Pedig ők is részesedtek a jézusi tanítás magvetésében. A mag azonban útfélre esett, köves talajba és tövisek közé jutott.
Még szerencse, hogy Jézus nem a mai médiacárok ízlése szerint alakítja példabeszédét, hanem a mindenkori hívő igényét tartja szem előtt. A parabola vége ugyanis egy mennyei hírt tartogat számunkra: „Némelyik mag jó földbe hullott, s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik pedig harmincszorosat” (Mt 13,8).
2. Mi a „jóhír”, a mennyei hír Jézus példabeszédében? – kérdezhetjük. Az, hogy a siker mértéke sokkal nagyobb a kudarc mértékénél. A jó és a rossz küzdelmében erősebbnek látszik a rossz, és gyengének a jó. Valójában fordított a helyzet. A jó sokkal hatalmasabb, csakhogy az ő erői rejtve munkálkodnak; elsöprő, boldog győzelme később lesz nyilvánvalóvá. Végső soron Jézus szava – az elvetett mag – akkor bizonyul gyümölcsözőnek, ha Isten országa leplezetlenül megnyilvánul.
Ezt a mennyei jó hírt már Izajás próféta is megfogalmazta: „Amint az eső és hó lehull az égből… és termővé, gyümölcsözővé teszi a földet… éppen úgy lesz az én szavammal is: Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem” (Iz 55,10-11).
Pál apostol pedig fogságban, bilincsbe verve is hirdeti a jóhírt, mondván: „az Isten szava nincs megbilincselve” (2Tim 2,9).
Jézus, Izajás és Szent Pál is biztos abban, hogy az elvetett mag, az átadott isteni tanítás eredményes lesz.
3. Jézus optimizmusának az alapja az, hogy nem ragad le a vetőmag-veszteségnél, hanem a reménybeli gazdag aratásra tekint. A transzcendens valóságra! A transzcendens, túlvilági jövőre! Aki nem rendelkezik a természetfeletti hittel, annak csak az evilági hírek jelentenek valamit. Az evilági hírek áradata – bennük a bűnhírek – egyre jók valójában: hogy eltereljék figyelmét a saját sorsáról, örök sorsáról is.
Jézus példabeszédében az a zseniális, hogy szembesíti az embert a saját sorsával, örök sorsával. Aki szembesül saját örök sorsával, az másként értékeli a média által ömlesztett híranyagot is. Találóan írja Czakó Gábor: „Egy igazi, sorsdöntő hír, hogy Mari néni Pócson befejezte a kilencedet.” Az evilági médiának ez persze nem hír, de az Isten országa számára fontos hír.
Jézus példabeszéde egy új szemléletre tanít minket: ne engedjük elterelni figyelmünket a bűnhírek által! Gondoljunk arra, hogy Jézus magvetésével a jövő már elkezdődött, az Isten országa minden akadályozó körülmény dacára megvalósul. Ámen. Verőcei Gábor/MK