Évközi 15. vasárnap, 2003. július 13. „B” év.

1. Találkozás a „mit fognak szólni” életérzéssel
A mai Evangélium az elmúlt vasárnapi evangélium közvetlen folytatása, s ezért egy mondattal szükséges visszaidézni a múlt vasárnapi szöveget. Arról volt szó, hogy Jézus egyszer tanítványaival együtt visszament szülővárosába, Názáretbe. A názáretiek azonban nem elismeréssel fogadták Jézust, hanem szinte ellenségesen. Kicsoda ez, nem az ácsnak a fia – kérdezték – és megbotránkoztak benne. A múlt vasárnapi szöveg tehát arról szólt, hogy Jézus szembetalálta magát az ellenkezéssel, elutasítással. A mai evangélium pedig arról szól, hogy mi volt a reagálása erre az elutasító véleményre.
Az evangélista ugyan nem fedi fel Jézus belső gondolatait és érzéseit, de nem gondoljuk, hogy hidegen hagyta őt az elutasítás. Jézus igenis érzékeny volt arra, amit róla mondtak vagy gondoltak. Ebben is hasonlított hozzánk, emberekhez. Fülöp Cezáreájában megkérdezte például tanítványaitól: „Kinek tartanak engem az emberek?” Később pedig tanítványaitól kérdezi: „Hát ti, kinek tartotok engem?” (Mk 8,27).
Kár lenne tagadni, mindnyájunkat befolyásol mások véleménye. Mindnyájan találkoztunk már a „mit fognak szólni” életérzéssel. Minél fiatalabb valaki, annál jobban befolyásolja mások véleménye, mert még kiforratlan személyiség. Ez a „mit fognak szólni” életérzés befolyásolja a fiatalokat az öltözködésben, a társas kapcsolatokban, de még a vallásgyakorlatban is. Milyen nehéz lehet egy vallás iránt ellenséges vagy közömbös környezetben keresztényként élni, kitartani a hitben, imaéletben! Érthető, hogy leginkább a fiatalok keresnek egy magatartásformát. S ebben éppen Jézus ad mintát a mai evangéliumban. Jézus válaszát azért érezhetjük hitelesnek, mert ő is találkozott az elutasítással, őt is megsebezte a tömeg ellenséges magatartása. Hogyan reagált Jézus minderre?
2. A megtámadott Jézus reagálása.
Jézust az ellenségeskedés, amibe ütközött, arra indítja, hogy ne csak egyedül folytassa a tanítást, hanem küldje el a tizenkettőt is. Az ellentmondás megsokszorozta bátorságát. Elküldi tanítványait kettesével, azért küldi, hogy jót tegyenek, betegeket gyógyítsanak. Azt akarja, hogy hozzá hasonlóan ők is feltűnés nélkül, egyszerűen, szerényen lépjenek fel. Ezért parancsolta meg nekik, hogy ne vigyenek az útra semmi mást, csak egy vándorbotot (azt is csak a kóbor kutyák ellen, nem emberek ellen), se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt. Rászorítja tanítványait arra, hogy ne anyagi javakban és biztonságban bízzanak, hanem Isten erejében.
A megtámadott Jézus tehát nem zárkózott be, sőt megsokszorozta tevékenységét. Jézus ezt a magatartásformát ajánlja mindazoknak, akiket akár hitük miatt megtámadnak, vagy vallásosságuk miatt leminősítenek.
Ezek után érdemes megkérdezni magunktól: Éreztem már úgy, hogy a hitem miatt rólam alkotott vélemény befolyásol? S ha befolyásolt, vagy egyáltalán csak megzavart mások rólam alkotott véleménye, hogyan reagáltam erre? Vérmérséklet szerint a reakció különböző lehet: feldühödéstől, haragtól kezdve a bezárkózáson át egészen a hit feladásáig, a visszariadásig. A mai evangélium tanításának fényében meglátom, hogy egyik sem helyes magatartás. A helyes reagálásra Jézus adott példát, aki nem kért bocsánatot azért, hogy létezni mer, de nem is kezdett dühkitörésbe, hanem a maga csendes módján megsokszorozta erőfeszítését a maga meggyőződésének terjesztésére. A mai evangélium ezt ajánlja nekünk is, valahányszor ellenkező, elutasító véleménnyel találjuk szembe magunkat. Ámen. Verőcei Gábor/MK