ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP, „C”-ÉV, 2004. JÚLIUS 18.

Az egyik olasz nyelvű liturgikus folyóirat a vendéglátás vasárnapjának nevezi a mai napot. Alapját a szentírási olvasmányok adják. Az olvasmány Ábrahám magatartásáról, az evangélium Mária és Márta történetével foglalkozik.
Ábrahám a déli forróság idején a sátora előtt üldögélt. A keleti ember a nagy hőség idején nem dolgozik, tekintetbe veszi az időjárási viszonyokat. Ilyen körülmények között vette észre a három közeledő személyt. Az Úr két angyal kíséretében érkezett. Eléjük sietett, és a szokásos keleti üdvözlési formának megfelelően földig hajolt. Néhány szóval azonnal kifejezi a készségét, sőt kérleli őket, hogy ne kerüljék el őt. A keleti szokásoknak megfelelően vizet hozat, ami a rekkenő melegben nagy ajándék, és a segítés igazi kifejezője. A szükséges mosakodások elvégzése után arra kéri őket, hogy telepedjenek le a fa alá, ő pedig kenyeret hoz nekik. Így felüdíthetik magukat, és folytathatják tovább az útjukat.
Ábrahám magatartásából kitűnik, hogy milyen készséges a váratlanul betoppanó vendégekkel szemben. A mindennapi élet szokása szerint mindent rendelkezésükre bocsát. Először azokat, amelyekre szükségük van az utazás után: mosdjanak meg, üdítsék fel magukat, majd telepedjenek le a fa alá az árnyékba. Természetesnek vette, hogy azért érkeztek hozzá, hogy az utazásuk így elviselhetőbb legyen. A három jövevény elfogadja a felkínált lehetőséget. Ábrahám pedig tovább intézkedik. Megfelelően vendégül akarja őket látni. Ezt is a legnagyobb körültekintéssel végezte. Õ maga megy kiválasztani azt az állatot, amelyből elkészítik a lakomát. Amíg a szolgák végzik a maguk munkáját, addig tejjel és vajjal látja el a vendégeket. Feltálalták az ételeket, és Ábrahám ott marad a vendégekkel együtt. Következik a kérdés: hol van a feleséged? Majd az Úr részéről elhangzik az ígéret: a jövő évben fia lesz Sárának.
A Válaszos zsoltár (14. zsoltárból több vers) még inkább megerősíti a felebarát iránti önzetlen segítséget. Felszólít arra, ha a gondolkodásmódot magadévá kell tenni a mindennapi életben.
Az evangélium ugyancsak a vendéglátásról szól. Itt azonban a hangsúly egészen máson van. Márta nem kérdezgeti a vendégét, hanem amit helyesnek gondol, azt megteszi. Látszik, hogy az evangélista leírásában nem azt akarta olvasóival tudatni, hogy Márta mit tett. Egészen mást akart hangsúlyozni. Ezért is csak tömören összefoglalja: sürgött-forgott a sok házi dologban. Számára ez volt a fontos, és ezért csattan fel az Úrnak: Nem törődsz azzal, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki! Látszik ebből a kérdésből is, hogy Mártának ez az egyetlen, legfontosabb szempontja. Õ most vendégül látja Jézust.
Jézus válasza is megfontolásra méltó. Elismeri Márta szorgalmát és buzgóságát. Ezért is említi neki, hogy sok mindennel törődöl, és sok minden nyugtalanít. De Jézus ezt nem tartja elégségesnek. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha – válaszolta neki Jézus.
Mit is jelent ez a válasz? Talán a tétlenkedő életmódot tartja Jézus elfogadhatónak? Csak ülni és hallgatni? A választ két részre kell bontani. Mária azért választotta jelen esetben a jobbik részt, mert lelkében felgyúlt a kívánság, hogy Jézus tanítását hallgassa. Azokat az értékes dolgokat tegye magáévá, amelyek nem a mindennapi élet gyakorlatához tartoznak. Tehát erre is kell időt szakítani.
Ez a két szentírási szakasz több, megfontolásra érdemes gondolatot ad nekünk. A mindennapi életben számtalan alkalom van, hogy emberekkel találkozunk. Milyen legyen a magatartásunk? Ábrahám példája éppúgy követendő, mint Mártáé. Lehet, hogy az élet azt kívánja, hogy gondosan kikérdezzük felebarátunkat. Amikor közeledünk hozzá, igyekszünk a bizalmába férkőzni azzal a szándékkal, hogy segíteni tudjunk. Sokszor visszautasítással és bizalmatlansággal találkozik az ember. Nem is lehet csodálkozni rajta, amikor a visszaélések legkülönbözőbb formáival találkozik azt ember. Amikor az első kérdés az: ebben az esetben is hogy akarnak becsapni?
A másik lehetőség, amit Márta tett. Saját belátása szerint cselekedett. Nem biztos, hogy aki segítségre szorul, saját maga tudja, hogy mire van szüksége. A kívülálló sokszor jobban fel tudja ezt mérni.
Nagyon sokszor a tanáccsal, meghallgatással is tudjuk szolgálni felebarátainkat. Hányszor találkozunk zátonyra futott életekkel, reménytelen helyzetben vergődővel, vagy kétségbeesett körülmények közé jutottal. Hányszor kell nagy türelmet gyakorolni a meghallgatással, és ugyancsak nagy megértéssel kell elsegíteni a megfelelő megoldáshoz. Talán nagyon sokszor kell a választ is megismételni.
Mi is ez a szolgálat, amiről az előbb beszéltünk? Az Apostol a kolosszei híveknek magyarázza, hogy aki ismeri a hit titkait, feladata az emberek közé vinni szolgálatával az Urat. Nem válogathat a személyekben, készségesnek kell lenni e reá bízott feladat elvégzésében. Ezt meggyőződéssel, a bölcsesség birtokában kell tanítani mindenkit. Az Isten üzenetét így képes nyilvánossá tenni a felebaráti szeretet gyakorlásával.
A mise könyörgései a tevékeny élet megvalósításáért könyörögnek. Az Isten kegyelmében bízó ember hittel, reménnyel, szeretettel és éberséggel teljesíti az Isten parancsait – elsősorban – a szeretet sokszínű lehetőségét kihasználva. Itt is kinyilvánul, hogy minden tevékenységünkben megvalljuk az Úr kegyelmét, és soha nem a magunk emberi bölcsességére hagyatkozhatunk, hanem az Isten segítségére. Krisztus Urunk egyetlen, tökéletes áldozatához a mindennapjaink különböző áldozatait ajánljuk abban a reményben, hogy mindezek képesek lesznek átvezetni a régiből az új életbe. Ámen. Verbényi István/MK