Évközi 19. vasárnap, 2003. augusztus 10. „B” év. , Nagyboldogasszony, 2003. augusztus 15. „B” év.

Évközi 19. vasárnap, 2003. augusztus 10. „B” év.
1. A bátrakat is meg lehet félemlíteni – ezt a tanulságot állapíthatjuk meg az ószövetségi Illés próféta történetéből. A Krisztus előtti 9. században az északi országrész – Izrael – királya Acháb volt, aki feleségül vette a tiruszi király leányát, Izebelt. A pogány királynő erőszakkal terjesztette a pogány vallást, az ellenszegülőket lemészároltatta. Egyedül Illés prófétában volt annyi bátorság, hogy nyíltan szembeszálljon a gonosz királynéval. Az 1 Kir 18. fejezete beszámol Illés próféta Kármel-hegyi áldozatáról, ahol megszégyenítette és legyőzte a pogány kultuszt. Illés népszerűsége a tetőfokra hágott, ez a tekintély azonban szalmalángnak bizonyult. A próféta ugyanis nem számolt a ravasz és kegyetlen Izebel királynéval. A királyné egy ősi, de manapság is használatos módszerhez folyamodott: a megfélemlítéshez. Manapság ez úgy történik, hogy valakit telefonon megfenyegetnek, vagy verőlegényekkel megveretnek, enyhébb esetben kilátásba helyezik állásából való elmozdítását. Izebel királyné egyszerűen egy üzenetet juttatott el Illéshez, melyben kijelenti: „Átkozzanak és büntessenek meg engem az istenek, ha holnap, ebben az órában még életben leszel!” (vö. 1Kor 19,2).
Illés próféta ugyan bátor ember volt, de nem volt vadnyugati revolverhős, aki senkitől és semmitől sem riad meg. Illés bátor ember volt, de ember volt, akit meg lehet félemlíteni. Az akkori viszonyok szerint nem számíthatott rendőri védelemre, ezért elmenekült a pusztába, amint erről a mai olvasmányban hallottunk.
2. A megfélemlített Illés kétségei
A megfélemlített Illés úticélja a Sinai-hegy, ahol egykor Mózes kihirdette a Tízparancsolatot. A szent hely felé zarándokolva megáll egy borókafenyő alatt, amely némi árnyékot nyújt a tűző napon. Vajon csakugyan méltó arra, hogy megközelítse azt a szent helyet, ahol Mózes Istenével találkozhat? Õ, aki egy bálványimádó asszony fenyegetése elől menekült, bár azt állította önmagáról, hogy visszavezeti Izraelt az igaz Istenhez?… Ezen töpreng, s arra a megállapításra jut, hogy az ő életének már nincs semmi értelme. Jobb volna, ha mindörökre eltűnne: „Vedd el, Uram, az életemet, hiszen én sem vagyok jobb másoknál!” Ezzel lefekszik, és a kimerültségtől elalszik. Azt kívánja, bár soha többé meg ne látná a napot. Felébredve azonban kenyeret és vizeskulacsot talál maga mellett. A Szentírás ennek titkát nem fedi fel. Ez azonban Illést Isten figyelmességére emlékeztethette, amelyben a pusztában vándorló népéről gondoskodott (amikor mannával és sziklából fakasztott vízzel táplálta vándorló népét.) Illés tehát evett és ivott. Ettől a tápláléktól megerősödve újra útnak indul a Sinai-hegy felé.
3. „A bátrakat a kegyelem is segíti!”
megfélemlítés és megerősítés – ez a kettősség jellemzi Illés történetét, mely persze általános érvényű tanulsággal szolgál. Azzal a tanulsággal, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva félelmeinknek.
Ez az ókori mondás még a pogány ember hitét tükrözi: „Fortes fortuna adiuvat” – A bátrakat a szerencse is segíti. (A magyar mondás szerint: bátraké a szerencse.) A mai szentírási szövegekből azonban mást olvasunk ki. Illést nem a szerencse kísérte a pusztában, amikor kenyeret és vizet talált maga mellett. Itt Isten segítségét tapasztalta meg. Jézus pedig azt mondja, hogy ő az örök élet kenyere. Ez nem csak az Oltáriszentséget jelenti, hanem azt is, hogy Jézus egész életünkben velünk van, amint a kenyér is életünk kísérője. Jézus szentségi jelenléte, tanítása egyaránt erősít bennünket félelmeink közepette. Ezért az ókori pogány mondást – a bátrakat a szerencse is segíti – úgy mondhatnánk helyesen: A bátrakat a kegyelem is segíti. A bátrakat Isten is segíti. Ámen. Verőcei Gábor/MK

Nagyboldogasszony, 2003. augusztus 15. „B” év.
1. Egy apokaliptikus kép különféle értelmezései
Ha egy képtárban hárman néznek egy képet, lehetséges, hogy hárman háromféleképpen fogják értelmezni azt. Így vagyunk a Jelenések könyvéből ma hallott apokaliptikus képpel, a Napba öltözött Asszonnyal, akinek fején tizenkét csillagból álló korona van. Most nézzük külön-külön e háromféle értelmezést. Először is
2. A napba öltözött Asszony az Egyház jelképe. Amikor Szent János apostol az első század végén megírja a Jelenések könyvét, az egyházon már végigsöpört egy keresztényüldözési hullám, maga a szent író is száműzetésben volt Patmosz-szigetén. Írásával irányítani és megerősíteni akarta a keresztények hitét, akik megütközhettek azon, hogy Krisztus egyháza ilyen üldözéseknek van kitéve. Ez ellentétben látszott állni Jézus mondásával: „Bízzatok, mert legyőztem a világot” (Jn 16,33). Nos, ebből az ígéretből akkor semmi sem látszott, inkább fordítva: a pogány római császárság pusztulással fenyegette a fiatal egyházat. János apostol, aki maga is szenvedője volt az üldözésnek, erőt és reményt akart önteni kortársaiba.
Az égi asszony allegorikus alak. Jelképe Isten népének (12 csillag – 12 törzs), amelyből a Megváltó származott. Ugyancsak jelenti Izrael jogutódját, az Egyházat is (12 csillag – 12 apostol). Ez az asszony a pusztába menekül (Jel 12,6), ami azt jelenti, hogy az egyháznak a földi vándorlásban van a helye. De azt is meglátták az apostoli egyházban, hogy ennek a küzdelmes életnek ígéretes jövője lesz a folytatása, mint ahogy Izrael népe is a pusztai vándorlással egyre közelebb került az ígéret földjéhez. Vagyis az egyház útja – bár üldözések és megpróbáltatások között – mégis az Isten terve szerint alakul. Az egyház útja nem a pusztulás felé vezet, hanem az ígéretek teljesülése felé!
3. A napba öltözött Asszonyt a liturgia Szűz Máriával azonosítja. A magyarok nemzeti zarándokhelyévé vált Csíksomlyó templomában láthatjuk a XVI. századi Mária-kegyszobrot, arany háttérrel – vagyis napfénybe öltözötten –, feje körül pedig a 12 csillagból álló koronát. Bár Szűz Máriát a képeken és szobrokon mindig fiatal, szép nőnek ábrázolják, itt mégis belső lelki értékekre, lelki szépségre kell gondolni. Mint például Mária testi tisztaságára, a szüzességre, vagy hitének szilárdságára, hűségére … Ezek olyan értékek, amelyeket különösen a mi korunkban sokan egyáltalán nem értékelnek, sőt, ellenkezőleg, nevetségesnek tartanak. Szüzesség helyett a szabad szerelmet, hűség helyett a szerelmi kalandokat, vallásos hit helyett valamiféle homályos hiszékenységet tartanak korszerűnek. A Mária által megtestesített értékeket ma homály fedi sokak előtt. Ha Isten a Nap, és Mária a napba öltözött asszony, akkor ma Napfogyatkozás van. A Napfogyatkozás nem azt jelenti, hogy a nap megsemmisült, csak azt, hogy a Hold a Nap elé kerül, s eltakarja egy rövid időre előlünk a Napot. Manapság a Mária által képviselt erényeket (szüzesség, hűség, hit) sokan nem tartják értéknek. Ez az erkölcsi élet napfogyatkozása. Vagyis ez a korjelenség nem azt jelenti, hogy a szüzesség, a hűség és a hit nem érték már. Ezek most is értékek, most is erények, csak a korszellem eltakarja sokak szeme elől. A történelem tanúsítja, hogy ez mulandó állapot, éppúgy, mint a Napfogyatkozás.
4. Az Európai Unió zászlaján látható 12 csillagnak – mint tudjuk – van köze a Napba öltözött asszony Szűz Máriaként való értelmezéséhez. A vallási jelképrendszerben járatlanok előtt persze mindez ismeretlen. Ma sokan úgy tekintenek az EU-ra, mint valamiféle Kánaánra. Ma sokak szemében az EU a hedonista, élvhajhász kultúra birodalma. Talán nem véletlenül! Ez a kultúra képes egy ideig elhomályosítani a földrész keresztény értékeit és múltját. A „halál civilizációja” képes erkölcsi Napfogyatkozást előidézni, de megsemmisíteni a Napba öltözött Asszony erényeit nem tudják. A Mária által megélt szüzesség, hit és hűség mindig ragyogó csillagként fog tündökölni. Ámen. Verőcei Gábor/MK