Évközi 21. vasárnap, 2002. augusztus 25.

1. Genius loci – a hely szelleme. Ezzel a latin kifejezéssel szoktunk megjelölni olyan területet, melynek történelmi kisugárzása van. Minden nép történelmében vannak olyan helyek, amelyek kiemelkedő jelentőségük miatt rendelkeznek valami varázslatos hangulattal.
Például lehet említeni Visegrádot, ahol 1335-ben Károly Róbert magyar király a cseh és lengyel királyokkal kongresszust tartott és megvetette a három ország barátságát. Nem volt véletlen, hogy több mint 650 évvel később Antall József miniszterelnök éppen Visegrádra hívta meg a cseh, szlovák és lengyel kormányfőket egy találkozóra. A hely szelleme tovább él, azóta csak „visegrádi országoknak” hívják az említett kelet-európai államokat.
Hasonlóképpen rendelkezik a hely szellemével a budapesti Batthyány-örökmécses, vagy a Március 15. téren álló Petőfi szobor. A kommunista diktatúra idején március 15-én ezeken a helyeken való megjelenés felért egy tüntetéssel, amit a hatalom úgy is kezelt.
A genius loci-ról a hely szelleméről való hosszú bevezető nem felesleges, mert segít megérteni a mai evangéliumot. A Jézus és Péter közötti párbeszéd Fülöp Cezáreájának vidékén történt. (Mt 16,13) Az evangélista nem véletlenül említi meg a várost, hanem azért, mert ennek a helységnek is volt egy sajátos szellemisége, genius loci-ja.
A Genezáret-tótól 40 km-re fekvő várost nagy Heródes fia, Fülöp tetrarka (fejedelem) építette Kr.e. 3-ban. Mivel Fülöp fejedelem Augustus római császárnak köszönhette a terület feletti uralkodást, a császár, a caesar iránti tiszteletből Cezáreának nevezte el. Ebben a városban állt Augustus temploma, amelyben a császárt istenként imádták. Ez az egész város – úgy ahogy volt – a császárimádat szellemét jelenítette meg. Nem lehet véletlen, hogy Jézus ebben a császárt istenként imádó városban kérdezi meg tanítványaitól, hogy „kinek tartják az emberek az Emberfiát?” (Mt 16,13)
Cezárea városa – és benne Augustus temploma – létével azt sugallta, hogy nincs más hatalom égen és Földön Augustus császárén kívül, akit uralkodóként, de istenként is tiszteltek. Jézus kérdésében van tehát egy provokatív él, mely szinte megkérdőjelezi ezt a politikai-gazdasági-vallási hatalmat. A provokatív kérdésre merész választ ad Péter apostol:
2. „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Péter válasza legalább olyan merész volt, mint ha valaki a kommunista diktatúra idején engedély nélkül kiállt volna a Batthyány-örökmécseshez szónokolni. Péter apostol ugyanis ezzel a hitvallásával szembeszállt a hivatalos római felfogással, mely szerint Augustus császár: isten. Péter válaszában benne van az, hogy nem Augustus császár a legfőbb hatalom birtokosa, hanem az élő Isten Fiának kezében van a legfőbb lelki hatalom.
Jézus boldognak mondja Pétert, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neki, hanem a mennyei Atya. Vagyis Péter nem az emberi ész segítségével jutott erre a megállapítsa, hanem istentől kapta ezt a hitbeli meglátást. Jézus kérdése ma is elhangzik mifelénk:
3. Te kinek tartasz engem? A mi világunk Cezáreájában – ahol a politikai-gazdasági-információs hatalmat istenítik – újra elhangzik a provokatív kérdés: te kiben hiszel, kit vagy mit tartasz a legfőbb hatalomnak? Péter azonnal felelt, de a többiek életükkel tettek bizonyságot, hogy elfogadják mindazt, amit Jézus tanított nekik.
Mi is, ha elfogadjuk mindazt, amit Jézus tanított nekünk, élő egyházán keresztül, akkor ezzel bizonyságot teszünk arról, hogy őt az Isten fiának tartjuk, és ezért fogadjuk el tanítását. Amennyiben hűségesen kitartunk Jézus mellett, úgy minket is boldognak fog mondani, akárcsak Pétert. Ámen. Verőcei Gábor/MK