Évközi 22. vasárnap, 2003. augusztus 31. „B” év.

1. Ex lex állapot
A papnevelő intézetben meglehetősen szoros és szigorú napirend szerint zajlik az élet. Valószínűleg minden pap szívesen emlékszik vissza a vizsgaidőszakokra, no nem a vizsgák miatt, hanem a vizsgákat követő ex lex állapot miatt. A vizsga után a nap további részében ex lex állapot - törvényen kívüli - volt , amikor a papnövendék fel volt mentve az amúgy kötelező napirend alól. Ilyenkor akár estig is eltávozhattunk a szemináriumból, pl. egy jókora kirándulás kedvéért. Mi tagadás, jólesik olykor ez az ex lex állapot, a törvény alóli felmentettség.
Mi viszi ki az embereket a tüntetésre? Elsősorban nyilván az elérendő politikai vagy szociális cél, de ugyanakkor valami varázslatos oldala is lehet a tüntetésnek, mert bizonyos ex lex állapotot biztosít: sétálhat az úttesten, amit máskor nem tehet meg (még szilveszter éjszkáján sem).
Mi viszi ki az embereket az ún. „meleg büszkeség napján” az utcára, ahol feltűnő - olykor hiányos - öltözékben harsányan demonstrálnak „másságuk” mellett, láthatóan élvezve az ex lex állapotot. Egyik miniszter asszony szerint a polgárpukkasztási szándék húzódik meg mögötte. Amennyiben igaz ez a megállapítás, akkor csak annyit kérdeznénk: az általuk kívánatosnak tartott „másság” elfogadtatásának a polgárpukkasztás a célravezető útja?
Most tegyük fel a kérdést: mi vitte Jézust arra, hogy a zsidó tisztasági előírásokat felrúgva ex lex állapotba helyezte magát és tanítványait!? Miért nem végezték el a kultikus - tehát nem egészségügyi - kézmosást étkezés előtt? A farizeusok polgárpukkasztása vezette Jézust? Biztosan állíthatjuk, hogy a provokáció a legtávolabb állt Jézustól. Igazi szándékáról maga vall, amikor Izajás prófétát idézi:
2. „Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem” (Mk 7,6).
Jézus nem tüntetésnek és nem is polgárpukkasztásnak szánta a kézmosás elhagyását, hanem jelzésnek. A farizeusok vallásossága ugyanis megrekedt a külsőséges szokásoknál, de szívük távol állt az Isten szeretetétől. Jézus fel is panaszolta:
„Tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét” (Lk 11,42).
Jézus ezzel a mondással és az előbb említett Izajás-idézettel a vallásosság elsekélyesedése és kiürülése ellen emeli fel a hangját, a kultikus kézmosás semmibevételével pedig nyomósítja véleményét. Isten ugyanis nem a mi szokásainkat várja el tőlünk, hanem iránta való hitünket, szeretetünket. Nem olyan keresztényekre van szükség, akik szokásból templomi házasságot kötnek, de aztán nem gyakorolják a hitüket. Nem olyan keresztényekre van szükség, akik szokásból megkereszteltetik gyermeküket, de vallásos nevelésben nem részesítik őket. Nem olyan keresztényekre van szükség, akiknek a vallásossága kiürült és elsekélyesedett, hanem élő hitű keresztényekre van szükség. Mert nem a szokásokhoz való ragaszkodás fog üdvözíteni, hanem a Jézusba vetett hit, és a hit szerinti cselekedetek. Ámen. Verőcei Gábor/MK