Évközi 25. vasárnap, 2002. szeptember 22.

1. Az Úr jóságos mindenkihez” (Zsolt 145,9).
Ezt a címet adhatnánk a szőlőmunkásokról szóló példabeszédnek. A drámai feszültségű elbeszélés cselekménye akár ma is történhetne, hiszen alkalmi munkások vagy munkanélküliek felfogadásáról van szó, akik tétlenül ácsorognak. A szőlősgazda a reggel 6 órakor (az akkori időbeosztás szerint első órában) munkába állókkal egy dénár napidíjban egyezik meg. Ezután a gazda 3 óránként újabb munkásokat fogad fel, végül délután 5 órakor is felvesz munkásokat. A drámai feszültség az esti bérkifizetéskor robban ki a szőlősgazda és a reggeltől dolgozók között. Ez utóbbiak igazságtalansággal vádolják a gazdát, amiért a naplemente előtt munkába állók is egy dénárt kaptak, akárcsak ők, akik „a nap terhét és hevét” viselték (Mt 20,12).
Az elbeszélés a mai olvasót – minket – is állásfoglalásra késztet. Valljuk meg őszintén, hajlamosak vagyunk a méltatlankodó munkások oldalára állni, mert a jutalom nem arányos a végzett munkával. Egyszóval: igazságtalannak érezzük a gazda eljárását. Mai szóhasználattal élve azt mondhatnánk, hogy a gazda eljárása bérfeszültséget teremt, ami ellen a szakszervezetnek vagy a pártoknak fel kellene lépniük.
Isten azonban – akit a szőlősgazda megszemélyesít – nem a szakszervezeti és pártvezetők fejével gondolkodik. Az Úr – aki jóságos mindenkihez – egy egészen másféle rendet akar megteremteni.
2. Az Isten országában egy új rend valósul meg.
A diktatúráknak és a demokráciáknak, valamint Isten országának egymástól eltérő alapjai vannak.
A diktatúra alapja a félelem és a gyűlölet. A budapesti Terror Háza múzeumban olvasható az ávósok egyik vezéreszméje: „Ne csak őrizd (a rabot), hanem gyűlöld is!” A félelemkeltésre és gyűlöletre alapozták rendszerüket.
A demokrácia alapja a jogegyenlőség és igazságosság. Ez a világ gazdaságilag a teljesítményre és a haszonra (profitra) irányul, amely kiszámítható és megtervezhető. A demokráciában mindenki számol és méricskél. Ez a rendszer a pénzre épül.
Isten országában egy új rend valósul meg, melynek alapja a jóság.
A szőlősgazda – vagyis Isten – mentalitása teljesen eltér az elégedetlenkedő munkások mentalitásától. Azok igazságtalansággal vádolják a gazdát. A gazda azonban nem igazságtalan, mert az első munkások megkapják a kialkudott bért: „Nemde egy dénárban egyeztél meg velem?” A gazda valószínűleg a később érkezők családtagjaira is gondol, ezért nekik is megadja a megélhetéshez szükséges minimálbért. A család ugyanis nem tehet arról, hogy a családfő tétlenül ácsorog, mert nem fogadta fel senki.
Isten – a szőlősgazda – az igazságosságot mindvégig alárendeli a jóságnak, mert a jóság alapozza meg az új rendet, az Isten országát.
A diktatúrák és a demokráciák a történelemben váltogatták egymást, egy idő után mindegyik megrendült. Jézus példabeszéde arról akar meggyőzni minket, hogy Isten országa, mely a jóságon alapul, rendíthetetlen lesz. Mert Isten jóságán alapul, azon a jóságon, amely elpusztíthatatlan.
Auschwitz, Recsk és a Terror Háza nemcsak arról beszél, hogy a gyűlölet el tudja tiporni az embert, hanem arról is beszél, hogy a szeretet és jóság le tudja győzni a gyűlöletet. (pl. Szent M. Kolbe). Ezt mutatta meg Jézus a kereszten, és ezt az isteni jóságot vagyunk hivatva felmutatni életünkkel mi magunk is. Ámen. Verőcei Gábor/MK