Évközi 26. Szentírás vasárnapja, 2002. szeptember 29.

1. A vámosok és az utcanők megelőznek benneteket Isten országában!” (Mt 21,31) – mondta Jézus a főpapoknak és a nép véneinek. Biztosra vehetjük, hogy a mai társadalmi elithez tartozók nem vennék jó néven, ha őket is az utcanőkkel hasonlítanák össze, méghozzá olyan hátrányosan, mint ahogy azt Jézus tette. Bizonyos, hogy a Jézus korabeli zsidó társadalom elitjét alkotó főpapok sem köszönték meg Jézusnak, hogy az utcanőket és a vámosokat eléjük sorolta. Mi lehetett Jézus kemény kritikájának oka? – kérdezhetjük. A választ a két fiúról szóló példabeszédben találjuk meg.
A példabeszéd két vallási magatartást ír le.
Az első fiú magatartása – aki végül kimegy a szőlőbe dolgozni – azokra vonatkozik, akik végül végrehajtják a tanítást, jóllehet előtte makacsnak bizonyultak. A második fiú magatartása – aki nem megy ki a szőlőbe dolgozni – azokra vonatkozik, akik meghallgatják Jézus tanítását, de nem váltják valóra.
Amíg az előbbiek változtathatnak magatartásukon, az utóbbiak nem változnak, azaz nem térnek meg. Jézus ezt a kétféle vallási magatartást a főpapokra – a társadalmi elitre –, és az utcanőkre – a társadalom megvetettjeire – alkalmazza. Azt állítja, hogy a vallási vezetők nem változtattak életmódjukon azután, hogy hallották Keresztelő Szent János prédikációit. Velük szemben az utcanők viszont hittek Keresztelő Szent Jánosnak és megváltoztak (vö. Mt 21,32). A példabeszéd jól összefoglalja az evangéliumi erkölcsöt: az erkölcsi tanítást nem elég ismerni, hanem meg is kell tenni. Nem elég mondogatni, hogy „igen Uram”, hanem meg is kell tenni az „Atya akaratát” (vö. Mt 7,21).
Amit Jézus hiányol a főpapokban és a nép véneiben, az a megtérés, a gyökeres átalakulás. Jézus elvárása ma is érvényes, mivel a világot nem szép szavakkal és ígéretekkel lehet jobbá tenni, hanem tettekkel. Hadd mondjak erre egy történelmi példát.

2. Isten országába nem átöltöztetéssel, hanem átalakulással lehet bejutni
A budapesti Terror Háza múzeumban az egyik terem az átöltözést mutatja be. Arról van szó, hogy amikor a nyilasok bukását követően a kommunisták jutottak hatalomra, az egykori nyilasok beléptek a kommunista pártba: tagkönyvet cseréltek és átöltöztek ávós egyenruhába. Lényegében semmi sem változott, csak a diktatúra színe és ruhája. A társadalmi átalakulások idején előfordulnak ilyen átöltözések, de ezek nem teszik jobbá a világot. A világot egyedül a bűnbánattal párosult gyökeres átalakulás – azaz a megtérés – teszi jobbá. Gondoljuk csak el, ha a mi Szent István királyunk látszatra öltötte volna fel a kereszténységet, de szívében pogány maradt volna, hová jutott volna ez az ország? A keresztény Európába nem! Szent István király azonban nem csak szép szavakba öltözött, hanem keresztényhez méltó tettekbe. „A Jézus Krisztusra vonatkozó ismerete nem maradt hatástalan és meddő” (2Pét 1,8), hanem meghozta méltó gyümölcsét: őt és népét befogadta a keresztény Európa.
Ha a keresztény népek közösségébe nem juthattunk be puszta átöltözéssel, hanem csak gyökeres megtéréssel, akkor igaz ez az Isten országára is. Isten országába nem lehet bejutni átöltözéssel, csak bűnbánattal egybekötött megtéréssel. A bűnbánat még az utcanőt is bejuttathatja Isten országába, de a bűnbánat hiánya a társadalom elitjéhez tartozót is kizárhatja onnan. Szent Péter apostol azt írja levelében, hogy vak és rövidlátó az, aki megfeledkezik arról, hogy régi bűneiből megtisztuljon (vö. 2Pét 1,9).
A mai ünnep – Szentírás vasárnapja – rámutat a megtisztulás eszközére, a Szentírásra.

3. A Szentírás átalakító szerepére különösen akkor ismerhetünk rá, ha összevetjük a Bibliát a mai bulvársajtóval. A bulvárújságok bőven tálalnak „csemegéznivalót” mások életében, de annál kevésbé késztetnek arra, hogy önvizsgálatot tartsak és megváltozzak. A Szentírás viszont felemel világunk szennyéből és Isten tiszta gondolataival ismertet meg. Aki ezt lélekkel olvassa, a benne rejlő isteni erővel képes lesz gondolatait és életét is megtisztítani, képes lesz a megtérésre, mely az Isten országába való bejutás feltétele. Ámen. Verőcei Gábor/MK