ÉVKÖZI 26. – SZENTÍRÁS – VASÁRNAPJA, „C” ÉV, 2004. SZEPTEMBER 26.

1. A mai világ gazdaságilag túlfejlett, morálisan alulfejlett
Merezskovszkij – a XX. századi emigráns orosz író – ezt írta a Bibliáról: „Ez a világ, úgy ahogy van és ez a Könyv nem élhetnek együtt. Vagy ez, vagy az: vagy a világ nem lehet az, ami, vagy ennek a Könyvnek el kell tűnnie a világról…, vagy ennek a Könyvnek, vagy ennek a világnak vége.” Az író nem általában a világ végéről, hanem ennek a világnak, „úgy ahogy van”, a végéről szól. Miért? Milyen ez a világ? II. János Pál pápa így válaszol erre: „túlfejlett”. Az 1987-ben kiadott szociális enciklikájában (Sollicitudo rei socialis, 28) kifejti a túlfejlettség mibenlétét. Az anyagi javak túláradóan állnak egyes szociális rétegek rendelkezésére. Ennek az a veszélye, hogy a birtoklás rabszolgájává teszi az embert, akinek nem marad más perspektívája, mint a gyarapodás, és a birtokolt dolgok állandó cseréje a fejlettebbre. Ez az ún. fogyasztói társadalom, amely pocsékol és termeli a hulladékot. Nem törődik azzal, hogy az a használati tárgy még használható, vagy a szegényebbek javára szolgálhatna. Paradox módon a mai ember mégis elégedetlen, noha sokkal többet birtokol, mint bármely kor embere. Elégedetlen, mert a reklámok folyama és az új termékek állandó, csalogató kínálata ellen nincs felvértezve, mindig többet szeretne birtokolni, mint amije már van. Az anyagi javak bősége tökéletesítheti a háztartást, de nem tökéletesíti automatikusan az embert magát. Az ínyenc ételhez nem csak tökéletes háztartási gépek szükségesek, de kiváló szakács is. A tökéletes ember kialakításához nem csak anyagi javak szükségesek, de nemes emberi tulajdonságok is. A mai ember – miközben hajszolja az anyagi javakat, mert ettől várja tökéletesedését – elszegényedik emberségében, mert az eszményi tulajdonságok utáni vágy elfojtódik benne.
A mai világnak ezt a kettős arculatát – gazdasági túlfejlettségét és morális alulfejlettségét – jól ábrázolja.
2. A szívtelen gazdagról és a szegény Lázárról szóló példabeszéd.
A parabola nem a gazdagságot kárhoztatja, hanem a gazdagsággal való visszaélést és az ezzel járó veszélyt: az emberi érzéketlenséget. A szívtelen gazdag érzéketlen volt a kapuja előtt fekvő szegényhez. De nem ugyanilyen érzéketlen ez a mai világ, amely a szegények létezésének gondját elhárítja?
Az augusztusi dinnyeszezonban például megtörtént, hogy egy nemzetközi multicég a felvásárlási ár alatt árusította a dinnyét. Ennek következménye lehet a kistermelők tönkretétele, akik csak egy lábon állva nem bírják ki ezt a versenyt. Az állam mossa kezeit, hogy nem szólhat bele ilyen kérdésekbe. A mai világ így hárítja el a szegények létezésének a gondját! A Biblia tanítása persze egészen más. Szent Péter és Pál apostolok – akik között pedig még vita is előfordult (v. ö. Gal 2,11) – mégis kezet nyújtanak egymásnak, megegyeznek a saját munkaterületükben, és csak egyet tartanak fontosnak, hogy „gondunk legyen a szegényekre”, ennek viszont – írja Pál – „igyekeztem is eleget tenni” (Gal 2,10). Az apostolok nem hárították el a szegények létezésének a gondját! Igyekeztek segíteni rajtuk.
Mit tehetünk mi, mai keresztények ez ügyben? Mit tehetünk annak érdekében, hogy mindenki együtt üljön a közös lakoma asztalánál, ahelyett, hogy bárki is Lázárként kint feküdjön az ajtó előtt? VI. Pál pápa Populorum progressio, a népek fejlődéséről szóló szociális enciklikájában (1967) például olyan megoldást említ többek között, hogy drágábban vásároljuk meg a szegény régiók által termelt cikkeket, hogy így a termelő méltányosabb árat kapjon. Az előbbi dinnyepéldára alkalmazva ez azt jelentené, hogy hiába árulja felvásárlási ár alatt a dinnyét a multicég, én mégis a drágább, a kistermelő által kínált dinnyét vásárolom meg, hogy ne menjen tönkre. Õrültség ez? Nem! Szolidaritás!
VI. Pál pápa gondolata nem utópia, hiszen hasonlót sikerrel alkalmazott Indiában Mahatma Gandhi. Nem vásárolták meg az angol gyarmatosítók sóját és textiláruit, hanem a tengervíz lepárlásával maguk állították elő a sót, maguk szőtték a szövetet. Egy karizmatikus vezetővel és nagy összefogással sikerült kivívni India függetlenségét.
A bátor és nem mindig kifizetődő cselekedetekhez persze fejlett identitástudat szükséges. Magyarságtudatom indítson arra, hogy védjem a hazai kistermelőket. Keresztény öntudatom indítson arra, hogy a szegények támogatásával Jézusnak szolgáljak. Mert Jézus mondta, hogy „amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40), Ámen! Verőcei Gábor/MK