ÉVKÖZI 27. VASÁRNAP, „C”-ÉV, 2004. OKTÓBER 3.

1. „Ne szégyellj tanúságot tenni!” (2Tim 1,8)
„Minden út Rómába vezet!” Az ismert szólás onnan ered, hogy a Forum Romanumon egy arany mérföldjelző állt, amelyhez az összes római út vezetett. Ennek közelében állt a hírhedt börtön, a Carcer Mamertinus, amely ma turistalátványosság. A hagyomány szerint Kr. u. 67-ben itt tartották fogva Szent Pált, bilincsbe verve, mint egy gonosztevőt (v. ö. 2Tim 1,16). Az idős, fáradt apostol Timóteushoz írt második levelében – melyből a szentleckét olvastuk – az egyedüllét miatt panaszkodik. Régi ismerősei közül többen – nyilván félelmükben – visszahúzódtak tőle. Az első bírósági tárgyaláson sem ügyvédje, sem mentő tanúja nem volt, senkinek sem volt bátorsága hozzá. „Első védekezésem alkalmával senki sem állt pártomra, mindenki cserbenhagyott” (2Tim 4,16). Az első és második tárgyalás között hosszabb szünet lehetett, ekkor fogalmazta meg ezt az utolsó levelét, amely végrendeletének tekinthető, mivel még ebben az évben lefejezték.
A fiatal Timóteus természeténél fogva félénk lehetett, s a nehézségek között elfoghatta a bátortalanság kísértése. A rendíthetetlen atyai jóbarát – Pál – ezért szükségét érezte bátorítani Timóteust. „Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, sem mellettem, aki érte fogoly vagyok” (2Tim 1,8). Pál emlékezteti legkedvesebb tanítványát a papszentelésben kapott kegyelemre, amely erőt és józanságot ad neki. Erre a józan bátorságra szüksége is lesz az üldözések közepette.
A másik dolog, amire felhívja tanítványa figyelmét, az a tanítás:
2. „Eszményed az az egészséges tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tőlem hallottál” (2Tim 1,13). Levelének utolsó fejezetében a fellépő tévtanokra utal, amelyek az újdonság érdekességével hatnak, és amelyek sokakat eltérítenek a keresztény közösségtől. „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják, de a meséket elfogadják” (2Tim 4,3-4).
Pál, aki a jó harcot megharcolta, a pályát végigfutotta, a hitet megtartotta, most végrendeletében arra kéri Timóteust, hogy „őrizze meg a rábízott kincset”. Az igaz tanítást kincsnek tartja, és ezt bízza most tanítványára.
3. Az erkölcsi szennyet csak igaz tanítással lehet lemosni.
Minden út Rómába vezet, Pál végső útja is Rómába vezetett, az arany mérföldjelzőhöz közel lévő börtönbe. Pál útja a Krisztus melletti tanúságtételhez vezetett. De a tanúságtételhez vezetett Timóteus útja is. Sőt a mi utunk is szükségszerűen a Jézus melletti tanúságtételhez vezet.
Korunkban nem csak a köztéri szobrokat és épületeket mocskolják össze falfirkákkal, de maga az ember is erkölcsileg beszennyeződött. Olyannyira, hogy ma már az egykor legnemesebb és legtisztább vetélkedést, a sportot is beszennyezték.
A festékszennyeződést speciális oldószerrel esetleg el lehet távolítani. Az erkölcsi szennyet azonban csak igaz tanítással lehet lemosni, és az igaz tanítás alapján álló tanúságtétellel. Minden más próbálkozás csak maszatolás lesz.
Szent Pál átadta Timóteusnak az igaz tanítást, mint kincset. Mi is megkaptuk ezt a kincset. Egyik legfontosabb feladatunk az életben ennek a kincsnek a továbbadása. Ha szívünkön viseljük családtagjaink egészséges testi-lelki állapotát, akkor nem csak egy pohár Hohes C-t adunk nekik, hanem hitünkről való mindennapos tanúságtételt is. Ámen. Verőcei Gábor/MK