Évközi 28. vasárnap „B” év, 2003. október 12.

1. „Valami még hiányzik belőled” (Mk 10,21) – mondta Jézus a gazdag ifjúnak, aki az örök élet elnyerése érdekében tanácsért fordult hozzá. Jézus azt tanácsolta, hogy adja el mindenét, ossza szét a szegényeknek, majd kövesse. Valljuk meg, hogy erre mi sem lennénk képesek. Tudunk ugyan olyan személyekről, akik ezt megtették (pl. Remete Szent Pál vagy Assisi Szent Ferenc), de ők a kivételes kevesek közé számítottak. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy Jézus radikális követelménye mindenkinek szól, vagy csak Jézus követőinek legszűkebb csoportjára vonatkozik. Könnyen hajlunk arra a megoldásra, hogy a vagyon szétosztása csak a kiválasztott keveseknek szól, mivel az evangéliumi történetben is csak ez az egyetlen ember kap ilyen felszólítást. A tanítványok oktatása azonban már mindenki számára érvényes következtetéseket tartalmaz. Jézus arra tanítja apostolait, hogy
2. a gazdagság a legveszedelmesebb akadályok közé tartozik az Isten országa felé vezető úton. „Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán”, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” A közmondásszerű állítás annak lehetetlenségét fejezi ki, hogy a gazdagok Isten országába jussanak. Gazdagság alatt azonban nem számértékben kifejezhető pénzösszegről van szó, hanem egyfajta magatartásról. A gazdagra ugyanis az a mentalitás jellemző legtöbbször, hogy úgy gondolja, neki senkire sincs szüksége a boldogsághoz: sem emberre, sem Istenre. A gazdag gondolkodására az önelégültség és a bezárkózás jellemző, vagyis az önzés.
Jézusnak a tevéről és a tű fokáról szóló radikális hasonlata erre a veszélyre hívja fel a figyelmünket, és ezért általános érvényű. Sajnos, még a vallásos ember is úgy gondolhatja, hogy a gazdagság több lehetőséget ad az örök boldogság elérésére. Azt hiszi, ha nem lennének anyagi gondjai, akkor még hitélete is kiegyensúlyozottabb, akadálytalanabb lenne. Azt hiszi, ha nem kellene annyi órán át megfeszítve dolgoznia a megélhetésért, akkor több ideje lenne a vallásgyakorlatra. Ez azonban csak matematikailag igaz. Tapasztaljuk, hogy a legvagyonosabb emberek a legritkábban vallásosak. Ha van kivétel – mint pl. Batthyány-Strattmann Boldog László –, akkor az csak akkor fordul elő, amikor a gazdag ember bizonyos belső függetlenséggel rendelkezik az anyagaik iránt. Amikor szíve nem a pénzen függ, hanem – mint a szentéletű szemorvos esetében – Isten és az embertárs szolgálatán.
Jézusnak a tevéről és a tű fokáról szóló radikális hasonlata erre a belső függetlenségre irányítja a figyelmünket. Az anyagiaktól való bizonyos belső függetlenség, belső szabadság nélkül ugyanis a vagyon legyőz bennünket, uralma alá hajt. Szent Josemaria Escrivá írja: „Függetlenítsd magad a világ javaitól. Szeresd és gyakorold a lelki szegénységet: elégedj meg azzal, ami egyszerű és mérsékletes életet biztosít. Másképp sohasem lesz belőled apostol” (Út 631.), továbbá: „Az igazi szegénység nem azt jelenti, hogy semmid se legyen, hanem azt, hogy független légy az anyagi javaktól. Ezért vannak szegények, akik valóban gazdagok… és fordítva.” (Út 632) Jézus a tevéről és a tű fokáról szóló nyilvánvaló túlzó hasonlatával tulajdonképpen azt akarja tanítani, hogy az anyagiaktól való belső függetlenség és szabadság nélkül nem jutunk be az Isten országába.
3. Csak a kegyelem!
Igen, de miként juthatunk el erre a belső függetlenségre? A tanítványok érezték, hogy erre a maguk erejéből képtelenek, ezért lemondóan kérdezik: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus válaszának első részében megerősíti szkepticizmusukat: „Embernek ez lehetetlen”, de utána hozzáteszi: „Istennek azonban nem.” Jézus válasza kifejti, hogy az ember teljesen az isteni kegyelemre utalt lény. Ez a kegyelem azonban elérhető mindazok számára, akik követik Jézust. Kövessük tehát Jézus tanítását, hogy kiérdemeljük azt a kegyelmet, amellyel eljutunk az anyagiaktól való belső függetlenségre. Így hárul el a legnagyobb akadály az Isten országa felé vezető úton. Ámen. Verőcei Gábor/MK