Évközi 29. vasárnap, missziós vasárnap, „B” év, 2003. október 19.

1. „Ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája” (Mk 10,44). Jézusnak tanítványaihoz intézett szavai különös megvilágításba kerülnek a mai napon, amikor megemlékezünk II. János Pál pápává választásának 25. évfordulójáról. Õ nem a maga akaratából kapta az elsőbbséget, primátust, hanem a bíborosok szavazatain keresztül Isten akarata mutatkozott meg. Õ, aki ma Róma városának és az egész földkerekségnek püspöke (episcopus Urbis et Orbis), legfőbb hatalmát nem zsarnokoskodásra használja, hanem mindenkinek a szolgálatára (vö. Mk 10,42).
Legfőbb pásztori szolgálatának mérhetetlen gazdagságából most csak egyik legjellemzőbb vonását említeném: Mária-tiszteletét. Mária iránti bizalmáról tanúskodik jelmondata, a „Totus Tuus”, az „egészen a tiéd, egészen Máriáé”, melyben egész élete benne foglaltatik. Az Átlépni a remény küszöbén című könyvében maga említi, hogy milyen nagy szerepet kapott már gyermekkorában a közeli lengyel zarándokhelyek felkeresése.
„Az odaérkező zarándokok végigjárják a Via Crucist, a keresztutat, amelyben az ember Mária által megtalálja a helyét Krisztus mellett.” (242. old.) Ebben a mondatban meglelhetjük II. János Pál pápa személyiségének titkát: ő olyan ember, aki Mária által megtalálta a helyét Krisztus mellett. Manapság, amikor oly sok ember frusztrálódik, amikor oly sokan rászedettnek és csalódottnak érzik magukat, felüdítő egy olyan emberre tekinteni, aki megtalálta a helyét. II. János Pál pápa Mária által megtalálta a helyét Krisztus mellett.
Érthető, hogy miért szentel néhány gondolatot minden fontos megnyilatkozásában Máriának. Érthető, hogy miért ajánlja a Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelében a Boldogságos Szűz Rózsafüzérének imádkozását. Azért, mert ő Mária által megtalálta a helyét Krisztus mellett, és szeretné, ha mások is megtalálnák helyüket Krisztus mellett. Az említett apostoli levelében írja: „A mai családok sok problémája, különösen a gazdaságilag fejlett társadalmakban, abból ered, hogy egyre nehezebb kapcsolatba kerülni a másikkal. Nem tudnak együtt lenni, s ha mégis, az együttlétet kitöltik a közösen nézett televízió képei. Újra közösen mondani a Rózsafüzért a családban azt jelenti, hogy egészen más képek kapnak helyet a mindennapi életben… a Megváltó és az Õ Szentséges Anyjának képe.” (41. p.)
Hálás szívvel köszönjük meg a szentatyának ezt a frusztráció elleni receptként is felfogható útmutatását, mellyel az egyház kincseiből újat és régit hozott elő (vö. Mt 13,52).
2. Missziós lelkülettel kell szolgálnunk az embereket! Mivel ma missziós vasárnap is van, szükséges erről is szólni. Ha manapság valaki missziós munkát akar végezni, nem kell egzotikus népeket felkeresnie, akik még nem hallottak Jézus tanításáról. Ma már többségben élnek körülöttünk azok, akikben negatív előítéletek élnek a kereszténységről. A több évtizedes vallásellenes nevelésnek köszönhetően is a mai kereszteletlen magyarok általában többet tudnak a kereszténység bűneiről, mint magáról Jézusról és tanításáról. E nem keresztények szemében a kereszténység túlhaladott, ósdi, hamis cikk. Meggyőződésük – mivel az inkább gyakorlati jellegű és nem filozófiai – aligha változtatható meg puszta érvekkel és tanítással. Meggyőződésük csak keresztény tanúságtétellel, vonzó keresztény élettel változtatható meg. Szent Péter apostol ezt írja: „az Isten akarata, hogy tetteitekkel némítsátok el az ostoba emberek tudatlanságát” (1 Pét 2,15).
A missziós lelkület azt jelenti, hogy a plébánia mint közösség tagjaként – és nem csellengő ritterként, lovagként – gyakorlati keresztény életemmel próbálom eloszlatni vallástalan környezetemben a kereszténységgel kapcsolatos előítéleteket, másrészt megerősítem a plébániai közösségemhez tartozó hittestvéreim hitét. Ámen. Verőcei Gábor/MK