ÉVKÖZI 30., MISSZIÓS VASÁRNAP, „C-ÉV, 2004. OKTÓBER 24.

1. A missziós munka emberi tényezője
A csepeli főposta ékessége az a freskó, melyet neves festőnk Szőnyi István alkotott mintegy 50 évvel ezelőtt. A monumentális mű a posta történetét ábrázolja, a postagalambtól, a lovas postakocsin keresztül az autóval bonyolított levélszállításig. Korunk vívmánya – az e-mail levelezés –értelemszerűen nem lehetett rajta a félszáz évvel ezelőtt készült freskón. A posta sokat fejlődött technikailag az utóbbi évtizedekben, de a pár hónappal ezelőtti „csőd”, amikor üzembe helyezték a legkorszerűbb budaörsi elosztó központot, de a csomagok és a levelek napokat késtek –, ráirányította a figyelmet az el nem hanyagolható emberi tényezőre. A legkorszerűbb technika sem tudja nélkülözni az embert.
Hasonlóképpen elmondhatjuk, hogy a missziós munka sem nélkülözheti az embert. A hithirdetés is rengeteget fejlődött. Az apostolok még csak gyalogszerrel – az apostolok lován – járták a világot, ma már a legkorszerűbb technikai eszközöket is felhasználjuk a hithirdetésben. De még az Internet sem teszi nélkülözhetővé az emberi szolgálatot. Az egyház missziós tevékenységéről szóló zsinati dekrétum (Ad gentes) így ír erről: „a keresztény közösség növekedéséhez különféle szolgáltatások szükségesek, melyeknek felkarolása és gondozása mindenkinek szívügye legyen: a papi, a diakónusi és a Kateketikai szolgálat, valamint a katolikus akció feladatai.” (15) Tehát nem csak arról van szó, hogy a missziós munka a papok feladata, hanem a katolikus akcióról is – mint pl. az esztergomi főegyházmegye missziós programja! – amelybe a világi hívek is bekapcsolódnak.
A missziós munkába, a katolikus akcióba való bekapcsolódást nem akadályozhatja meg a félelemkeltés. A közvéleményt befolyásoló tömegtájékoztatási eszközök és némely politikai erők olykor alaptalan vádakkal illetik az evangelizációt: restaurációt, keresztény kurzust, prozeletizmust kiáltanak a keresztényekre és egyoldalúan félremagyarázzák a pluralizmust és a toleranciát. Ezek az akciók fel akarják ébreszteni bennünk a félelmet, hogy elvegyék az Egyháztól azt a bátorságot és erőt, amelyet az evangélium hirdetésében tanúsít. Az Egyházat azonban nem lehet levéltárakban őrzött porosodó iratokba zárni, mert az Egyház „természeténél fogva missziós beállítottságú” (Ad gentes, 2).
2. A missziós munka kegyelmi tényezője
A missziós munkába, a katolikus akcióba azonban sok hívő nem tud bekapcsolódni, pl. kora vagy betegsége miatt. Ám ők sincsenek kizárva az evangelizáció munkájából, mivel van kegyelmi tényező is. Akinek nem nyílik alkalma a külső apostolkodásra, hálásan fogadja a szenvedést, mely lehetővé teszi, hogy kiegészítse testében azt, ami Krisztus szenvedéseiből hiányzik. (vö. Kol 1,24).
Az áldozathozatalban örök szép példa marad Lisieux-i Kis Szent Teréz, a missziók egyik védőszentje. Ez a mindössze 25 évet élt francia apáca soha nem járt idegen, missziós országban, bár nagyon szeretett volna hithirdető lenni. De ehelyett imádkozott és szenvedett a missziókért. Szent Teréz súlyos tüdőbajban szenvedett. Engedelmességből a halálos betegség fáradságával is sétált. Elmondta, hogy az ad neki erőt a sétáláshoz, hogy felajánlja ezt a szenvedését egy misszionáriusért, aki talán éppen nagyon ki van fáradva a fárasztó missziós útja miatt. Máskor drága orvosságokat kellett bevennie, amelyekről tudta, hogy teljesen feleslegesek, hiszen a tüdőbaja gyógyíthatatlan. De azokra a misszionáriusokra gondolt, akiknek sem idejük, sem pénzük nincs arra, hogy magukat gyógyíttassák, és őérettük bevette a gyógyszert. Vagy amikor lázas betegségében szomjúság gyötörte, ezt is felajánlotta a missziók ügyéért. Teréz kis dolgokban mutatta meg szeretetét Isten, és az Õ ügye iránt. A jövő heti pénzadományokon kívül mi is mutassuk ki szeretetünket Isten ügye iránt, akár egy akcióba való bekapcsolódásunkkal, akár a szenvedés felajánlásával. Ámen. Verőcei Gábor/MK