ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP, „C”-ÉV, 2004. OKTÓBER 31.

1. A környezet meghatározó szerepe
Nem csak a gyümölcs- és zöldségfogyasztásra buzdító reklámokból, de saját tapasztalatainkból is tudhatjuk, hogy a magyar gyümölcsöknek és zöldségeknek nincs párja. Szakácsok mondják, hogy a holland hagyma nem ér fel a makói hagymával. Mediterrán országokban élő magyarok ínyenc csemegeként fogyasztják a Magyarországról hozott gyümölcsöt, és nem csak nosztalgiából teszik, hanem mert jobb íze van a magyar kajszinak, mint a délvidéki sárgabaracknak. Mitől van ez az eltérés? A kedvező magyarországi mikroklímától. A környezetnek meghatározó szerepe van minden élő szervezetre.
Az ember életében is fontos tényező a környezet. Más az alföldi ember és más a pesti. Az alföldi születésű Petőfi Sándor kissé ironikusan írt verset A boldog pestiekről, akikkel nem tudott azonosulni.
Az ember jórészt azzá válik, amivé környezete teszi. A mai európai ember – ezen belül a magyar is – egy olyan környezetben él, melynek légkörét, „klímáját” a tudomány, a technika és a pénz kultusza irányítja. A mai Európában a kereszténységet az „esztétikum” kategóriájába sorolják, azaz azt mondják: ha valakinek éppen ez tetszik, ám éljen úgy, végtére is pluralista társadalomban élünk. Ez a pluralista társadalom ugyanakkor igen rossz szemekkel néz a katolicizmusra, mivel – úgymond – a katolikus vallás a maga dogmáival és kötelező gyakorlataival kényszerítő erőként lép fel. A kényszer pedig vörös posztó a liberalizmus szemében. Mindenesetre a jól hangzó liberális szólamok kellően el tudják takarni azt a szándékot, hogy itt egy új – a kereszténységet helyettesítő – vallás jött létre, melynek alapvető háromsága a tudomány-technika-pénz; vallási rítusa pedig a fogyasztás felpörgetése pl. a plázázás „áhítatgyakorlatával”.
2. Zakeus története azonban arról szól. Hogy az ember belebetegedhetik a társadalomba, mintha csak poshadt gyümölcsöt fogyasztana. Hiába dúskál a tudomány-technika-pénz jótéteményeiben, belső üresség és gyöngeség gyötörheti és megromlik az emberekkel való kapcsolata. Zakeus annak az embernek a típusa, akinek identitása megbomlott, élete céltalanná vált.
Zakeus alacsony termetű volt (Lk 19,3), és kicsinysége miatt nem láthatta Jézust. A történetet misztikusa is magyarázhatjuk, mint pl. Tiszteletreméltó Béda egyházdoktor (VIII. század), aki szerint a földi dolgokkal való foglalkozás lenyom és kicsivé tesz. Valóban, a fogyasztás szenvedélye képes lelkileg kicsivé tenni. A lelkileg alacsony ember pedig képtelen föltekinteni és fölfedezni Jézust. De előfordulhat, mint Zakeus esetében is, hogy valaki a lelki kicsinységnek és ürességnek olyan mély gödrébe esett, hogy megpróbál kikapaszkodni. Zakeus felmászott egy fügefára, de erre nem Jézus kényszerítette, hanem saját belső igénye. Zakeus ki akart gyógyulni céltalan életéből, s Jézus – mint jó orvos – hozzásegítette: megszállt a fővámos házában (Lk 19,5).
A jerikói fővámost meglátogat Jézust heves támadások érték az akkori társadalmi szokások átlépése miatt. Egy magára adó farizeus szóba sem állt egy bűnössel; a vámos pedig foglalkozása miatt bűnösnek számított. Jézus azonban nem bíráskodni jött, hanem gyógyítani. Egy orvosnak pedig – miként Aranyszájú Szent János írja – el kell viselnie a beteget és annak kirohanásait ahhoz, hogy orvosságot adhasson.
Jézus egyházát is érik kirohanások, de ez nem számít, csak a beteg. A lelkileg beteg társadalom lelkileg beteg egyedeket hoz létre, mert a környezete, a klíma hatással van minden élő szervezetre. Viszont az az ember, aki fölül tud emelkedni korunk tömegpszichózisán, és Jézus egyházának mikroklímájába helyezi magát, az „élvezhetőbb” lesz, a tömegtől eltérő lesz, egyszóval: más! Ámen. Verőcei Gábor/MK