Évközi 32. vasárnap, 2002. november 10.

1. A menyegzőről szóló példabeszéd figyelmeztetés
Szeptember végén a Legfelsőbb Bíróság II. fokon ítélkezett Ambrus Attila – a whiskys – rabló felett, aki mintegy félszáz bűncselekményben vett részt. A fegyveres rabló az ítélethozatal előtt úgy nyilatkozott, hogy ő szeretne megjavulni, de ehhez az is szükséges, hogy a bíróság csökkentse az I. fokon kiszabott 15 éves börtönbüntetését. Ha viszont a bíróság javíthatatlannak tartja, akkor ne kíméljék őt. Ezek után a bíróság jogerősen 17 év börtönre súlyosbította a büntetését.
A whiskys rabló nyilatkozatából kiderül, hogy egy alapvető tévedésben élt: azt hitte, hogy a piacon van, ahol alkudozni lehet; holott a bíróságon volt, ahol nem az ügyfél diktál, hanem a bíró.
Ez a történet igazolja, hogy mennyire komolyan kell venni a tíz szűzről szóló jézusi példabeszéd tanítását.
A példabeszéd arról szól, hogy az élete végén minden ember találkozik az Úr Jézussal, aki itt a vőlegény alakjában jelenik meg. Feltűnő, hogy a vőlegény milyen keményen, sőt, szinte könyörtelenül bánik az öt felkészületlen szűzzel, akik nem gondoskodtak olajról. Kizárja őket, és azt mondja: „Nem ismerlek titeket” (Mt 25,12). Képtelennek tartjuk, hogy ilyesmi egy menyegzőn megtörténhet. Ne felejtsük azonban, hogy itt a menyegző csak egy példázat, amely a halálunk után Istennel való találkozásunk metaforája. A példabeszéd célja, hogy felkészítsen a végső találkozásra, mely ítélkezés is lesz. Jézus nem akarja, hogy bárkit készületlenül érjen az elszámolás pillanata. Egyértelművé akarja tenni, hogy a végső pillanatban nem lesz lehetőség a piaci alkudozásra, hanem vállalni kell a megérdemelt büntetést. Van azonban lehetőség a büntetés elkerülésére: az okos szüzekhez hasonlóan előrelátónak, bölcsnek kell lenni, előre kell gondoskodni a menyegzőre való bejutásról. Hogyan? Isten akarata szerinti erényes élettel. De
2. vajon eljut ez a jézusi figyelmeztetés ma minden emberhez? Nyilvánvalóan nem. Nemcsak azért, mert egész generációk maradnak távol a vallásos oktatástól és neveléstől, hanem azért is, mert a mai világban az erkölcstelenség és az erkölcs nélküliség lett a sikkes.
Ki óvja meg a gyermekeket a televízió obszcén, ocsmány jellegű műsoraitól, a humornak mondott mételyezéstől, ha már a szülő sem lát abban semmi erkölcsrombolót?
Kitől tanuljon a gyermek értékrendet, ha a szülő értékrendje a fogyasztói társadalom pénzistenét szolgálja, és egyedüli életcélja a materiális javak halmozása?
Kire nézzen fel a gyermek, hogy magasabb életeszményt szerezzen, ha maga körül csak a konzumidiotizmust érzékeli?
A szülők jó része ma nem tölti be feladatát, hogy elhárítsa a káros hatásokat, őrködjön az igazi értékek felett, és hogy jó példát adjon. Ennek okát Szent Pál kemény szavaival így jelölhetjük meg: „Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe.” (Róm 1,28) A pogány római társadalom romlott eszű tagjai megelégedtek a „panem et circenses”, a kenyeret és cirkuszi játékokat követelő élet ideájával. A mai viszonyok között ezt az életideált így fogalmazhatjuk meg: kenyeret és bulit. Aki ezt biztosítja, azt dicsőítik, mint egykor a római császárokat. A materiális javak bűvöletében nem is gondolnak a Jézussal való találkozásra. Hasonlítanak az öt balga szűzre, akik gondtalanul alszanak. Az alvás itt a nemtörődömség és a megvetés mutatója. Félő, hogy az ilyen ember a vőlegény helyett a könyörtelen bíróval találkozik, aki azt mondja: „Nem ismerlek titeket!” Félő, hogy akkor már későn ismeri fel mulasztását és hiába próbál alkudozni – a whiskyshez hasonlóan –, mert az örök Bíró nem piaci árus.
Aki viszont megfogadva a példabeszéd figyelmeztetését, készenlétben éli életét, az a Vőlegénnyel is fog találkozni, és bejut a menyegzőre. Verőcei Gábor/MK