ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP, „C” ÉV, 2004. NOVEMBER 14.
Hazai – 2004. november 8., hétfő | 11:15
1. „Kő kövön nem marad, mindent lerombolnak”(Lk 21,6) Jézusnak a jeruzsálemi templom totális pusztulását megjövendölő szavai minden bizonnyal sokkolóan hatottak tanítványaira, két oknál fogva is. Egyrészt a templomépület komplexuma hatalmas kövekből épült, mely az örökkévalóságot jelképezte az apostolok szemében. Ilyen kövekből épültek fel a szíriai Baalbek (Heliopolis) templomai, ahol még ma is látni lehet 10x6x4 méter méretű köveket. A tanítványok tehát – mint minden zsidó ember – hihetetlen büszkeséggel nézte a templomot. Jézus mégis azt mondja nekik: kő kövön nem marad itt. Elképzelhetjük tanítványainak elképedését, másrészt talán botránkozását is, hiszen minden zsidó ember úgy gondolta, hogy ez az épület Isten háza, így Isten maga is védelmezi hajlékát. Akkor úgy gondolkodtak, hogy aki a templom ellen beszél, az Isten ellen beszél.
Egyszóval lehetetlennek tűnt a jeruzsálemi templom pusztulása. De egy korabeli zsidó történetíró – Josephus Flavius – könyvéből tudjuk, hogy a jövendölés néhány évtized múlva bekövetkezett. 70-ben a templomot a római hadsereg elpusztította, és ezt a pusztítást Flavius tanúként nézte végig. Valóban kő kövön nem maradt.
Az apostolok kérik Jézust, mondja meg, mikor lesz ez, és milyen előjelei lesznek. Jézus Jeruzsálem pusztulásának előjeleiként háborúkról, éhínségről, földrengésről és ragályos betegségekről szól. Ezek is bekövetkeztek Jézus halála után nem sokkal. Az I. sz. közepe táján a Római Birodalomban mindenféle háborúk voltak; számos földrengés pusztított Kis-Ázsiában és a görög szigeteken; Rómában a pestis 30 ezer áldozatot követelt; Palesztinában 45 körül éhínség volt (ApCsel 11,28). Jézus a keresztények üldözéséről is jövendölt, s tudjuk, ez is bekövetkezett.
2. Jézus nem szorongást akar kiváltani, hanem készenlétet
Megkérdezhetjük: miért mondta el Jézus mindezt? Nem lett volna jobb, ha ezt a tudást megtartja magának? Mi magunk is azt szoktuk mondani, hogy jobb, ha az ember nem tudja, mi vár még rá az életben. De vegyünk egy példát a hadviselésből. Korábbi háborúkban megtörtént, hogy a katonáknak nem mondtak semmit a rájuk váró veszélyekről, hanem kiosztottak bőséges mennyiségű rumot vagy pálinkát, és az italtól mámoros katonákat kihajtották a golyózáporba, mint az állatot a vágóhídra. Ezzel szemben a manapság szokásos kommandó-akcióknál részletesen elmagyarázzák a katonáknak a feladatot, annak minden veszélyével és eshetőségével együtt, és ezután kezdik meg az akciót, nem alkoholgőzben, hanem színjózanul. Igaz a háború semmilyen formájában sem jó, de relatíve mégis ez utóbbi bizonyul emberibbnek. A parancsnok nem azért mondja el a veszélyeket a katonáknak, hogy kedélybeteggé tegye őket, hanem, hogy felkészítse a veszélyekre.
Amikor Jézus apokaliptikus katasztrófák képét idézi fel, nem szorongást, vagy kétségbeesést akar felébreszteni, nem az emberek életkedvét akarja elvenni, hanem éppen erőssé akar tenni, hogy ki tudjunk tartani a legnagyobb megpróbáltatások között is. A szenvedésekről úgy beszél, hogy a hívő fel tudja ismerni még a félelmet ébresztő valóság mögött is az Isten jelenlétét. Ezért mondja: „egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről” (Lk 21,18).
Jézus ki akarta mozdítani tanítványait a biztonságtudatukból, amelyet a templom hatalmas kövei láttán tapasztalt bennük. Bennünket is ki akar mozdítani biztonságtudatunkból, melyet a technika és az orvostudomány fejlettsége, vagy politikusok magabiztos kijelentései keltenek – pl., hogy hazánkat nem fenyegeti terrorizmus. A tévé híradásaiból értesülünk ugyan tragédiákról, de úgy gondoljuk, az messze van tőlünk. Az erkölcsi válságot is tapasztaljuk, de nem gondolunk bele ennek később bekövetkező társadalmi hatásába. Összességében azok, akik csak az orrukig néznek, nem látnak okot a változtatásra életvitelükben. Jézus nem ijesztgetni akar a világ végével, hanem mintegy „távcsövet” ad a kezünkbe, hogy a földi láthatáron túlra is tekintsünk. Jézus azt kívánja, hogy az örök élet világánál mérlegeljük jelen állapotunkat, erkölcsi életünket, s ha szükséges korrigáljuk azt. Ámen. Verőcei Gábor/MK