Farkas Editre emlékeztek

A Szociális Missziótársulat a századelő katolikus nőmozgalmaiból, a Nővédő Egyesületből és a Patronázs Egyesületből nőtt ki. Az alapító Farkas Edit – Prohászka Ottokár korszerű szociális útmutatása nyomán – felismerte, hogy a polgári társadalomban megváltozott a nők helye és szerepe, s a problémák megoldására már nem elégségesek a hagyományos jótékonykodási eszközök. Ehhez már a nőkérdéssel foglalkozó, képzett és hivatásos testvérek közössége szükséges: ez lett a Szociális Missziótársulat.

Az 1908-ban alakult társulat első anyaháza Szikszón létesült, majd 1913-ban Budapestre költözött. A közösség lelkigyakorlatokat szervezett, szociális és vezetőképző tanfolyamokat tartott, sajtója, könyvkiadása volt. Missziósházakat, iskolákat, napköziotthonokat, népkonyhákat, árvaházakat működtetett. Országos szervezőmunkát végzett a katolikus nők között, akiket asszonyszövetségekbe, ifjúságcsoportokba, kistestvér-mozgalomba tömörített. 1932-ben a Missziótársulat végleges egyházi jóváhagyást nyert.

A közösség létszáma rohamosan nőtt, a szervezőmunka kiszélesült a kerületi, helyi szervezetekre. Megerősödtek az asszonyszövetségek, a kistestvér-mozgalmak és menhelymunkák, a kórház- és fogházmissziók, a gyármisszió pedig mint új forma jelentkezett. A társulat még fokozottabban az ifjúság felé fordult, és egyre jobban hangsúlyozta a világi keresztények szerepét. A szerzetesrendek feloszlatásakor a Missziótársulatot is érintette a szétszóratás.

1990-ben Mogyorósi Erzsébet Józsa és Mózes Emma Ancilla nővérek vezetésével megkezdődött a közösségi élet. A Kis-Sváb-hegyi hitéleti központban egyetemi kollégiumot nyitottak. Kültagok segítségével jött létre Szikszón a Bethánia Óvoda, valamint Keszthelyen a Farkas Edith Szakiskola. Időskorúak részére két tartós bentlakásos ápoló-gondozó otthont létesítettek: Szikszón a Bethánia Szeretetotthont, Budapesten a Farkas Edithről nevezettet. Jelenleg száz világi dolgozóval és kültagjainkkal háromszáz ellátottról gondoskodnak.

Magyar Kurír