…Federics Róbertet, Egerszalók egyik főszervezőjét az idei találkozóról

– Hogyan néz ki Egerszalók szervezőcsapata?
– Kezdetben Domán Feri atya egerszalóki plébános és Kerényi atya budapesti önkéntes csapata végezte a munkát. Feri atya 2000-ben Miskolcra került, így Miskolc és Budapest, vagyis Telek Zoli csapata szervezte a találkozót, Eger pedig valahogy kimaradt belőle. 2001-ben, amikor az Ifjúsági Iroda hivatalosan is elindult, már elképzelhetetlen volt, hogy Eger ne vegyen részt valamilyen szinten a szervezésben. Én akkor lettem az ifjúsági iroda vezetője, és akkor szerveztük az első önkéntes csapatunkat, amelyet félig-meddig Linczenbold Levente atya verbuvált a római Ifjúsági Világtalálkozó résztvevői listája alapján, igazában ebből alakult ki az ifjúsági iroda önkéntes csapata. Így most gyakorlatilag két lábon áll a találkozó: Telek Zoli mint főszervező és csapata, és az egri Főegyházmegyei Ifjúsági Iroda. De mindkettőnek egyforma súlya van, és a hét év alatt hála Istennek sosem rivalizáltunk vagy vitatkoztunk, hogy ki dolgozik többet. Mindenki beleteszi a magáét, és ha már Egerhez Egerszalók olyan közel van, hogy szinte át is lehet sétálni, örülünk annak, hogy végre az egriek és az Eger környékiek is magukénak tudhatják ezt a találkozót.

– Mennyit kell készülni a találkozóra?
– A szervezés mindig előző év őszén kezdődik, amikor kiértékeljük a nyári találkozót, és nagyjából felvázoljuk a következő év alapkoncepcióját. Elsősorban a stratégiailag legfontosabb kérdéseket értékeljük, hogy az adott évben beváltak vagy nem, és akkor ott eldől, hogy a következő évben ezen a területen hogyan lehetne változtatni. A konkrét, gyakorlati munka február-március környékén kezdődik, a plakát, a szóróanyag tervezésével, az előadók meghívásával és sorolhatnám.

– Hány önkéntes segít Egerszalókon?
– Budapestről Telek Zoli körülbelül 20 iskolást hozott, Egerből pedig 40 önkéntest hoztunk. Idén volt először, hogy meg kellett húznunk a határt, hiszen egyre többen szeretnének önkénteskedni Szalókon. Tavaly nem húztuk meg a határt, és olyan sok önkéntesünk lett a végén, hogy már nagyon nehéz volt kontrollálni. Ezért úgy döntöttem, hogy 40 főnél meghúzom az egri önkéntesek számát. Egy ilyen méretű rendezvényhez azért kell ennyi, mert nagyon sok olyan munka van, amihez sok kéz kell. Az önkéntesek megszervezése is nagy munka, hiszen nem elég csupán összegyűjteni őket. De azért, hogy a szervezés ne fulladjon káoszba és ne legyen fejetlenség, a találkozó hetében minden nap összeültünk velük a templomban, imádkoztunk, kiértékeltük az elmúlt napot, és megterveztük a következő teendőket. Ha csak az önkénteseket kellene szerveznünk öt napig, az is elég lenne, nélkülük viszont nem tudnánk lebonyolítani ezt a találkozót, mert nagyon összetett feladatok vannak, és ehhez olyan emberek kellenek, akik odaadóak, önként vállalják, hogy öt napig izzadni és dolgozni fognak másokért, keveset alszanak stb. De a Jóisten mindig ideirányítja ezeket a fiatalokat, és nagyon örülünk nekik. Szalók vonzza az önkénteseket, de sokan meg is maradnak nálunk, ha megismerik az ifjúsági irodát, és utána rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, más rendezvényeken is szívesen segítenek.

– Egerszalók számokban…
– Egerszalók: 25, Lajos atya: 80, Sillye Jenő: 60, hőmérséklet: 38… Komolyabbra fordítva a szót, úgy tűnik, hogy a hőség a jelentkezők létszámát kicsit megkurtította, de nem szégyenkezünk, mert 1500 regisztrált résztvevőnk volt. Valószínűleg többen voltunk, mert a szentmisére a környékről is sokan jönnek. Azt mondanám, hogy idén 1500 és 1800 közötti létszám volt. A hőség ellenére ez tényleg dicséretes, hiszen Magyarországon még soha nem mértek akkora meleget, mint ezen a héten. Hála Istennek nem voltak komolyabb rosszullétek, viszont biztos, hogy sokan meggondolták, hogy eljöjjenek-e. Az internetes közvetítésünk nézettebb volt, mint tavaly, akkor 20 és 30 között volt az adást egyszerre nézők száma, idén pedig már a 60-at is meghaladta. Reméljük, jövőre még többen fogják nézni.

– Mint a találkozó egyik főszervezője, hogyan látod Egerszalók jövőjét?
– Nekünk, rendezőknek most elsősorban az a felelősségünk, hogy a gyökereket tiszteletben tartva és azokra támaszkodva megőrizzük ennek a találkozónak a lelkigyakorlat-jellegét. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy kicsit hasonlítson egy könnyedebb fesztiválhoz. Ezt a kettőt úgy kell ötvözni, hogy a fiatalnak Egerszalók ne egy ötnapos keresztény szigetet, hanem lelki feltöltődést jelentsen. Mivel ezt már régen felismertük, azt gondolom, ez sikerülni fog. A másik dolog, amire törekszünk, hogy Egerszalók az országban ismertebb és elismertebb legyen. Idén először volt országos plakátkampány, sokan telefonáltak, érdeklődtek, akik még egyáltalán nem hallottak a rendezvényről. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága már jó pár éve országossá nyilvánította a találkozót, de azt gondolom, hogy ez önmagában még nem sokat jelent: tennünk is kell azért, hogy országosan is ismertté váljon. Én ebben látom Egerszalók jövőjét. A stabil 1500–2000 fős létszám minden évben megvan, de nem ez a cél. Nem célunk az, hogy minél többen jöjjenek. A tábor ennyit kényelmesen elbír, többet is tudnánk fogadni, de azt gondolom, hogy nem ez az elsőrendű célunk, hanem az, hogy az emberek tudják, mit jelent Szalók. Az egri Főegyházmegyei Ifjúsági Irodára biztosan mindig számíthat a rendezvény, az a tapasztalat, gyakorlat és egyéb infrastruktúra, ami nálunk Szalókért kialakult, rendelkezésre fog állni a jövőben is. Ha csak az Egri Főegyházmegyén, az ifjúsági irodán, az önkénteseken múlik, akkor Szalók virágozni fog…

Horánszky Anna/Magyar Kurír