A fehérvári hívek közös körmenetben ünnepeltek

A főpásztor szentbeszédében az ünnep ószövetségi előképeit emelte ki. A választott nép életében felejthetetlen volt a negyvenéves pusztai vándorlás emléke. A nélkülözések, és megpróbáltatások közepette  azonban megtanultak Istenre tekinteni, Isten szavát, Igéjét mindennél többre becsülni. Az éhség próbatétel volt a nép számára, azonban Isten gondoskodott róluk. A manna az égből szállott kenyér, így lett az Oltáriszentség előképe. Beszédében a főpásztor arra szólított fel: vizsgáljuk meg, a mi életünkben milyen helyet foglal el az Oltáriszentség. Valóban úgy tekintünk-e rá, mint az Istennel való találkozásra, ahonnan erőt meríthetünk, vagy a közömbösség jellemzi katolikus hitünk központi eseményét. Hiszünk-e abban, hogy Isten az Ő egyszülött Fiát, adta értünk. Emlékezzünk arra, hogy Jézust felemelték, ahogyan Mózes a rézkígyót, hogy aki felnéz rá és hisz, annak ne kelljen meghalnia, örök kárhozatra mennie, hanem örökké élete legyen.

A püspök végül azt kívánta, a földi élet vándorútjának megpróbáltatásai bennünket is tanítsanak meg arra, hogy tekintetünket, szívünket Isten felé emeljük, és örömmel éljünk tanúságtevő krisztusi életet.

A szentmise után a megyéspüspök vezetésével körmenetben vitték az Oltáriszentséget Fehérvár egykori szakrális központját bejárva. A kisgyermekek virágszirmokat szórtak, a papok, a ministránsok és a hívek imádsággal, énekkel kísérték az oltárokká alakított templomajtókhoz és a Püspöki Palota bejáratához a szentséget. Az egyházközségek képviselői zászlókkal vonultak a feldíszített oltárokhoz. A püspök a körbehordozott Oltáriszentséggel a négy égtáj felé mutatva megáldotta a fehérvári polgárokat és az egész világot.

Fotó: Berta Gábor

Az eseményről készült videó megnézhető Videó-rovatunkban.

Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír