A fekvő Jézus-szobor – 2009. július 3.

Álló helyzetben karját kitárja. Így fekvő helyzetben különös látvány, úgy néz ki, mintha valami hatalmas tárgyat tartana. Pl. a világot. Aláfeküdt a világnak, hogy ne zuhanjon. Attól biztosan nem fél, hogy összenyomná őt, hiszen a Nagypénteket is legyőzte. Látszólag győzött rajta a világ, aztán Húsvétvasárnap kiderült, hogy mégse.

Jézus előre nyújtja karjait. Nem azért, hogy hátráljon, hanem azért, hogy mindenkit átöleljen. Érdekes, hogy a két mozdulat között alig van különbség, jóformán csak az, hogy miként tartjuk a kezünket. A keresztény ember Jézus kinyújtott karja. Sőt, az is előfordul, hogy a világ minket is kifektet. Ezerféle okból, de egyik sem kényelmes. Állva és fekve is éljünk úgy, hogy Mesterünk jusson eszébe az embereknek rólunk.

Sánta János