Gasztonyi László helyi nagyvállalkozó, a Lebó Ferenc által készített, mintegy két és fél méteres mű adományozója elmondta: akkor merült fel a szoborállítás gondolata, amikor a nyáron a közelben avatott Szent László-emlékalkotásnak kerestek helyet.
- Győr mindig tisztelettel adózott nagyjai előtt – jegyezte meg, hozzátéve, hogy a szobor azt az empátiát hivatott megjeleníteni a ma szemlélője előtt is, amiben Boldog Apor Vilmos nagysága rejlett. Emlékeztetett arra, hogy a püspök számos egyházi feladata mellett mindig kiállt a szűkölködők, az üldözöttek mellett.
Az 1945-ben a Püspökvárba menekült asszonyok védelmezése közben egy szovjet katona által halálosan megsebesített püspök boldoggá avatási eljárása ugyan kevéssel elhunyta után megkezdődött, a történelem forgataga miatt azonban bő fél évszázadon át tartott, és napra pontosan 15 esztendeje zárult le – tette hozzá.
- Önmagunk megtalálásának legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában – idézte Mahátma Gandhi gondolatát Borkai Zsolt győri polgármester, az önzetlen segítségnyújtás és szeretet megjelenítőjeként említve a néhai püspököt, akinek élete azt jelképezi: nem az a fontos, mennyit élünk, hanem hogy ez idő alatt mit viszünk véghez.
Széles Sándor megyei kormánymegbízott a jóság és a szeretet pásztorának nevezte beszédében Boldog Apor Vilmost, felidézve jelmondatát: „a kereszt erősíti a szelídet és szelídíti az erőset”.
Mint mondta, a püspök nemcsak tudott választani helyes és helytelen között, de tudott e döntése szellemében élni, példája pedig „arra int minket, hogy ne féljünk: egyetlen bárány sem veszhet el”.
Az alkotást Alberto Bottari de Castello érsek, apostoli nuncius áldotta meg, majd a mintegy kétszáz fős tömeg a szomszédos bazilikában szentmisén vett részt.
MTI/Magyar Kurír
kép: Győrplusz.hu