
Erdő Péter az evangéliumi szakasz (Mk 10,46-52) elemzése után Mindszentyt József érdemeit méltatta. Emlékeztetett rá, hogy a hercegprímást Felsőpetényben tartották házi őrizetben, és csak október 30-án mentek érte, addig nem is tudott olyan sokat az eseményekről. Viszont nem próbált kitörni vagy megszökni, mások mentek érte, hogy kiszabadítsák. „A felsőpetényieknek, akik körülállják fogva tartásának helyét, megmutatja azt a két képet, amelyet magánál őriz, és amely számára a legértékesebb a világon: a Szentatya és édesanyja képét. Azaz tudatja az emberekkel, hogy Egyházához és népéhez hűséges marad. És ez az, amit mindig tisztelhetünk benne” – fogalmazott Erdő Péter. Megjegyezte, erre figyelmeztet bennünket Mindszenty esztergomi sírján a felirat: Devictus vincit – Legyőzetve győz. A bíboros emlékeztetett arra is: négy nap múlva újra elvesztette szabadságát a magyar főpap.
Mint mondta, Mindszenty József „ezekben a súlyos napokban készséges, felelősségét átérző, az isteni gondviselés művét megrendülten szemlélő emberként jelenik meg előttünk, nem pedig szervezőként vagy politikusként, az események főszereplőjeként. Sőt, helyzetéből adódóan leginkább csak annyit tehet, hogy együtt örül, reménykedik és együtt szenved népével, és az Istenbe vetett bizalmáról tesz tanúságot. Azután megint hosszú hallgatás és elzártság évei következnek, az amerikai követség, majd a külföld” – idézte fel az érsek.
Erdő Péter bíboros szentbeszéde Dokumentum rovatunkban olvasható.
A szentmise után Kovács Péter pogármester leplezte le Mindszenty József első budapesti köztéri köztéri szobrát.
Magyar Kurír
Kép: Esztergom-Budapesti érsekség honlapja