A feltámadás nem érdem, hanem tény – 2010. április 12.

Hazai – 2010. április 12., hétfő | 7:30

Ha a feltámadásról hallunk, általában mennyei dicsőség jut eszünkbe, és azt gondoljuk, hogy csak azok támadnak fel, akik a mennyországba jutnak. Pedig nem így van.

Azok is feltámadnak, akik a pokolra kerülnek. János evangéliuma beszél erről. A feltámadás nem valami különleges kitüntetés, hanem egyenes folytatása emberlétünknek, amely nem zárul le a halállal. Feltámad a sarki zöldséges, a vérszívó diktátor, a tőzsde-emlőkön élő bróker, a tamil lázadó és az afrikai éhező.

Mindenki feltámad, az is, akinek ez életében nem jutott eszébe. A feltámadás mélyebb dolog, mint hogy aktuálisan hol és hogyan élünk ezen a bolygón. Aki megfogant, fel is támad. Nem az a kérdés, hogy van-e feltámadás, hanem az, hogy milyen életre támad fel az ember. Mivel Isten szabadnak teremtett bennünket, voltaképpen arra támadunk fel, amit ebben a világban elkészítettünk magunknak.

Nemcsak csillagászati szempontból igaz, hogy Isten felkelti napját jókra és gonoszokra, hanem teológiai vonalon is. Jézus, mint az Örök Nap világít a magukba zuhant, azaz elkárhozott személyeknek is, s ők éppen attól gyötrődnek, hogy ezzel a fénnyel már nem tudnak mit kezdeni.

Sánta János

kép: Giotto di Bondone: Utolsó ítélet Készült: 1306 Freskó Cappella Scrovegni (Arena Chapel), Padua