A férfiak a túlburjánzott növényzettől szabadították meg a sírhelyeket, az asszonyok pedig a XVIII-XIX. századbeli, mészkőből készült sírköveket tisztították meg a szennyeződéstől, majd mésszel fehérre festették a sírtáblákat, melyek a mai napig megőrizték formájukat, díszítéseiket, eredeti gótbetűs német nyelvű felirataikat.
Az ótemetőben a faluba 1785-86-ban a német Württemberg tartományból az akkor néptelen Kirwai-völgybe telepített svábok földi maradványai nyugszanak. A legrégebbi síremlékeket az 1821-es évtől kezdődően találjuk, s ez időtől nyomon követhető a temetkezési szokások változása. Láthatjuk, hogyan alakultak a sírkövek formái, a római katolikus temetkezés sírfeliratai, melyek által betekinthetünk az egykori sváb paraszti élet részleteibe is.
Máriahalom lakói kezdeményezték a temető gazdátlan sírjainak örökbefogadási lehetőségét, mely azt jelenti, hogy ha a falu lakossága önkéntes alapon felvállalja e műemlék-temető gondozását, részben megoldódik a több évszázados síremlékek gondozása, állagmegóvása – tájékoztatta szerkesztőségünket Karádi Szilvia. Emellett azonban mielőbb szükség volna a temető ritkaságnak számító sírköveinek restaurálására és műemlékké nyilvánítására.
Magyar Kurír