Nagyböjtben, hamvazószerda és nagyszombat között a katolikus templomokban egyszerű, általában violaszínű lepellel takarják le a főoltárokat. Ennek előzménye a középkorban a nagyböjt ötödik vasárnapja vagy feketevasárnap alkalmából a teljes szentélyt eltakaró lepel volt, melyre Krisztus szenvedésének ábrázolásait festették.
Szilárdfy Zoltán pap és művészettörténész gyűjtése nyomán tudjuk, hogy a Kárpát-medencében igen kevés történeti böjti lepel maradt fenn. Ezek egyike a székesfehérvári püspöki székesegyház nagyböjti leple, melyet szignója alapján egy Hudeczek nevű festő készített 1891-ben. A több mint 100 éves lepel az évenkénti használat során 2011-re kritikus állapotba került, megmentése nem tűrt halasztást.
A Belvárosi Egyházközség és az Egyházmegyei Hivatal finanszírozásában Juhász István festő-restaurátor művész, a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezető főrestaurátora kilenc hónapnyi munkával állította vissza a ritka műtárgy eredeti szépségét. A 3,8 m x 8 m méretű lepel restaurálásához speciális eljárás kidolgozására volt szükség, ami komoly kihívás elé állította a szakembert. A restaurálás során állagmegőrzési kezelést, konzerválást is végeztek, ami a következő legalább száz évre biztosítja Székesfehérvár egy ritka történeti értékének megmaradását.
Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír