A felvidéki Imakilenced utolsó állomása

Az imakilenced keretében havonta mindig más egyházközségben emlékeztek meg a felvidéki magyar katolikusok valamely magyar szent vagy hitvalló életéről. A Csallóköz szívébe ezúttal is több helyről érkeztek zarándokok.

A megemlékezés az engesztelő imaév jegyében kiadott imádság közös könyörgésével kezdődött. Ezután Karaffa János, felbár-bakai plébános előadását hallgatták meg a jelenlevők a szeptemberben boldoggá avatandó Salkaházi Sára testvérről. Az előadó röviden ismertette a vértanú nővér életútját és szólt munkásságáról, karitatív szolgálatáról.

Sára testvér Kassán született. Tanítónői diplomáját is Rákóczi városában, az Orsolya nővéreknél szerezte meg. Fiatal éveit meghatározták a magyar leányokat nemzeti öntudatukban megtartó és mély élményeket adó klub-élet, illetve a Kassai Színház eseményei. 1917-től 1 évig tanított egy külvárosi iskolában. A csehek által megkövetelt hűségesküt nem volt hajlandó letenni, de a szíve is más pálya felé húzta. A magyarokat abban az időben fokozatosan visszaszorították az értelmiségi pályákról. Sára könyvkötészetet tanult és 4 évig könyvkötősegédként dolgozott. Ezek az évek tették érzékennyé a munkásság nehéz sorsa iránt.

Húszévesen bekapcsolódott a kisebbségi irodalmi és politikai életbe, hírlapírói pályafutását a kassai Esti Újságnál kezdte. Később, 1926-29-ig a Keresztény Szocialista Párt újságját, a NÉP-et szerkesztette. 1926-ban jelent meg első novelláskötete Fekete furulya címmel. 1928-ban elvégezte a Kassán frissen letelepedett Szociális Testvérek szociális és népjóléti tanfolyamát. Egy év múlva belépett a Társaságba. Noviciátusát Magyarországon végezte, majd visszakerült a Felvidékre. 1930 és 1937 között Kassán és Komáromban szolgált. A Szociális Testvérek 1944-ben megnyitották házaikat az üldözöttek előtt, Sára testvér is aktívan részt vett a menekítésben. Isten elfogadta életáldozatát: 1944. december 27-én elvitték a nyilasok néhány menekülttel együtt, és a Dunába lőtték.

Az előadást követően került sor az ünnepi szentmisére, amelynek főcelebránsa Bíró László kalocsa-kecskeméti segédpüspök, a budapesti központi szeminárium rektora volt. A mise elején Kiss Róbert helyi esperes-plébános köszöntötte a püspök atyát, lelkiatyákat és a híveket.

Bíró László püspök szentbeszédében megemlékezett a dunaszerdahelyi születésű (kisudvarnoki származású) Marczell Mihályról, aki a budapesti Központi Szeminárium rektora volt 1938-tól 1952-ig. 1944-ben, a legnehezebb időkben Pest érseki biztosaként működött Mindszenty hercegprímás helyetteseként. A hazatérő Szent Jobb fogadásán a Központi Szemináriumot képviselte. Lelkipásztorkodásának lényeges része volt a gyakorlati és elméleti neveléssel való foglalkozás. Újszerű, modern szellemű pedagógiai felfogását „A bontakozó élet” nyolc kötetében fejti ki. 1952-ben a kommunista erők megfosztották állásától, otthonától. Élete végéig oktatott, vizsgáztatott a Hittudományi Karon, folytatta hithirdető, lelkipásztori, írói munkáját. Földi maradványait a Farkasréti temetőből csak 1988-ban helyezhették át az Egyetemi templom kriptájába.

Az ünnepi szónok kiemelte, hogy Marczell Mihály egész életében fontosnak tartotta a hit megőrzését és a nemzettudat ápolását. Szerinte az egészséges nemzettudat a családban fejlődik ki, ezért fontosak a keresztény családok a magyarság megmenekülése érdekében.

A szentmise végén Karaffa János, a Pázmaneum Társulás elnöke megköszönte a Pázmaneum tagjainak és támogatóinak a kitartást, a segítséget és a hűséget. Összefoglalta a 9 helyszínt, ahol imakilenced eseményei zajlottak. A püspök bátorító szavait megfogadva bejelentette, hogy reményeink szerint újabb 9 állomásból álló imakilenced indul majd az ősszel. Az imakilenceden részt vett híveket és papokat előtte zarándoklatra várják. A júliusi zarándoklat keretében megismerkedhetnek a magyar hitvallókhoz kapcsolódó emlékhelyekkel. A zarándoklat mottója: A magyar hitvallók nyomában. A zarándoklat állomásai: Csehimindszent, Körmend és Szombathely. Részletes tájékoztatást majd a Pázmaneumtól kaphatnak az érdeklődők.

Végezetül Marczell Béla hagyományőrző, a Csallóközi Múzeum volt igazgatója köszönte meg Bíró László püspök szívhez szóló és bátorító szavait. Az igazgató szintén a Marczell nemzetségből származik, gyakorta tett látogatást Marczell Mihálynál és ma is hűen ápolja a család hagyományait.

Az ünnepi szentmise a pápai és a magyar himnusz eléneklésével zárult. A szentmisét követően a plébánián szeretetlakomára gyűltek össze a zarándokok és a lelkiatyák.

Karaffa Attila/Pázmaneum/Magyar Kurír