Ferenc pápa: Az egyház hivatása a tanúságtétel egészen a vértanúságig

Kitekintő – 2013. június 25., kedd | 10:09

Keresztelő Szent János nyomán az egyház hivatása Isten Igéjének a hirdetése a vértanúságig menően – tanította Ferenc pápa a hétfő reggel tartott szentmiséjén, Keresztelő Szent János születésének liturgikus főünnepén. A pápával együtt misézett Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke, a szentmisén jelen volt a Kultúra Pápai Tanácsa, a Szent Archeológia Pápai Bizottsága és a Vatikáni Numizmatikai és Filatéliai Hivatal munkatársainak egy-egy csoportja.

Nem mindig könnyű megérteni Keresztelő János alakját – kezdte beszédét a pápa, miután köszöntötte azokat, akik a János nevet viselik. Hogy ki ez a Keresztelő János, a kérdésre ő maga adja meg a választ: Én vagyok a hang a pusztában! De ez a hang szó nélküli, mert a szó, az Ige az nem ő, hanem más. És éppen ebben áll János titka – mondta Ferenc pápa. János soha nem tulajdonítja magának, soha nem veszi birtokba az Igét. Életének az az értelme, hogy rámutasson arra a másikra. Ferenc pápa megvallotta, mennyire megérinti az a tény, hogy az egyház Keresztelő Szent János ünnepét éppen arra az időszakra teszi, amikor a nappalok a leghosszabbak az egész év során. Ekkor van a legtöbb a fény, János pedig maga a világosság embere volt, aki fényt hozott, noha nem ő volt az igazi világosság. János olyan, mint egy hold, és amikor Jézus elkezd tanítani, János fénye kezd kialudni. Szótlan hang, fénytelen világosság, nem saját fény – elmélkedett Ferenc pápa Keresztelő Szent János titkáról.

János látszólag semmi. Az ő hivatása, hogy megszűnjön lenni, hogy megsemmisüljön. Amikor mi ezt a nagy, hatalmas embert szemléljük - akiről kortársai azt hitték, hogy ő a Messiás – valójában akkor látjuk meg a titkát, amikor őt a börtön sötétjében szemléljük. Nem tudjuk, hogyan teltek utolsó napjai, nem tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy megölték őt, hogy fejét egy táncosnő tálcán ajándékként kínálta föl egy házasságtörőnek. Azt hiszem, hogy a megsemmisülésben ennél lejjebb már nem lehet menni. Ez lett János vége – mondta a pápa. A börtönben kételyeket élt meg, félelmeket tapasztalt, ezért tanítványait hívatta magához, hogy menjenek Jézushoz és kérdezzék tőle: Te vagy az, vagy mást várjunk? Ez már valóban sötétség, életének a fájdalma. Senki sem kímélte meg ettől Jánost, és így az ő alakja az egyházat juttatja eszembe – hangsúlyozta a pápa.

Az egyház ugyanis azért él, hogy hirdesse az Igét, hogy Jegyesének, aki maga a Szó, a hangja legyen. Az egyház azért él, hogy hirdesse ezt a Szót, egészen a vértanúságig. Vértanúság a gőgösök kezéből, a Föld gőgöseinek a kezéből véve. János jelentős valaki lehetett volna, önmagáról is szólhatott volna. De én nem gondolom ezt – tette hozzá a pápa. Ő csak azt jelezte, hogy a szót hallotta, de ő maga nem volt az. Ez az ő titka. Azért mert szent, mert nem vétkezett? Azért, mert soha nem vette az igazságot úgy, mintha az a saját igazsága lenne. Nem akart ideológus lenni. Ember volt, aki megtagadta önmagát, hogy az Ige maga jöjjön el. Az Egyháznak Jézus szavát kell hallgatnia és azt kell bátorsággal hirdetnie. Az Egyház ideológia nélküli, nincs is saját élete. Az Egyház titka a „mysterium lunae”, a hold titka, mely saját fényét a jegyesétől veszi, neki pedig kisebbednie kell, hogy Ő növekedhessen. Ezt a modellt ajánlja nekünk és az Egyház számára Keresztelő János. Az Egyház álljon mindig az Ige szolgálatában. Az Egyház soha ne szerezzen maga számára semmit! A mai misekönyörgésben az öröm adományát kértük, az Urat kértük, hogy örvendeztesse meg Egyházát az Ige szolgálatában, hogy hangot adhasson a szónak. Kérjük a kegyelmet, János méltóságát, saját eszméink nélkül, az evangélium kisajátítása nélkül. Az Egyház is csak hang legyen, mely jelzi a szót, de ezt egészen a vértanúságig – foglalta össze végül homíliáját Ferenc pápa a hétfő reggeli szentmiséje során a Szent Márta-házban.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír